Tukacs István (MSZP)

TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Rögtön az elején egyetérthetünk abban, hogy államtitkár asszony nagyon hálátlan szerepre kényszerül itt ezen a mai estén. Egy olyan lényeges, fajsúlyos, és jelzem, nem csak gazdasági kérdésben kell képviselnie a kormány álláspontját, amelyben a kormánya, az akkori, mást mondott. És ez bizony nehéz feladat. Fogadja együttérzésem!

László Tamás képviselőtársam helyesen tette, hogy politikai felütéssel kezdte ezt a beszélgetést erről az előttünk fekvő előterjesztésről, mert egy szimpla és nagyon kemény politikai ügyről van szó. Nemcsak gazdaságiról. De majd szeretném megérvelni, hogy miért. Egy dolgot azonban szeretnék elmondani, képviselőtársam rosszul tudja. Nem önök voltak az úttörők. Bankadót, bankok különadóját a szocialista-szabad demokrata kormány vezette be az önök élénk ellenkezése mellett. És csak idő hiányában nem idézem fel azokat a parlamenti hozzászólásokat, amelyek ezzel kapcsolatban akkor meg­születtek. És innentől kezdve hadd mondjam el azt, hogy már csak az infantilizmus kategóriájában minősíthető a „ki állt a bankok oldalára és ki nem?” típusú rengeteg-rengeteg hozzászólás.

Azért van szó politikai ügyről, mert a kormány politikai céljairól kell véleményt mondani, amikor ez az előterjesztés előttünk van, és a helyzetről, amiben a kormány lehet 2016-ban. Először is azt szeretném leszögezni, hogy a bankok minden terhüket áthárították az ügyfeleikre. (Z. Kárpát Dániel: Meg egy kicsit többet is!) Tehát ezt szeretném leszögezni. Meg a nagy szolgáltatók is, meg a nagy tömegkommunikációs cégek is, meg mindenki. Tehát azt az állítást, ha sokszor ismétlik is, hogy itt bankok voltak adóztatva és nem az emberek, ezt itt is cáfolom: az emberek voltak megadóztatva, ők fizettek. És nem meggyőzhető senki ebben a kérdésben, mert megfizették a kirótt különterheket.

A második, fajsúlyosabb mondatom inkább kérdés, mint állítás. A magyar költségvetés és államháztartás olyan jó helyzetben van, hogy megengedheti magának ezt a lehetőséget. Merthogy itt az államháztartás rendbe hozataláért születtek a banki különadóval kapcsolatos törvények.

(18.30)

Tehát annyira rendben van ez a költségvetés, hogy most már nem volt benne semmiféle feszültség? Emlékszünk a 2016-os költségvetés vitájára. Minden olyan kezdeményezésünket, amely pluszforrás bevonására vonatkozott, azzal utasították el, hogy a költségvetés nincsen olyan helyzetben. Ezért tehát az okokat valahol máshol kell keresni.

Először is, én magam hiszek a gazdaság hitelek által való működtetésének jóságában. Ezt nem lehet kivenni a rendszerből, a hitelekre szükség van, a jó hitelekre jó cégeknek szüksége van. Ugyanakkor 2016-ra előállhat egy nagyon érdekes helyzet, és úgy gondolom, hogy az Orbán-kormány erre akar reflektálni a mostani előterjesztéssel.

A harmadik negyedév beruházási adatai csökkenést mutatnak az előző hasonló időszakhoz képest, mert bár nagyon sokszor hallunk győzelmi jelentéseket, de ezt az adatot, ezt a bizonyos 3,4 százalékot azért elég nehezen lehet vitatni. És ha ehhez még hozzávesszük az európai uniós források időleges csökkenését, magyarul azt, hogy nem áll majd rendelkezésére a kormánynak a viszonylag könnyen hozzáférhető európai uniós pénz, akkor 2016-ban könnyen előállhat az az állapot, hogy nemcsak hogy nem teljesülnek a GDP-ígéretek, amelyekre a kormány a költségvetésben kötelezettséget vállalt, hanem a körülöttünk, a régióban lévő országok fordítanak és elhúznak mellettünk gazdasági növekedésben. Ez az egyik probléma.

