Szávay István (Jobbik)

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt jobbikos Képviselőtársaim! ‑ akik még a teremben tartózkodnak. 97 évvel ezelőtt, 1918. december 1-jén mondta ki Erdély, a Bánság és Magyarország összes románjainak nemzetgyűlése Gyulafehérváron a magyarországi románok és az általuk lakott területek egyesülését Romániával. Számunkra, magyarok számára gyásznap ez a mai, gyásznap, mert június 4-e mellett e nap szimbolizálja számunkra Erdély és vele a Partium és a Bánság elvesztését.

December 1-je az egyik kezdőpontja annak a csupán néhány csodálatos évre megszakított elnyomásnak, szenvedésnek és sokszor terrornak, amely csak azért zúdult az erdélyi magyarságra, mert nem akart szülőföldjén románná válni. Nekik pusztán nemzetiségi hovatartozásuk, anyanyelvük miatt kellett a XX. század nagy katasztrófái után kényszerűségből az emigráció keserves kenyere mellett dönteniük, vagy helytállásuk, bátorságuk és magyarságuk miatt évekig, sőt évtizedekig fizikai, lelki vagy szellemi börtönben sínylődniük. Így faraghatott a nemzetállamot építő Bukarest az 1910-es 1,7 millió magyarból mára mindössze 1,2 milliót, miközben az erdélyi románság lélekszáma közel megduplázódott.

Tisztelt Országgyűlés! Az 1918. december 1-jei, Gyulafehérváron tartott román népgyűlés határozata a következőket ígérte: teljes nemzeti szabadságot az összes együtt lakó nép számára. De van-e abban a Romániában nemzeti szabadság, ahol csak azért küldenek haza egy beteget a sepsiszentgyörgyi kórház sürgősségi osztályáról, mert nem tudott románul? Más helyütt azt olvashatjuk, hogy minden nép saját nyelvén, kebeléből való egyének által fogja művelni, kormányozni magát és a törvénykezést ellátni. Mindannyian tudjuk azonban, hogy ez is csupán írott malaszt maradt, hisz az őshonos nemzeti kisebbségek tényleges önkormányzása széles körű területi autonómia nélkül elképzelhetetlen.

A nagygyűlés megígérte azt is, hogy minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, a közigazgatással és az igazságszolgáltatással. De mit mondjanak erre azok a rezidensek, akik a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen jelenleg is kénytelenek kurzusaikat románul végezni, gyakorlataikat románul teljesíteni, mert az egyetem román többségű szenátusa törvénysértő módon a mai napig is szabotálja az önálló magyar tagozatok létrehozását?

1918-ban azt is megígérték, hogy egyenlő jogokat és az önkormányzat teljes szabadságát biztosítja Románia összes felekezetei számára. A csángók magyar nyelvű misézésének akadályozása, az egyházi vagyon visszaszolgáltatásának elszabotálása és a székely Mikó Kollégium visszaállamosításának fényében azonban pontosan tudjuk, hogy a mára EU-s tagállam Románia még ezt sem tartja be.

De üres frázis maradt a tökéletes sajtó-, egyesülési és gyülekezési szabadság és minden emberi gondolat szabad terjesztése is, hisz a román hatóságok idén márciusban betiltották a székely szabadság napját, tűzzel-vassal üldözik és hajmeresztő módon még reklámzászlónak is minősítik a Tőkés László irodájára kitűzött székely zászlót, büntetik a magyar himnusz eléneklését és számos esetben a kétnyelvű helység- és utcanévtáblák törvény biztosította használatát is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért feszítettek ki erdélyi jobbikosok, Kéki Imre Krisztián és Molnár Csongor barátaink a mai napon Nagyvárad főterén egy molinót, amelyen magyarul és románul idézték 1918. december 1-jének ígéretét. Ezen ígéretek betartatlanságára szomorú aktualitással szolgáló példa az is, ahogyan a román rendőrség az elmúlt napokban meghurcolta a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi elnökét, petárda és csillagszóró birtoklása miatt terrorizmussal vádolva meg őt.

A romániai magyarság hosszú távú megmaradásának garantálása, így első lépésként például a széles körű területi autonómia feltétlen biztosítása nélkül tehát december 1-je soha nem lehet alkalmas arra, hogy Románia nemzeti ünnepe lehessen. Ezért a mai napon Erdély-szerte fekete zászlók lobogtak, ha a román állami önkény tiltása miatt másutt nem is, hát az erdélyi magyar szívekben bizonyosan.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian jól emlékszünk még az MSZP-s Medgyessy Péter hírhedt 2002. december 1-jei koccintására Adrian Năstase román miniszterelnökkel, vagy arra, amikor Alföldi Róbert a Nemzeti Színházunkat akarta a románság rendelkezésére bocsátani Erdély elszakításának megünneplésére. Bízom benne, hogy ezt a szellemiséget örökre a történelem szemétdombjára száműzhetjük. És bár a fideszes diplomácia a stratégiai partnerség és a jószomszédi viszony oltárán az MSZP-hez hasonlóan sajnos rendre feláldozza a nemzeti ügyek képviseletét, a Jobbik Magyarországért Mozgalom továbbra is elvárja és követeli, hogy Románia tartsa be a Gyulafehérváron tett ígéreteket, és biztosítson teljes nemzeti szabadságot az összes együtt lakó nép számára. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(19.40)