Burány Sándor (MSZP)

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Megszokhattuk, hogy ha a Fidesz egy nap alatt keresztülver egy törvényjavaslatot az Országgyűlésen, akkor résen kell lenni, mert legtöbbször ilyenkor néhány nap múlva derül ki, hogy mi is a törvényjavaslat valódi oka és szándéka a hangzatos jelszavak mögött. Itt is élnünk kell a gyanúperrel, annak ellenére, hogy nem világos rögtön a mai napon, hogy ki lesz ennek a törvényjavaslatnak a haszonélvezője. Mert, ahogy ezt már ellenzéki képviselőtársam elmondta itt az előző percekben, ez a törvényjavaslat nemcsak arról szólt, amit a vezér a kongresszuson beígért, hogy az áfát csökkentjük, hanem széles területekhez hozzányúl, a fővárosi forrásmegosztáson kívül még a filmiparral is foglalkozik egy keveset.

Vártam, hogy az expozéban, illetve a Fidesz vezérszónokának szájából elhangzik valami magyarázat erre nézve, hogy ez itt és most miért ennyire fontos, de ennek hiányában kénytelenek vagyunk találgatásokra hagyatkozni. Mert, tisztelt hölgyeim és uraim, a legeslegfontosabb kérdőjel rögtön az építőipar áfacsökkentésével kapcsolatban az, hogy ezt miért csak négy évre csinálják. Ha önöknek ez ennyire fontos, ha az építőipar ennyire stratégiai ágazat, ha a munkahelyteremtés csak és kizárólag ezen keresztül oldható meg, ha a családokat támogatni legjobban úgy kell, hogy az új építésű lakások árát csökkentjük, akkor miért akarják ezt csak négy évig csinálni?

Mi az oka annak, hogy eleve úgy nyújtották be ezt a törvényjavaslatot, hogy 2016 és 2019 között lesz négy boldog éve az építőiparnak, amikor a brutálisan magas, világviszonylatban is első helyen álló 27 százalékos áfa helyett csak 5 százalékos áfa fogja terhelni az új építésű lakások árát, akkor miért csak négy évre szól? Ha ennyire fontos nekünk az építőipar, ha ennyire fontosnak tartjuk a munkateremtést az építőipari ágazaton keresztül, ha ennyire úgy gondoljuk, hogy a családok boldogságához vezető legfontosabb feltétel az, hogy legyen egy új lakásuk, amit vásárolhatnak, akkor miért csak a következő négy évben fontos ez? Miért nem fontos ez a Fidesznek 2020. január 1-je után? Ez az első kérdés.

Semmilyen magyarázatot nem hallottunk arra, hogy miért ideiglenesen, négy évre vezetik be ezt a rendelkezést. Semmilyen magyarázatot nem hallottunk erre nézve. Azt hittük egyébként, hogy már jól vannak lakva, hiszen a hírek tele vannak azzal, hogy ki mikor, hol vásárolt és mekkora lakást a kormánytagok közül. Azt hittük, hogy már mindenkinek van, a kormánytagok tízéves gyerekének is van lakása. Mégis lemaradt valaki, és kell most a következő négy évben megsegíteni őt egy kevés árcsökkentéssel, hogy új lakáshoz jusson? Vagy annyira fejükbe szállt a kudarc, hogy nem Magyarországon épült fel egy neves autógyártó gyára, hanem Szlovákiában, hogy az autógyártás helyett az építőipar felé fordultak durciból? Vagy Mészáros Lőrinc fejébe vette, hogy a következő években az építőiparban próbál szerencsét? Vagy a miniszterelnök veje szólt az apósnak, hogy most, hogy már megvolt az izzólámpabiznisz, és az informatika sem látszik eléggé kifizetődőnek, mégis szerencsét próbálna az építőiparban négy évig, aztán majd jön a következő biznisz? Hogy még jobban a mi lábunkra tudjon állni?

Tényleg érthetetlen! Ha egy szemernyi igazság is van abban, amit önök az előbb elmondtak, hogy miért fontos ez az ipar egésze szempontjából, hogy az egyik ágazatot ennyire komoly segítségben részesítik, ha valóban fontos az, hogy a munkahelyeket ezen az ágazaton keresztül kívánják bővíteni, ha valóban úgy gondolják, hogy a magyar családok megsegítésének ez az egyik legfontosabb záloga, akkor miért gondolják azt, hogy ez csak négy évig fontos az országban? Egészen egyszerűen érthetetlen.