A másik probléma pedig a versenyképességünk folyamatos romlása. Tehát attól nem lehet eltekinteni, hogy az utóbbi időben erről csak negatív adatok jelentek meg. Magyarul: arra a helyzetre, amikor a bankok hitelszigorral és hitelszűkével válaszolnak egy kormányzati döntésre, arra a válasz most az, hogy itt van ez az előterjesztés előttünk, mert pontosan tudják, hogy a két említett körülmény miatt, amit elmondtam, szükség van a banki hitelezésre nagyon, égetően.

Matolcsy György erre akart saját választ adni, ez volt a növekedési hitelprogram, és most újabbat akar. Ez a növekedési hitelprogram arra lett volna orvosság, amit most jelenleg mindenütt érzékelnek a vállalkozások, hogy de hát a hitelező bankok azt mondják, hogy szigor van, és nyet. (Derültség a Jobbik soraiban.) Igen, én még tanultam oroszt, néhány képviselőtársammal ellentétben.

Szóval, ebben a helyzetben születik meg ez az előterjesztés, és hogy csak egy nagyon aprócska, de politikai típusú bajt is mondjak: a miniszterelnök azon bizonyos februári megállapodás, Erste bankos megállapodás kapcsán azt mondta, hogy 144 milliárd forintból 40 százalékot fog majd banki különadóból kivezetni, mert a magyar kormány „amit megígér, azt mindenképpen teljesíteni is fogja”. Bankárkörökben hamar rájöttek, hogy ez itt átverés, tehát itt szó nincs erről az ígéretről, és így folytatódtak a következő tárgyalások.

A következőket állítom tehát:

1. Politikai lózungokat ne mondjunk egymásnak ebben a kérdésben, mert értelmét veszítette a kormány viselkedése kapcsán, hogy most egymást vádoljuk azzal, hogy ki állt a bankok oldalán, meg ki állt az emberek oldalán. Képviselőtársaim, szerintem itt mindenki nagyjából az ország oldalán akar állni.

2. Akkor, amikor ezek az előterjesztések egy különalkuban dőlnek el, nem pedig világos feltételek mentén, akkor az már eleve hordozza magában azt a lehetőséget, hogy itt gyanakodva fogadjunk egy ilyen típusú előterjesztést.

3. Nem lehet kétféle kommunikációt folytatni, mert mindenki lebukik egyszer, tehát nem lehet azt mondani, hogy betartunk minden megállapodást, közben utána meg nem tartjuk be, vagy megpróbáljuk kikerülni.

4. Én azt gondolom, hogy ha valaki azzal az érvvel most előállna, hogy hát akkor csökken a bankok különadója, kevesebb teher lesz az embereken, ha én azt állítom, hogy mert továbbterhelték az ügyfeleikre ezeket a banki különadós terheket, és ennek én örüljek, akkor azt mondom, hogy nem fogok neki örülni, mert egy centit nem fognak visszakozni ebből a helyzetből.

Ezért tehát gondolom, hogy ez az előterjesztés annak a bizonyítéka, hogy a kormány érzékel egy helyzetet, a hitelszűkét, érzékel egy visszaesési lehetőséget, megpróbál rá hitelezési oldalon valamilyen megoldást adni. Közben alternatív megoldást is megpróbál keresni az MNB oldalán, mert tudjuk, hogy az MNB mindenre alkalmas, tehát olyan, mint a jó szabolcsi pálinka, hogy mindenre jó, mert tud festményt is vásárolni, meg tud növekedési hitelprogramot is indítani, meg alapítványi egyetemet szervezni, de ez most egy mellékszál.

Azt szeretném csak mondani, hogy önmagában az az előterjesztés, ami előttünk fekszik, értelmetlenné teszi mindazt, amit a kormány eddig ebben a tárgykörben beszélt, és ez bizony súlyos hiba. Nem gondolom, hogy a kilábalás ott tart ebből a helyzetből, hogy most már ezt ám megengedhetjük magunknak, sőt a kilátások ebben a tekintetben ‑ mint ezt megpróbáltam ecsetelni ‑ jóval rosszabbak.

Ezért tehát, tisztelt képviselőtársaim, ehhez az előterjesztéshez nagyjából azt szeretnénk hozzáfűzni, hogy lehetett volna ennek az ügynek jobb megoldása, a bankadó nem az ördögtől való. Mint László Tamás képviselőtársamnak ezt idéztem, még csak nem is ők voltak ebben az úttörők, ellenben a megoldásokkal jobb lett volna csínján bánni. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.