Font Sándor (Fidesz)

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Véle­ményem szerint azért érdemes általunk esetleg is­mert történeteket itt visszamenőleg is felemlegetni, hogy egyáltalán tisztázzuk, hogy hiteles-e az a vélekedés, az a vád, amit az ellenzék itt megpróbál a kormányoldal felé felhozni a korrupcióval kap­csolatban. Ezért nem értek egyet Varju László azon érvelésével, hogy így nincs értelme ennek a vitának. Először is az ellenzék kezdte, kezde­ményezte ezt a vitát. Tudnia kellett, hogy nem maradhatnak véle­ményünk szerint erkölcstelen vagy netán bűnesetek fedetlenül, azaz felfedés nélkül, itt akkor ez elő fog kerülni. Két olyan esetet szeretnék felhozni, amely az általam való felvetésekre került napvilágra, és ez ügyben mind a parlament, másik esetben vizs­gálóbizottság is próbált eljárni.

Az egyik ügy a Magyarországi LEADER Köz­hasznú Egyesület ügye. 2008-ban december 1-jén a Magyarországi LEADER Közhasznú Egyesület, ez egy civil egyesület, kéréssel fordul az FVM-hez, hogy adjanak már ugyan nekik 500 millió forintot, mert nekik nagy ötletük lenne, hogy hogyan kell a vál­sághelyzetet kezelni, és ezt ők akkor kommu­nikálnák is valamelyest.

Rendkívül erős lehetett ez a kérés egy civil szervezettől, mert ebben az idő­szakban az FVM 100 millió forintnál kevesebb összeget adott több mint 200 civil szervezetnek bár­milyen kérés esetében. Itt egyetlenegy szervezet jön, hogy nekik 500 millió forintot adjanak. Az erő biztos, hogy vele volt ezzel az egyesülettel, mert 20 napon belül átutalták a számlájukra az 500 millió forintot. Húsz napon belül! Úgy, hogy közben egy kormányülésnek is döntenie kellett a tartalékokból való lehívásról, mert az FVM-nek ekkor már nem volt pénze, év vége felé közeledtünk. December 21-én a számláján volt a pénz ennek az egyesületnek.

Amikor elkezdtem érdeklődni: na, de ugyan miért fontos egy ilyen egyesületet ilyen mértékben támogatni, és mire is kérték ezt a pénzt, folyamatos írásbeli kérdéseimmel mintegy másfél évig fog­lalkoztam ezzel az üggyel, közbenső levélben Gráf miniszter úr, az agrártárca akkori minisztere ren­delkezésre bocsátja a háttérszerződést. Ebben a kérel­mező egyesület azt mondja, hogy ezt az 500 millió forintot úgy szeretné elkölteni, hogy meg­alapozó tanulmány előkészítésére 60 millió forint; hon­lapfejlesztés 50 millió; módszertani háttér kidol­gozása 70 millió; rendelkezésre állás, konzultáció 50 millió; megyei rendezvényszervezés 100 millió; or­szágos rendezvény lebonyolítása 20 millió; tájé­koztató kiadvány készítése 60; összefoglaló tanul­mány készítése 50; projektmenedzsment 40 millió forint. Rendkívül jól megfogható tételeket soroltak fel, érzékelhetően, de valahogy a szerződéskötő ezt nem érzékelte, aki aláírta a szerződést. Ez Gőgös Zoltán államtitkár volt abban a pillanatban, aki végül is úgy érezte, hogy ennek a kérésnek alapja van, ezt írjuk alá. Számomra ma is kérdés, hogy miért nem Gráf József írta egyébként alá azt a szerződést, de summa summarum, Gőgös Zoltán aláírja ezt a szerződést.

