Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoklatban Hiller István alelnök úr, képviselőtársam jelezte, hogy azon típusú kérdések tekintetében, amelyek deregulációs, egyszerűsítési kérdések, ezekben nincs különösebb ellentmondásosság, ezeket támogatni is lehet. De nem itt van a probléma, nem itt van a baj. A baj ott van, hogy ha egy mondatban kellene elmondani, akkor úgy mondanám, hogy a magyar kultúra egyetemes intézményrendszerének a szétdarabolását kezdték önök el, ezt végzik, ez indult el.

(13.50)

És itt abba is hagyhatnám a történetet, de nem teszem, mert néhány jelzést szeretnék önök felé tenni. Én úgy látom ‑ nem feltétlenül szakavatottként, de szakavatott emberekkel beszélgetve, egyeztetve ‑, hogy beláthatatlan mindaz, amit elkezdtek, beláthatatlan folyamatot indítottak el. És azt sem tudom, abban sem vagyok biztos, hogy isten ne adj’, nem irreverzibilis-e ez a folyamat, nem visszafordíthatatlan-e ez a folyamat. Sokan úgy fogalmaztak, amikor beszélgettünk ennek a törvénytervezetnek a beltar­tal­máról, hogy szégyenletesnek tartják, hosszú időszakra visszanyúló konszenzusokat, megállapodásokat felrúgónak ítélik, kárt okoznak mindazzal, amit csinálnak, és rendszerszintű torzítást hívnak életre. Ezért a beszélgetések, egyeztetések summázata az volt, hogy ha a Parlament falai között ebben a témakörben megszólalok, megszólalunk, akkor mindenképpen jelezzem azt, hogy az újragondolását meg kellene tenni ennek a törvénytervezetnek.

A kultúrával kapcsolatos felfogásunkkal sem egyezik egyébként az, ami ebben a törvénytervezetben van. Most nem a baloldali értékrendjeinkre való hivatkozással és hagyatkozással mondom ezt a mondatot, hanem egyszerűen amit mondtam, a kultúra egyetemességének és ennek az intézményrendszernek a szétdarabolása nem fér bele a mi értékítéletünk szerint abba, amiként és ahogyan működnie kellene ennek a történetnek. Nem más ez az én értékítéletem szerint, mint magának a kultúrának a totális elfoglalása vagy letámadása, mindegy, hogy milyen szavakat használunk, de mivel pártos alapon történik a Fidesz részéről a letámadás, ezért ezt semmiképpen sem hagyhatom szó nélkül.

A másik gondolat, amiről mindenképpen beszélnem kell, hiszen ez is részét képezte az egyeztetéseknek, arról szólt, hogy a Magyar Művészeti Akadémia az elmúlt időszakban gyakorlatilag jobboldali alkotók szervezetévé vált, olyanokévá, akik adott esetben közszerepet ‑ ami talán nem is annyira baj ‑, de politikai szerepeket is vállaltak vagy vállalnak. Itt már viszont szerintem nagyobb a probléma, merthogy ez némi torzulást is okoz nyilvánvalóan az ő személyes viseltetésük tekintetében. Ha belegondolunk az elmúlt időszak történésébe, akkor számos esetben fogható, hogy politikai kiállásukról biztosították a Fideszt. Én azt gondolom, hogy nem ez a szerepük.

Ha belegondolunk az elmúlt időszakba, akkor az is fogható, hogy részt vettek a Fidesz választási kampányában is, direkten vagy indirekten, de ezek mind-mind lekövethető történetek. Magának a Magyar Művészeti Akadémiának a vezetője következetes nyíltsággal ‑ ahogy én látom és tapasztalom - tá­mo­gatja Orbánt és a politikáját. Én azt gondolom, hogy nem ez a szerepe és nem ez a feladata. Ilyen értelemben vélem azt, hogy nem jó utat járunk e tekintetben. A Magyar Művészeti Akadémiának egyrészt a létrejötte ‑ talán ott még nem annyira ‑, de a működése tekintetében és ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán is az mindenképpen megfogalmazható, hogy az önálló kultúra megszűnését jelenti ez a folyamat, ennek a folyamatnak az erősödése Magyarországon.

S még egy dolgot azért így a vége felé hozzátennék, mégpedig azt, hogy a Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzeti Kulturális Alap pénzkereteinek az összekötése, összevonása egyfajta ‑ hogy mondjam? ‑ politikai hűségdíjként, hűségbérként fogható meg, ez pedig elfogadhatatlan. Szóval, ha az alap keretei között pénzügyi források telepítésére kerül sor, akkor feladatokhoz illesztetten és nem politikai célok megvalósítását szem előtt tartva kell cselekedni.

Tudják, olyan ennek a törvénytervezetnek a tárgyalása ma az én számomra, mint az 1. napirendi pont tárgyalása volt, amely a választói joggal kapcsolatosan hozott ide apró módosításokat, és törvényszerűen azt sugallta, hogy majd egy későbbi, 2018-as választást megelőzően arra lehet hivatkozni, hogy már ebben a ciklusban is tárgyaltunk a választójogi törvényről, hát az ellenzék miért elégedetlenkedik, amikor nem apró módosításokat kellett volna tenni, hanem azoknak a torzóknak a sokaságát, ami az előző választások tapasztalataiból fogható volt, kellett volna korrigálni. Most nem fogok visszamenni arra a napirendre, nem fogom felismételni a leckét, hogy szerintem miket, csak azt szeretném mondani, hogy gondolkodásában, filozófiájában valami hasonló zajlik most is, itt is: miközben néhány deregulációs, egyszerűsítési dolog kerül szóba, ami persze, hozzáteszem, támogatható is, de aközben, mint mondtam, letámadják, elfoglalják, kisajátítják, másokat pedig kirekesztenek ezekből a folyamatokból.

Úgy gondolom, hogy ez abszolút módon nincs rendjén, ezért a magam részéről, de a vezérszónokunk vélekedését is alapul véve a Magyar Szocialista Párt részéről nyilvánvalóan ez így nem támogatható. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)