Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itthon vagy otthon, nagyon sok fiatalnak üzenhetnénk ezt. Olyanok számára, akik bár megfeszítik erejüket, mégsem képesek Magyarországon önálló otthonhoz jutni, mégsem képesek elérni azt, hogy a nyugat-európai országok hívó-csábító szavának ellenállhassanak, hiszen sokszor önhibájukon kívül kell hogy azt az utat válasszák, amelynek vége az, hogy életük egy részét nem Magyarországon töltik.

Igen kijózanító statisztika jött velünk szembe a közelmúltban. Ennek értelmében Magyarországon, ha egy fiatal vagy akár idősebb ember önálló otthonhoz kíván jutni, mintegy 7,8 évnyi bruttó fizetését kellene átlagosan elkülönítenie, félretennie. Ez egy mintegy 70 négyzetméteres lakás megvásárlásáról szól. A magyar fiatalokat ismerve sokan már egy 50-55-60 négyzetméteressel bőven megelégednének. De azt is látjuk, hogy míg Magyarországon majdnem 8 évnyi bruttó fizetés félretételéhez a 16 év sem szokott éppenséggel elegendő lenni, Nyugat-Európában talá­lunk olyan, nálunk szerencsésebb, jelen pillanatban sikeresebb nemzetgazdaságot, ahol mindössze 3 év keresetének félretételével már egy önálló otthonhoz igenis hozzá lehet jutni.

Magyarországon tehát azt látjuk, hogy ha bármilyen úton-módon lassítani kívánjuk az elképesztő kivándorlási spirált, akkor érdemes megvizsgálnunk, hogy mik ennek az eredői, és melyek azok a motivációk, amelyek mentén elindulnak a magyarok. Nyilvánvaló módon az első a kiszámíthatatlanság érzete, az, hogy nem lehet az életet évtizedes távlatban szervezni. Ha konkrétumokra kérdezünk rá, az első okként a minőségi munkahelyek hiányát szokták megjelölni, viszont rögtön emögött toporog másodikként az önálló otthon megszerezhetetlenségének érzete. Tehát az az elképesztő érzés, hogy megfeszülve sem tud önálló otthonhoz, családalapításra alkalmas helyhez jutni az a magyar fiatal, aki adott esetben párjával együtt dolgozik valahol, és megfeszül azért, hogy előrébb jusson.

Láthatjuk tehát, hogy ezzel párhuzamosan egy elképesztő folyamat rajzolódik ki. Több százezer üresen álló ingatlanról tudunk Magyarországon. Nyilvánvalóan ezek hátterét, tulajdonjogát érdemes ezért elkülöníteni. Ezek között vannak állami tulajdonok, önkormányzatiak és magántulajdonban lévők is. Emellett a kutatások 90 és 100 ezer körülire teszik azon ingatlanok számát, amelyek már olyan rossz állapotban vannak, hogy lényegében olcsóbb lenne újat emelni helyettük. De az is látható, hogy csak fővárosi szinten több tízezer olyan ingatlanról tudunk, amit adott esetben közfoglalkoztatottak segítségével vagy bármilyen más külső beható módszerrel lakhatóvá lehetne tenni, és el lehetne érni azt, hogy a kínálati oldal szűkösségének enyhítésével ne szálljanak el az albérletárak.

Ugyanez igaz egyébként vidéki nagyvárosokra. Ha az ember a vidék Magyarországán akár csak egy autós túra során végigvonul, akkor láthatja azt, hogy elnéptelenedett falvak, utcák, utcasorok tömege jön szembe. Tehát Magyarországon lenne hely magyar fiataloknak kiteljesedni. Inkább azt látjuk, hogy ez a több százezer üresen álló ingatlan és emellett egy államilag támogatott otthonteremtési és bérlakás­építési program hiánya együttesen azt éri el, hogy rettenetesen kevés az elérhető otthon Magyarországon. Ha hozzátesszük ehhez a mintához azt, hogy jelenleg az új építésű lakások száma is annyira alacsony, hogy a teljes ingatlanállomány csak 400 évenkénti cseréjét teszi lehetővé, akkor láthatjuk azt, hogy mondjuk, egy békásmegyeri panelház tekintetében azért a 400 éves fennállásra jó szívvel nem számíthatunk.

Éppen ezért a Jobbik egy olyan államilag támogatott otthonteremtési és bérlakásépítési programot ajánl nemcsak a mostani, de a mindenkori magyar kormányok figyelmébe, amely minősített magyar kivitelezőkkel dolgozik, központi anyagbeszerzéssel, nyomott árakon biztosít olyan lakásokat, lakhatást a magyar fiatalok és idősebbek számára, amelyek, a minimális együttélési szabályok betartását követően, pár év alatt az alacsony bérleti díj önkéntes törlesztő­részletté való alakulása után a tulajdonjogukba is kerülhetnek. Mindez pedig a magyar gazdaság több ágazatát is fölpörgeti.

Szeretném megjegyezni, hogy Magyarország előtt még adott a választás lehetősége, és használjuk ki ezt a kegyelmi pillanatot. Hiszen azzal párhuzamosan, hogy erről beszélünk, Skandináviában éppen több tízezer migráns beköltöztetésén, letelepítésén dolgoznak. És a sajtóhírek szerint az ottani bevándorlási hivatal arra tesz először kötelező jellegű, később csak ajánlás formájában bújtatott felhívást, hogy a beköltözők lakásairól, adott esetben egyházi hátterű intézményeiről szedjék le a keresztet, szedjék le a vallási jelképeket, és egy deszakralizált, saját mocsarába süllyesztett Európába fogadjanak be, akit csak lehet.

Magyarországon ehhez képest a magyar fiataloknak sincs jelen pillanatban életterük, miközben üresen állnak lakások, házak, ingatlanok százezrei. Éppen ezért adja magát az az elementáris igény, hogy teremtsük meg ezeket az életlehetőségeket a magyar fiatalok számára azelőtt, mielőtt kívülről érkező népcsoportok megpróbálják feltölteni ugyanezeket a helyeket. Hiszen magyar generációk sora harcolt azért, hogy mi lehessünk itt, és mi töltsük meg a Kárpát-medencét. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)