A másik érv, ami miatt úgy gondoljuk, hogy ez egy rossz irány, az az, hogy ha megnézzük, hogy Magyarországon a társadalmi problémák közül mi van az első helyen, akkor nem azt találjuk, hogy az építőipar válsága. Nem azt találjuk az első és legfontosabb problémák között. A legfontosabb problémák között olyanokat találunk, mint a dolgozói szegénység növekedése, az egyre több és bonyolultabb adókból álló adórendszer, általában a bürokrácia és ilyenek. Mert ha valóban az emberek boldogulását akarják elősegíteni, akkor miért nem állítják vissza például a minimálbér adómentességét, úgy, ahogy egyébként örökölték a szocialista kormányoktól? Csak úgy látszik, ez csípte a szemüket, és 16 százalékos adóval sújtották azokat a béreket, amelyek korábban nem kellett viseljék a személyi jövedelemadó terheit. Miért nem itt kezdik?

Nem olvassák a statisztikai adatokat, hogy 2010 óta az egyik legfontosabb társadalmi problémává a dolgozói szegénység és általában a szegénység növekedése vált? Úgy gondolják, hogy ha egyébként ez az egyik legfontosabb probléma Magyarországon, akkor ahelyett, hogy ezt csökkentenék, az építőipar áfáját, az új építésű lakások áfáját kell csökkenteni? Ez a legfontosabb problémája Magyarországnak? Többször és nemcsak mi, szocialisták, hanem más ellenzéki pártok is szorgalmazták, hogy igen, egy olyan országban, ahol ilyen tűrhetetlenül magas az áfakulcs, 27 százalék, ahol egyébként még az önök beismerése szerint is az éhezés és a szegénység napi szinten jelen lévő probléma, akkor miért nem az alapvető élelmiszerek áfáját csökkentik 5 százalékra?

Ebbe az irányban elmozdult a régióban több ország is. A legfrissebb ilyen útra lépett ország éppen Románia, ahol csökkentették az élelmiszeripari termékek áfáját. Magyarország nem ezen az úton jár, valami oknál fogva Magyarország az építőiparban látja a felemelkedés zálogát, legalábbis a következő négy évben. Nem ebben látták a zálogát az elmúlt öt esztendőben, és nem ebben látják a zálogát 2020 után, amikor az egészet, amit most beterjesztenek, úgy, ahogy van ebben a törvényben, egy tollvonással megsemmisítik. És ahogy drasztikusan csökkenhetnek ‑ ez még nem tény, de csökkenhetnek ‑ az új építésű lakások árai, úgy 2020. január 1-jével meg drasztikusan emelkedni fognak, ez már most látszik, mert önök ezt a törvényjavaslatba így kódolták bele.

De hát az összes többi kérdőjel az abból fakad, hogy ha már egyszer ezt beígérték és ennyire fontosnak tartották, akkor miért foglalkoznak még minden mással ebben a törvényjavaslatban? Mi az, amiről nem tudtak ezelőtt három héttel, és most kell egy nap alatt, kivételes eljárásban keresztülnyomi a parlamenten? Nem volt ismert a BKV finanszírozásának problémája?

(9.40)

Tarlós úr nem beszélt erről a Fidesz-kong­resszuson, hogy egyszer csak most eszükbe jut, hogy meg kellene segíteni a fővárost? Hát persze, de ezt önök sajátos módon teszik, úgy segítik meg a fővárost, jó szívvel adják a pénzt, mert nem a sajátjukból adják. Nem pluszpénzt kap a kormánytól, hanem egyrészt előírják a fővárosnak, hogy mire költheti a saját pénzét, beleszólnak a független önkormányzatok döntési mechanizmusaiba, de ami még ennél is súlyosabb: a kerületektől vesznek el pénzt azért, hogy a fővárosnak több pénze legyen. Hát persze, hogy jó szívvel adják, mert a kerületi pénzeket adják oda, és nem plusz kormánytámogatást adnak a fővárosnak.

Ebben a törvényjavaslatban az építőipari ágazattól, a családoktól, a munkahelyteremtéstől teljesen függetlenül önök egészen egyszerűen megváltoztatják az úgynevezett forrásmegosztás rendszerét, azt az osztozkodási mechanizmust, ami az adóbevételekből a fővárost és a fővárost alkotó kerületeket megilleti.

