Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A törvény szikár szövege, amely a jogalkotásnak felel meg, és annak kell hogy megfeleljen, nem adhatja vissza a fontosságát annak, amit a 2015. évi CIV. törvény elindított, és amit ez a törvény most pontosít. Nem adhatja vissza a fontosságát annak, hogy egyszer szembenézzünk azzal, hogy micsoda életek voltak azok, amelyek 1945-öt és különösen 1949-et követően olyan méltánytalanságokat kellett elszenvedjenek, amelyekre nemhogy nem szolgáltak rá, hanem ellenkezőleg, a hazájukért hoztak áldozatot. Aki nem élt akkor és nem látta szemtől szemben a valóságot, nem tudja elképzelni, hogy mit jelenthetett az a fajta igazságtalanság, hogy tudta, hogy az ő apja, tudta, hogy az ő hozzátartozója valahol ott kínlódott, szenvedett, iszonyatos kínokat állt ki ebben a háborúban, aztán ő egy harmadrangú, ha egyáltalán olyan, állampolgár lett Magyarországon. Ezért minden olyan gesztus, ami ebben az irányban történik, több, mint az a néhány forint, amit majd oda tudunk adni.

Ezt a gesztust nemcsak feléjük kell meghozni, de újra és újra hangsúlyozni kell, hogy azért tesszük és azért mondjuk, mert nem akarunk fájdalom és fájdalom között különbséget tenni, mert nem engedhetjük, hogy azok, akik a hazájukért küzdöttek, szenvedtek, megsérültek, meghaltak, nem engedhetjük, hogy azoknak az emléke úgy maradjon meg, hogy meg sem kíséreltünk elégtételt adni. Az elégtételnek legalább abban kell állnia, hogy elismerjük, hogy ők, akik a hazáért küzdöttek, a hazáért szenvedtek, minden olyan elismerést, anyagit és egyéb elismerést megérdemelnek, amelyet egyáltalán ez az ország nyújtani tud.

Tisztelt Ház! Emlékszem arra, tisztes, olyan család, amelyik a mi utcánkban ott élt emberemlékezet óta, micsoda nyomorúságba került éppen attól, hogy a háborút követően teljesen méltánytalan üldözésnek volt kitéve. Nem tudunk ennek már elégtételt adni, de meg kell próbálni gesztusokat tenni, olyan gesztusokat tenni vagy annál még többet, elismerést adni, amely annyit jelent, hogy az ő utódaiknak, akár jogosultak most arra, hogy kapjanak valamiféle kárpótlást, akár nem, az elismerést megadjuk. Köszönöm a megtisztelő figyelmet.