Rétvári Bence (KDNP)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Ön azt mondta felszólalásának közepén, hogy húsz év alatt az ön által idézett tanulmány szerint nőttek a különbségek az orvosi ellátásban, és ha valaki rossz helyre született, akkor rosszabb ellátást kapott; majd azt követelte felszólalásának végén, hogy álljon vissza a régi rendszer. Ezt nem igazán tudjuk értékelni… (Tóbiás József: A fizetés! Azt add oda az embereknek, ami jár nekik! ‑ Az elnök csenget.)

(11.40)

Tisztelt Képviselő Úr! A régi rendszerben önök a 13. havi fizetést elvették, ha már fizetésről van szó, az egészségügyben dolgozóktól, helyette vettek kórházi széfeket, helyette be akartak vezetni vizitdíjat. Ezeket a régi rendszerbeli elemeket ‑ mint a vizitdíj, az egyhavi bércsökkentés ‑ mi nem kívánjuk meglépni ter­mészetesen. Az elmúlt öt esztendőben annak révén, hogy a magyar gazdaság 2013 óta ismételten növekedő pályán van a magyar reformok működése következtében, így sikerült 2012-2013 óta átlag 27 százalékkal növelni az egészségügyben dolgozók bérét, és így sikerült több mint 70 milliárd forint plusz bérjuttatást adni az egészségügyben dolgozóknak.

Hogy ennek a folytatására szükség van, ezt mindenki így gondolja, képviselő úr. De amikor itt volt a parlamentben, mondjuk, a chipsadóról szóló javaslat, amely egy az egyben az egészségtelen élelmiszerek után kivetett extra adóból az egészségügyben dolgozók bértömegét növelte meg, ezeket kellett volna az MSZP-nek megszavaznia. Mert itt feláll, és azt mondja, hogy több pénzt kapjanak az egészségügyben dolgozók, amivel minden józan gondolkodású ember Magyarországon egyetért; de amikor megteremtjük ennek a fedezetét, és nemcsak a költségvetési törvényben, hanem például a netatörvényben a chipsadóról, akkor ezeket meg kellett volna szavaznia a Magyar Szocialista Pártnak, vagy le kellett volna szavazza a kormány javaslatát a 13. havi bér elvételéről, és akkor hitelesen szólna ezekben a kérdésekben.

Vagy önök beszélnek szív- és érrendszeri megbetegedésekről, de folyamatosan ostorozzák a kormányt a mindennapos testnevelés bevezetése miatt. Ellene voltak a kormányzásnak a dohányzás visszaszorítását célzó intézkedései jó részének, amelyek mind-mind-mind (Moraj az MSZP soraiban. - Köz­beszólások ugyanott: Jaj! A trafik? Ne hülyéskedj már! ‑ Zaj. ‑ Az elnök csenget.) pontosan erre a problémára megelőzést jelentenek. Mint mondtuk, az egészségügy fókuszában a szűrés és az alapellátás szerepel. De amikor ezek a törvényjavaslatok bejönnek, önök rendre leszavazzák ezt, és amikor a menzareformról esik szó, szintén nem a támogatás hangján szólnak, hanem azt mondják, hogy újra a régebbi egészségtelen ételeket kapják a gyerekek meg a szociális intézményben levők. Amikor konkrétan kellene tennie ez ellen, akkor viszont pont a fordítottját mondja az MSZP, mint amit most itt hangoztat.

Vagy üssék fel az OECD jelentését, amely összehasonlítja a szocialista időszak egészségügy-poli­tikáját és a Fidesz-KDNP-kormányzatot. Ha meg­nézik, hogy a források hogyan változtak, a szocialista időszakban egy nagy mínuszjel van ott, a Fidesz-KDNP-időszakban nagy pluszjel. (Derültség az MSZP soraiban. ‑ Gúr Nándor: Nem mondod komolyan!) Önök kivontak az OECD szerint forrást az egészségügyből, a Fidesz-KDNP-időszakban pedig növekedett. (Moraj az MSZP soraiból.) Lehet ezen nevetni, lehet széttárni a kezeket, de ezt nem a kormány mondja, nem egy magyar szerv mondja, hanem az OECD mondja, hogy az önök kormányzása idején 2,3 százalékos csökkenés volt az egészségügyi források tekintetében, a mi időszakunkban pedig növekedés. (Gúr Nándor: Vegyél elő másik lapot, Bence!) Chipsadóban amit bérben adtunk pluszban az egészségügynek, azok már itt megjelennek, mondom, nem magyar, hanem nemzetközi összehasonlításban.

Képviselő úr, ön arról beszélt, hogy növekednek a várólisták. Hol és milyen számokról beszél? (Zaj. ‑ Az elnök csenget.) Egy számpárt nem tudott mögé rakni. Amikor bevezettük az önök által bevezetett várólistára az egységes nyilvántartást, akkor 70 ezer ember szerepelt rajta, ma 35 ezer. (Korózs Lajos: A fele meghalt, azért nincs rajta!) Ma 35 ezer! Hol van, hol vannak az ön számai, amivel azt mondta, hogy növekedik a várólista? Egy számot nem tud ennek az alátámasztására mondani! (Gúr Nándor: Nem számokról beszélünk, hanem emberekről! ‑ Zaj. ‑ Az elnök csenget.) Vagy amikor a mentésről beszélt, tisztelt képviselő úr, önök elfelejtettek az utolsó két évükben mentőautót venni, amikor kormányon voltak. (Dr. Fónagy János: Így van! Így van!) Ezeket kellett pótolnia ennek a kormányzatnak, ezért kellett plusz 300 mentőautót beszerezni, és ezeket mind megvásároltuk a 22 új mentőállomáshoz is. Nézze meg, hány mentőautót vásároltak önök a kormányzásuk utolsó két évében! Egy kezén is meg fogja tudni számolni, tisztelt képviselő úr, hogy mennyit tettek a szocialista kormányok ennek érdekében.

A Szent Imre Kórházban dolgozók bére. Ön is tudja, tisztelt képviselő úr, hogy a Szent Imre Kórház egy kiemelten jó intézmény, a magyar átlaghoz képest itt jobbak a kondíciók, éppen ezért egy altatóorvos, akikre ön is hivatkozott az imént, annyit keres körülbelül, mint az egészségügyi államtitkár. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem ezt nyilatkozták!) Az átlagbér ezen az osztályon a 19 orvos tekintetében 980 640 forint. Amikor a Szent Imre Kórházban egy orvos többet túlórázott, akkor többet tudott keresni, mint a miniszterelnök. (Gőgös Zoltán: De inkább ő altasson, mint a miniszterelnök! ‑ Dr. Fazekas Sándor: Hihetetlen szellemes!) Ez nem egy általános magyarországi helyzet. (Moraj az MSZP soraiból.) Ez a Szent Imre Kórház kiemelt helyzete, 1 millió forint fölötti fizetés egy, kettő, három, négy, öt, hat esetben is megvalósult. Hangsúlyoznám, hogy ezt nem lehet kivetíteni, csak amikor arról beszél ön, hogy túl alacsonyak a bérek a Szent Imre Kórházban, és ezért elmennek a Szent Imre Kórházból a dolgozók, akkor vesse össze, hogy állami vezetői fizetést kapnak a Szent Imre Kórházban kiemelten dolgozó ottani orvosok.

Elfelejtette természetesen mondani az 500 milliárd forintos fejlesztést és sok minden mást is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A rezidenstámogatási program megszavazásával többet tett volna a magyar egészségügyért, mint ezzel a mai felszólalásával. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)