Egyre mélyebbre megyünk az ügyben, és szeretnénk tudni, hogy kik ennek a szervezetnek az igazi arcai, személyei. Az interpellációm során, amely szintén egy közbeeső része volt ennek a másfél éves levelezgetésnek, kiderül, hogy az interpellációm időpontjában ennek a szervezetnek az elnöke Kocsisné Rátkai Melinda, ő akkor éppen az MSZP dombóvári szervezetének volt az alelnöke; Bangóné Borbély Ildikó, az MSZP Hajdú megyei listájának akkori önkormányzati jelöltje, ma már országgyűlési képviselője itt az MSZP-nek, szintén elnökségi tagja ennek az egyesületnek; Debreceni Lajos, Békéscsaba MSZP-s polgármesterjelöltje 2006-ban, szintén elnökségi tag; valamint Molnár Katalin, Nógrád megye, Kazár település MSZP-s polgármestere. Aha! Így már talán érthető, hogy mi is történhetett, hogy 20 nap alatt a kéréstől kezdve átutalásra került a pénz. Írásbeli kérdéseim sokasága következtében Gráf József sem nézhette tétlenül, hogy vajon ez így rendben van-e, Kehi-vizsgálatot kezdeményezett. Nem folytatom, a vizsgálat végeredménye, hogy mintegy 300 millió forintot nem tudtak leigazolni ennél a szervezetnél, hogy azt mire is költötték el. Kormányváltás következik be, kezdeményezzük ennek az ügynek a feltárását.

Szeretném jelezni, hogy most már a Fővárosi Ítélőtáblától végzés van, mely szerint 200 millió forintnyi támogatás visszafizetésére kötelezte az egyesületet. De persze nincs miből. Ha itt lenne Bangóné Borbély Ildikó, megkérdezném, mint elnökségi vagy volt elnökségi tagot, hogy mit is csinál most ez az egyesület. Van még egyáltalán? Mire költötték el a pénzt? És a visszafizetésre van egyáltalán esély? Tartok tőle, hogy nincs esély, de hogy a bűncselekmény talán megalapozott is lehet, ezért az FM 2015 nyarán különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmények megalapozott gyanúja miatt nyújtott be vádindítványt pótmagánvádlóként ez ügyben.

(20.00)

Jelenleg itt tart az ügy. A szereplők itt vannak, az érintettek, az aláírók, a felhasználók ‑ Gőgös Zoltán aláíró, a mögötte ülő Bangóné Borbély Ildikó felhasználó volt. A pénz, 500 millió forint, úgy tűnik, kézen-közön eltűnt.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Egy másik ügy, amely szintén a kezdeményezésemre került napvilágra, picivel régebbi, 2001-re nyúlik vissza, amikor a VPOP végzi a munkáját, és a Zwack Unicum Rt.-nél egy vizsgálatot kezdeményez jövedéki ügyben. Kiderül, hogy a Zwack Unicum Rt. rosszul sorolja be az egyik termékét; azt, hogy „rosszul”, nagyon erősen idézőjelbe teszem, mert ez azt jelentette, hogy a vámtarifaszám alá való soroláskor ez után a termék után neki csak 125 forint jövedéki adót kellett fizetni, viszont ha úgymond helyes vámtarifaszám alá sorolta volna be a terméket, akkor 295 forint a jövedéki adó mértéke. A vámhatóság ezt feltárja, és mintegy 2-2,5 milliárd forint adóhátralékot állapítanak meg, még büntetési tétel nélkül. Ez már azért nem semmi, mondhatnánk.

Időközben, 2002-ben Zwack Péter az SZDSZ parlamenti képviselője lesz, illetve az SZDSZ-frakció tagja lesz. Ez egy kicsit bezavar az egész eljárásba, mert maga a vámhatóság végzi az ügyet, a VPOP Vegyvizsgáló Intézetéhez kerülnek ezek a termékek, hogy tisztázzák, hogy valóban ez a szeszipari termék milyen vámtarifaszám-besorolás alá, azaz milyen adómérték-kötelezettség alá kell hogy essen. A vegyvizsgáló labor egyértelmű állítása, hogy téves volt az eddig könnyített adó alá való besorolás, a nagyobb mértékű adó alá való besorolást kell tenni.

