Tóbiás József (MSZP)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ma Magyarország rég nem látott egészségügyi válsággal néz szembe. Indokolatlanul sokan halnak meg szív- és érrendszeri betegségekben, európai összehasonlításban rémes helyen áll Magyarország. Szintén kiugróan magas a daganatos megbetegedések aránya és halálozási aránya is. Rosszul teljesítünk a prevenció dolgában, a szűrések tekintetében, egyre nőnek a várólisták, és óriási különbségek alakulnak ki egyes kórházak gyógyítási színvonalában. Egy Magyarországon ismert társa­dalomkutató éppen rosszul volt Borsod megyében, és mentő vitte föl Budapestre, mert ha ott maradt volna, nem biztos, hogy saját lábán hagyja el a kórházat. Ő írta meg annak idején, nem olyan régen, hogy milyen különbségek alakulnak ki Magyarországon az egészségügyi ellátás vonatkozásában, hogy ahová születik az ember és ahol él, ahhoz képest mennyi esélye van a betegsége kezelésében.

De szerdán megjelent egy hír, tisztelt Ház: a budapesti Szent Imre Egyetemi Oktató Kórházban dolgozó altatóorvosok háromnegyede felmondott, állítólag már a felmondás előtt is csak feleannyian voltak, mint amennyien kellettek volna, miközben Európa-szerte orvoshiány van, és sokak szerint a Budapest legjobb közkórházának számító intézményben a felálló dolgozók úgy érezték, hogy nincsenek megfelelő anyagi és eszközfeltételek a biztonságos munkavégzéshez.

Eközben az egészségügy területén a jelenlegi kormány azzal van elfoglalva, hogy egy év után új vezetőt választott Ónodi-Szűcs Zoltán úr személyében, hiszen az előző nem sikeresen hajtotta végre a reformokat. Talán majd most újra nekikezdenek. Azt jelentette be államtitkár úr, amit már négy évvel ezelőtt is megfogalmazott, hogy nem a lakosság, hanem az ellátórendszer igényeihez igazodva kell finanszírozni az egészségügyi ellátást. (Dr. Rétvári Bence közbeszólására.) Hát pontosan látszik, ezt mondta államtitkár úr, csak idézném önnek, Rétvári államtitkár úr, hogy ezt mondta, most ebből az következik, hogy van egy apró probléma. Négy év telt el, és ma már a társadalom, a lakosság problémája jelenleg az egészségügyi ellátó-intézményrendszer problémájával azonos. Az egyik szeretne gyógyítani, de nincs hozzá megfelelő eszköz, a másik szeretne meggyógyulni, de jelen pillanatban, ha maga nem viszi be a kötszert vagy a gyógyszert, akkor nincs rá esélye, hogy meggyógyuljon.

Az államtitkár úr azt is mondta, hogy ma európai színvonalon működnek az egészségügyi intézmények. Hát, sajnos ezzel ma a magyar társadalom döntő többsége nem ért egyet. Nap mint nap élik meg a hazai egészségügyi ellátás színvonalának tragédiáit az állampolgárok, mind a betegek, mind a gyógyítók tudják, hogy recseg-ropog az egész szerkezet. Tíz megyei kórháznyi orvos hiányzik a magyar egészségügyből, a kórházi osztályok a hónap közepére kifogynak a gyógyszerkeretből, elavult és hiányos műszerpark mellett dolgoznak orvosaink és ápolóink, miközben a betegek sokszor több mint méltatlan körülményeket kell elszenvedjenek a kórházakban.

Eközben kezelhetetlenné válik a rendszer fenntartása, mert a sok pénzért képzett orvosaink kivándorolnak. Ha már ma úgy döntene a kormányzat, hogy bővíti az egyetemeken az orvosképzés létszámát, akkor is csak közel egy évtized múlva lenne esedékes ez a bővülés, és a mai fizetések mellett világosan látszik, tisztelt Ház, hogy nem versenyképes európai átlaghoz mérve az egészségügyben dolgozók fizetése. Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke szerint a bizalomerősítés béremeléssel kezdődik. Nagyon fontos, hogy ezt a kenőanyagot hozzáadjuk a rendszerhez, hogy együttműködésre ösztönözzük a dolgozókat.

Fizetésemelés nélkül nemhogy reformot nem lehet végrehajtani, de gyógyítás sem lesz Magyar­országon. Mi kell még ahhoz, tisztelt képviselőtársaim, hogy tudomásul vegyék, Magyarországon a közszférában legalább nettó 50 százalékos béremelésre, fizetésemelésre van szükség ahhoz, hogy ne pályaelhagyók és kivándorlók legyenek Magyarországon, és magas színvonalú szolgáltatást tudjon nyújtani az állam? Jelzem, a helyzetet nehezíti, hogy jelen pillanatban éppen az állam mondja föl a szolgálati viszonyát a közalkalmazottakkal szemben, hiszen az önök törvénye alapján ebben a hónapban az egészségügyben és az oktatásban sem kapják meg a közalkalmazottak a fizetésüket, és kilátástalan a januári fizetésük is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Azt követelem a kormánytól, hogy álljon vissza a régi rendszer mindaddig, amíg nem tudják eldönteni, hogyan működtessék a közszférában dolgozók fizetését. Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)