Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen, ez is beszédes, hogy egy vezérszónoki felszólalást ugyanannak a képviselőnek a normál felszólalása kell hogy kövesse, tehát reakciót nem sikerült kicsikarni az elmondottakkal. Ez nyilván következhet a korábbi felszólalók szakmai színvonalából, akár az enyémből is, ha ez nem volt elégséges, akkor lehet, hogy nem mozgatta meg önöket kellőképpen. Csakhogy itt nem nekünk tesznek szívességet azzal, hogy reagálnak, hanem a mögöttünk álló több százezer választópolgárt kell ideképzelni. Tulajdonképpen mi az ő érveiket kell hogy artikuláljuk, nem csak a saját elgondolásainkat hangoztatnunk.

Elmondhatjuk azt, hogy az, ami itt előttünk fekszik, tehát az a banki ágazati különadó először részleges, később teljes elengedésére vonatkozó papírcsomag tulajdonképpen amellett, hogy egy kapituláció, egy filozófiai kérdést is felvet a kormány hozzáállását illetően. Felveti azt a kérdést, hogy az eddigi harcos retorika, a közteherviselés felé való elmozdulás, az, hogy adott esetben migrációs kérdésben, más kérdésekben is el tudtak mozdulni a mainstreamtől, el tudtak mozdulni egy kicsit attól, ami a nyugat-európai liberális körökben megszokott, az most feladásra kerül-e vagy sem. Tehát elképzelhető-e, hogy hiteles, mondjuk, a migrációs tematika mentén a kormányzat markáns nemzetállaminak tűnő retorikai kiállása, tehát ennek a hitelessége elfogadható-e abban az esetben, ha a viselkedését egy másik fronton a Bankszövetség, EBRD, hazai és nemzetközi szervezetek ilyen módon képesek befolyásolni?

Adódik az a kérdés is, hogy nagyon érdekes elemzések láttak napvilágot a bankadó csökkentéséről, de itt azért történt egy Quaestor-botrány is, ami szintén kihatással van erre a csomagra. Hiszen felsejlik egy háttéralku, nyilvánvaló módon, amikor a Bankszövetséggel tárgyal a kormányzat, akkor nemcsak a banki ágazati különadóról tárgyal, hanem arról is, hogy mit csináljon a Quaestorral, hogyan rendezze a Quaestor-ügyet. Itt adódik a kérdés, hogy önök mit gondolnak, hogy az adófizetőknek kell-e ezt a hatalmas kártömeget fedezni. Vagy adott esetben a károkozóktól be lehet hajtani azt a hatalmas pénztömeget, amiből a kárrendezés lefolytatható? Vagy pedig képesek és hajlandóak a bankok esetében a pénzügyi szféra tekintetében is a terhek megosztására kapacitálni magukat? Hiszen itt egészen egyszerűen sötétben látunk még ebben a helyzetben, és nem látjuk azt, hogy merre kívánnak elindulni.

De ha egy mondatban össze kellene foglalnom, hogy ez a csomag miről szól, tulajdonképpen önök egy valóságshow részesei, ahol a hitelminősítő cégek előtt megpróbálnak különböző viselkedésmintákat felmutatni, és ezen valóságshow-k döntnökei, a hitelminősítők vagy kiemelik tartósan a bóvli kategóriából Magyarországot vagy nem. Tulajdonképpen erről szól ez az egész, a költségvetés hamarabb történő elfogadása; az, hogy most a pénzügyi szféra felé hasonló gesztusokat tesznek, ágazati különadókat engednek el. Értem én, hogy fontos a hitelminősítőknek való megfelelés. Én sem kívánom azt, hogy Magyarország a bóvli kategóriában legyen sokáig, hosszú távon, de azért önök olyan vállalásokat tettek, amelyek egészen elképesztők. Tehát túljátszották ezt a játékot, egy kicsit túlreagálták ezt az egész igényt, ami önökkel szemben adott esetben külföldről felmerült.

Már említettem azt, hogy miket vállalt Magyar­ország, miket vállalt a magyar kormány az EBRD-vel kötött megállapodás kapcsán. Én annyit kérek önöktől, hogy két dolgot gondoljanak át. Az egyik az érintett Nemzeti Eszközkezelő című dolog, amit ne kezeljenek egy bérlakásprogram bővítéseként. Tehát a másik oldalon legalább próbálják meg a magyar államilag támogatott otthonteremtési és bérlakás­építési programot keresztülvinni, hogy a méregfogát húzzák ki annak az alapigénynek, amiből a devizahitelezés káros rendszere kifejlődött. A másik pedig a magáncsőd intézménye.

A magáncsőd intézménye egy KDNP-s katasztrófa, rá fog égni egyébként a KDNP-re, mint egy 2010-ben már kampányformában hangoztatott kezdeményezés. Ezt a KDNP a 2010-es országgyűlési választások során már egy nagyon komoly kampányelemként kezelte. 2012 táján volt is benyújtva egy kezdetleges verziója ennek, de a bizottsági szakasznál nem jutott tovább, hiszen emlékeim szerint maga a jogalkotó vagy a jogalkotni szándékozó vonta ezt vissza.

