Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha a földi életre, a jelen és a jövő generációkra leselkedő legnagyobb veszélyekről kellene egy listát összeállítani, a klímaváltozás biztos benne lenne az első háromban, a migráció komplex kérdésköre és a szegénység világméretű növekedése mellett. Ráadásul ezek egymással összefüggő kérdések: a klímaváltozás kétséget kizáróan növeli a szegénységet és a migráció fokozódását is.

A klímaváltozás súlyához képest a magyar Országgyűlés eddig méltatlanul keveset foglalkozott a problémával, pedig ma kezdődik Párizsban a COP 21, vagy másképpen a párizsi klímacsúcs, ahol nemcsak a kiotói egyezmény jövőjéről, de voltaképpen az egész bolygó sorsáról kell dönteni. Magyarország pedig úgy tesz, mintha minket ez az egész nem érintene; megpróbáljuk kivonni magunkat azokból az erőfeszítésekből, amelyeket a világ és ezen belül Európa tenni próbál a globális felmelegedés megfékezése érdekében.

A feladat egyértelmű: a földi átlaghőmérséklet emelkedését 2 Celsius-fokos szint alatt kell tartani az ipari forradalom előtti szinthez képest, különben a folyamat visszafordíthatatlanná válik. Ehhez rövid távon 40, hosszabb távon inkább 70 százalékkal kell csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.

Emellett pedig már most komoly alkalmazkodási feladatok is vannak. A célkitűzés érdekében az államok és az országcsoportok a klímacsúcsra készülve különböző vállalásokat tettek, amelyekből már most is látszik, hogy nem elegendőek. Az Európai Unió az élen jár: azt ígéri, hogy 2020-ig 40 százalékos kibocsátáscsökkentést hajt végre, 20 százalékra emeli a megújuló energiaforrások részarányát, és 20 százalékkal növeli az energiahatékonyságot. Az USA 26-28 százalékos csökkentést vállalna, míg Kína 2025-ig fenntartja magának a jogot a kibocsá­tásnövelésre, és csak 2025 után kezdene neki a csökkentésnek.

Ezek az előzetes vállalások 2,7 százalékos hőmérséklet-növekedésre elegendők, már ha a jövőben a vállalásokat betartják. Sajnos a kiotói vállalások sem teljesültek: 2012-ig 5 százalékos csökkentést vállalt a fejlett világ, de csökkenés helyett nőtt a kibocsátás. A 2,7 százalékos növekedés pedig katasztrofális következményekkel járhat: szélsőséges időjárási viszonyokkal, élelmiszer- és vízhiánnyal, sokféle betegséggel és járvánnyal kell majd többek között számolnunk.

És most nézzük, mit tesz Magyarország! A mi kormányunk azt mondja, hogy 1990 óta már nagyjából végrehajtottuk a 40 százalékos kibocsátás­csökkentést, de az nem a tudatos klímapolitika ered­ménye, mint tudjuk, hanem azért következett be, mert a rendszerváltás után a nehézipar összeomlott. És a magyar kormány azt is mondja, hogy a megújulók terén elég lesz nekünk a 14 százalék, amit már csaknem elértünk néhány szenes erőmű fatüzelésre átállításával, és lehetőség szerint az energiahatékonyság terén sem vállalnánk semmilyen érdemi előre­lépést.

Mindez tökéletesen illeszkedik az Orbán-kormány eddigi energia- és klímapolitikájához, amely­ben az orosz atom és az orosz gáz van a központi helyen. És annak érdekében, hogy az oroszországi energiaimportnak való kiszolgáltatottságunk a jövőben se csökkenjen, megtiltják az új szélerőművek építését, megadóztatják a napelemeket, és elveszik a megígért vissza nem térítendő uniós támogatást a lakossági energiahatékonysági és megújuló beruházásoktól. Magyarország tehát arra készül, hogy Párizsban a jelenlegi helyzethez képest nem vállal semmilyen érdemi lépést. A kormány stratégiája arra irányul, hogy hogyan maradhatnánk ki a globális erőfeszítésekből, és hogyan maradhatnánk továbbra is az európai klímavédelem potyautasai.

Ahhoz, hogy a magyar kormányküldöttségnek egyáltalán legyen oka a párizsi klímacsúcson ott lenni, olyan vállalásokat kellene tennünk, amelyek egyrészt érdemben hozzájárulnak a felmelegedés megállításához, másrészt nyilvánvalóan nem teljesíthetőek a túlhaladott és alapjaiban hibás magyar klímapolitika jelentős módosítása nélkül. Mindez a magyar emberek érdekeit szolgálná, hiszen a tartós energiaimport-függőségből és a magas energiaárak szorításából fenntartható módon csak az energiahatékonyság növelésével és a megújuló energiaforrások használatával lehet kitörni. Ráadásul hazánk a klímaváltozás hatásainak leginkább kitett uniós tagállamok közé tartozik.

Azt látjuk, hogy az Orbán-kormány a megúszásra játszik; az Európai Unió céljai helyett az energiafüggőség fenntartásával valójában a putyini Oroszország érdekeit képviseli; a jövőnket a saját rövid távú kül- és belpolitikai szempontjainak rendeli alá. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiból.)