Időközben Zwack Péter lemond parlamenti képviselőségéről, 2002. 11. hóban. Ekkor már másfél éve megy a vizsgálat, és felkerül a Pénzügyminisztérium legmagasabb szintjére az eljárás. Ebben az időben egyébként éppen Burány Sándor ‑ aki még délután itt volt, most nincs itt ‑ volt a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára. 2003 márciusában egy VPOP főigazgatói értekezlet van. Ennek a jegyzőkönyvét az a vizsgálóbizottság, amelyet vezettem, megkapta. Ebből a jegyzőkönyvből hadd idézzek! A VPOP főigazgatói értekezleten azt mondja az eljáró parancsnok: Burány úr kérése az üggyel kapcsolatban az, hogy a kivizsgálást követően találjon valamilyen megoldást a testület, figyelemmel az ügy érzékenységére. Burány úr egyébként néhány nap múlva lemond mint politikai államtitkár a PM-nél, átmegy miniszternek egy másik tárcához, de ez már egy másik történet. Helyébe lép Veres János államtitkár úr a Pénzügyminisztériumban. Ekkor már felszínre jön a hír, hogy itt valami nincs rendben. Arnold Mihály kezdeményezi, hogy az ügyben induljon büntetőeljárás, és ezt ő mint parancsnok megírja a Pénzügyminisztérium felső vezetésének. Elutasító választ, illetve nemleges üzenetet kap. Arnold Mihály ekkor lemond egyébként, ha valaki emlékszik erre a 2003. tavaszi időszakra.

Viszont Veres Jánosék kreatívak. Megfogadják Burány Sándor tanácsát, hogy találjanak valamilyen megoldást erre az ügyre. A VPOP vegyvizsgáló laborjának technikai elemzését nem fogadja el a Pénzügyminisztérium, megmásítja, és azt mondja, hogy egyébként a Zwack Unicum Rt.-nek van igaza. Mondom, a tét nem kicsi, 2,5 milliárd forint adóhátralék, és erre jön a sokszoros büntetés még ilyenkor, ha megállapítják az adóhátralékot. A Pénzügyminisztérium felülírja az ő felügyelete alá tartozó VPOP vegyvizsgáló laborjának az elemzését, és azt mondja, hogy minden rendben volt.

De ekkor még van egy kis baj. Tudjuk, hogy minden ilyen eljárás öt évre, bizonyos esetekben még hosszabb időszakra visszamenőlegesen is ellenőrizhető, azaz feltárható. Ezért 2003 őszén egy olyan jövedékitörvény-módosítást nyújtanak be ‑ a nagy jövedékitörvény-csomagban egy aprócska kis részt, a 21. § megnyitását ‑, amelyben szó szerint leírják, hogy vámtarifaszám-besorolással kapcsolatos ügyek­ben érintett cégek adóhátralékát, adókötelezettségét és jogkövetkezményét a törvény életbe lépése után nem lehet visszamenőlegesen vizsgálni. Itt véget ért a történet. Ilyen jogszabályalkotást ‑ én megnéztem ‑ 1990 óta nem láttunk, hogy maga a kormány hozott egy olyan döntést, hogy azokat, akik egyébként vélhetőleg szabálytalan eljárással adóhátralékot halmoztak fel, visszamenőlegesen úgy mentesítette, hogy ezen törvény életbe lépése miatt még azt is megtiltotta, hogy eljárást vagy bármilyen jogkövetkezményt meg lehessen állapítani. Ez a zseniális, ügyes húzás az akkori pénzügyminiszter, Veres János pénzügyminiszter államtitkárságától kormány által benyújtott indítványként érkezett a zárószavazások körébe.

No, én csak azért szerettem volna, kedves Varju László, ezt a két, általam nagyon ismert esetet föleleveníteni, hogy önöktől egy kicsit rosszul hangzik az, amikor ‑ tudom én azt, hogy politikai célzattal, de ‑ bennünket korrupcióval vagy korrupció gyanújával próbálnak meg vádolni. Én ezekkel a tényekkel, ezekkel az esetekkel próbáltam ezt feleleveníteni, hogy hiteltelen az önök szájából ez a rágalmazási eljárás. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)