Pici változtatásnak látszik az a másfél százalékpont, amivel csökkentik a kerületi önkormányzatok pénzét ‑ és amivel több pénzzel gazdálkodhat a főváros ‑, de tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt miniszter úr, az én választókerületemhez tartozó egyik önkormányzatban, Kispesten ez 50 millió forintot jelent mínuszban a következő évben. Ennyit vesznek el Kispest önkormányzatától. Ez Kispesten egynegyede a szociális támogatásra fordítható összegeknek. A szociális támogatásra fordítható összegek egynegyedét önök elveszik egy kerülettől ‑ nem egytől, az összes kerülettől ‑, hogy a fővároshoz adhassák, mert nem akarnak saját pluszforrásokat kormányzati tartalékokból ‑ az nyilván kell a stadionépítésekre és más egyéb, hasonló dolgokra ‑, hanem a kerületi pénz­ből csippentenek le, és azt adják oda Tarlós Istvánnak karácsonyi ajándékként. A kispesti önkormányzatnál jóval nagyobb költségvetési főösszeggel dolgozó kőbányai önkormányzatnál ‑ a választókerületemhez tartozó másik önkormányzatnál ‑ nyil­ván még ennél is rosszabb a helyzet, hiszen arányaiban több pénzről van szó.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a filmiparnak mi köze a családokhoz, a munkahelyteremtéshez és az építőiparhoz és így tovább. Önök szemérmesen hallgatnak arról, hogy egyébként itt a filmiparral kapcsolatos törvényeket is módosítják. Vártam, hogy kiderüljön, hogy ez mitől lett hirtelen stratégiai ágazat, hogy egy nap leforgása alatt, mintegy megvilágosodásszerűen a magyar parlamentnek ezzel a problémával meg kell ismerkednie, és rögtön döntést is kell hozni róla. Őszintén szólva, az érvek között egyet sem hallottam, ami ezt megmagyarázná. Az ember ilyenkor elgondolkodik, hogy megint Andy Vajna szólt valamelyik kormánytagnak, hogy valamit kellene csinálni, mert nincs elég főszerep az asszonynak, vagy valami, és kellene egy kicsit támogatni ezt a tevékenységet és így tovább. (Közbeszólások az MSZP és a Jobbik soraiból.)

Félreértés ne essék, az adócsökkentés, a lehetőségek növelése jó dolog, feltéve persze, ha nem a máséból adják, hanem a kormány saját bevételeit csökkentik ezzel, csak éppen olyan területeken követik el mindezt, ami nem tartozik a magyar társadalmi problémák első öt legfontosabb problémája közé, és nem tartozik a magyar gazdaság legfontosabb stratégiai ágazatai közé, bár az építőipar valóban egy fontos ágazat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Összefoglalva: egészen egyszerűen elképesztő, hogy önök ebben a törvényjavaslatban egy nap leforgása alatt megkötik az önkormányzatok kezét úgy általában, hogy mire fordíthatják a bevételüket. Egészen elképesztő, hogy önök egy nap leforgása alatt elfogadtatnak a saját törvénygyárukkal egy olyan törvényt itt az Országgyűlésben, ami a kerületektől elvesz pénzt, és ezt adják egy lendülettel a fővárosnak. Egészen elképesztő az, hogy mindezt becsomagolják, mintha kizárólag itt és most csak az építőiparról lenne szó, és még utóbbival kapcsolatban is egészen elképesztő, hogy elhallgatják, hogy mindössze négy évig gondolják ezt a kiváló rendszert fenntartani és működtetni, utána önök ezt el akarják felejteni úgy, ahogy volt.

Tisztelt Ház! Ezek azok a problémák, amelyek miatt úgy gondoljuk, hogy a szokásos trükkökkel van dolgunk: a Fidesz elővesz egy dolgot, ami kétségkívül megoldásra várhat, azt megoldja, hogy mellette, mint egy csomagban, lenyomjon az Országgyűlés torkán egy rakás olyan dolgot, ami viszont egészen egyszerűen elfogadhatatlan. Úgy segít egy területen, hogy közben más területekről csoportosít át oda pénzt, ezeket a területeket lehetetlen helyzetbe hozva.

Ezért, ezek miatt a kritikák miatt nem tudjuk ezt a törvényjavaslatot maradéktalanul támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP so­ra­iban.)