Aztán eltelt újabb két év, a 2014-es kampányban újra kampányoltak ezzel, és azt látjuk, hogy 2015-re az lett belőle, ami, és tisztán látjuk azt, hogy a magáncsőd intézménye, bár 20-25 ezer ember számára volt ígéret, ennyi ember számára; ha jól emlékszem, a Magyar Nemzeti Bank egyik ügyvezető igazgatója által közölt becslés volt ez, ami elhangzott televízióban, a média széles berkein belül is, ebből a 20-25 ezerből bizony 100 alatti aláírt szerződés lett, és nagyjából 500 érdeklődő. Lehet, hogy most már kicsit több, tessék kijavítani, ha esetleg a pontos számban tévedek, de a nagyságrendben semmiképpen nem tévedek. Itt olyan erőteljes, erőszakos szűkítő feltételek láthatók a magáncsőd rendszerén belül, hogy nagyon sok rászoruló még ezen brutális szigorú feltételrendszer mellett sem tud erre jelentkezni.

Tehát arra kérjük önöket, egyrészt gondolják át a feltételrendszert, tehát ne próbáljanak gyámság és pártfogás alá venni öt évre senkit, hanem próbáljanak segíteni nekik. Mondjuk, a Jobbik koncepciója mentén alakítsák át a magáncsőd intézményét két irányban: egyrészt egy ingyenesen kirendelt családsegítő kell hogy odakerüljön a család mellé, nem diktátumokat adva, hanem segítve őket tárgyalni a hitelező bankkal, elérni akár futamidő meghosszabbításával egy vállalható, a tisztességes teherviselés felé mutató szerződést, másrészt ingyenes átképzési programokkal kellene segíteni azokat, akik elvesztették életlehetőségeiket, hogy visszatérjenek a munkaerőpiacra, és a társadalom támogatandó tagjaiból a társadalom produktív szférájába tudják visszaverekedni magukat. A magáncsőd tekintetében erre lenne keret, lenne lehetőség, lenne költségvetési forrás.

És még egy dolgot szeretném, ha átgondolnának. Ez pedig az, hogy az ötévnyi nagyon szigorú feltételek betartása után engedjék ezeket az embereket szabadon távozni. Adják vissza a szabadságukat, ne legyenek adósrabszolgák, ne lehessen utánuk 10 milliós adósságokat örökölni. Egy angolszász típusú walk away metódus keretein belül egy elsétálási jog biztosításával öt év után engedjék ezeket az embereket szabadon élni, és tisztességes magyar állampolgárokként visszaszerezni azt az életükből, amit lehet.

Hiszen ha megnézzük, hogy a bankok az ingatlan értékének hány százalékáért tudják értékesíteni azokat a bevont vagyontárgyakat, amelyeket elvesznek az adósoktól, azt látjuk, hogy ezt a mostani értékesítési lehetőséget bőven megkapják egy ötéves magáncsőd-periódus alatt. Tehát még maga a pénzintézet, a hitelező is jól jár ezzel a megoldással, akkor is, ha a végén az állammal közösen hagyja elsétálni a károsultat.

Tehát kérem, hogy gondolkozzanak ilyen irányban is, hiszen Magyarországon egy társadalmi, szociális katasztrófa árnyékában nem elég a bankok számára gesztusértékű megoldásokat foganatosítaniuk, akkor sem, ha mi ezzel nem értünk egyet, de nyilvánvalóan a kormányzat fog dönteni ebben a kérdésben, viszont lehetne segíteni magyar embereken, bajba jutott embereken viszonylag alacsony költségvetési források megmozgatásával oly módon, hogy ezek az emberek újra jó adófizetők legyenek, és újra boldog, elégedett emberek lehessenek a saját hazájukban.

Tehát én arra kapacitálom önöket, hogy ezeket a jó szándékú észrevételeket, javaslatokat próbálják beépíteni a kormányzati cselekvési tervbe. Fogunk mi még vitatkozni ágazati különadókról, egyebekről ren­geteget, lesznek itt még parázs viták, de úgy ér­zem, hogy közös minimumot is kell találni a tekintet­ben, hogy ezek az emberek nem önhibájukból kerül­tek bajba, és a mindenkori magyar kormánynak kutya kötelessége segíteni rajtuk. Még egyszer mon­dom, a 20-25 ezer magáncsőd keretében ígért meg­se­gített személy helyett ma 100-nál kevesebbről tudunk.

Elvárjuk tehát, hogy oldják fel ezt az elké­pesztő dilemmát, oldják meg ezt a tarthatatlan helyzetet, hiszen ezek az emberek is megérdemlik azt, hogy emberhez méltó életet élhessenek. Köszö­nöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)