Németh Szilárd István (Fidesz)

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Maradva a hulladékgazdálkodási törvénynél és a rezsicsökkentésnél, a valóság talaján, illetve megfogadva Gúr Nándornak azt a mondatát, hogy az embereken kell segíteni, nem telehazudni a világot, szeretném kijelenteni, hogy továbbra is hazugnak, hiteltelennek és cinikusnak tartom, amit az MSZP képviselői művelnek akár rezsicsökkentés, akár hulladékgazdálkodás kapcsán itt a parlamentben most már immáron harmadik órája (Heringes Anita: Fáj, hogy dolgozni kell?), mert azt hiszem, 2002 és 2010 között, amikor kormányon voltak, akkor annak pont a szöges ellenkezőjét cselekedték, mint amilyen javaslatokat most például hallhattunk tőlük a hulladékgazdálkodás meg­erősítéséről, illetve a rezsicsökkentésről.

Ha egy pillanatra még a rezsicsökkentésre visszatérhetünk, a gáz ára 206 százalékkal, a villany ára 98 százalékkal nőtt 2002 és 2010 között akkor, amikor ebben a nyolc évben a kumulált infláció 58 százalék volt ‑ 58 százalék ‑, és a cégek, amelyek ezt a hihetetlen nagy, a lakossági gázár-, illetve villanyár-, áramáremelésből származó hasznot kisíbolták az országból ‑ gyakorlatilag olyan 1060 milliárd forint az, amit simán ki lehetett vinni az országból ‑, a magyar emberekkel fizettették meg.

(11.50)

És azért kellett a magyar embereknek megfizetni, mert azon az egyetemes szolgáltatási piacon, ahol a kormány, illetve a parlament tud olyan döntéseket hozni, tud olyan jogszabályokat hozni és alkalmaztatni, amellyel megszabható az áram ára, amit mi megtettünk 2012. január 1-jétől többször is, több lépcsőben, ezt ők is tudták volna alkalmazni, a Gyurcsány-, Bajnai-kormányok, de nem tették. Sőt, eljutottunk odáig, hogy amikor kénytelenek voltak letérdelni az IMF előtt, és könyörögni egy kis hitelért, hogy be ne dőljön az ország (Bangóné Borbély Ildikó: Mennyi most az államadósság?), akkor Bajnai miniszterelnök úr még azt is bevállalta, hogy 2010. április 1-jétől, még egyszer mondom a dátumot, 2010. április 1-jei hatállyal megszüntetik a gázár-kompenzációt. Április 6-án voltak a választások. Tehát gyakorlatilag egy olyan nemzetközi szerződést kötött, amit még népszavazással sem lehetett volna megmásítani. Tehát körülbelül ennyit a szocialisták igazmondásáról.

A 2002 és 2010 közötti nyolc évben tizenötször emeltek a lakossági piacon áramárat és gázárat. Ráadásul ‑ felhívnám a figyelmüket ‑ akkor, amikor a villanyárampiacon vagy gázpiacon 2008 februárjától meredeken csökkentek az árak, akkor kilencszer kaptak lehetőséget a cégek arra, hogy mindent, még azokat a bírságokat is elszámolják a lakossági gázárban, amiket azért vetettek ki nagy néha egyébként az elvtársak, mert a szolgáltató cégek nem végezték el rendesen a munkájukat.

Nos, a hulladékgazdálkodásról is jobb lenne csöndben lenni. 2006 és 2010 között a Fővárosi Önkormányzat képviselőjeként azt láttam folyamatosan, évente többször is, hogy a nagyhatalmú Főkefe, illetve a Főkefe nagyhatalmú vezérigazgatója, aki ‑ tudjuk nagyon jól ‑ 46 évet töltött el a vezérigazgatói székben, ’64-től 2010-ig, folyamatosan azért járt be a Fővárosi Közgyűlésbe, hogy a kukadíjat megemeltesse. Nézzék meg, mi történt! Tehát folyamatosan erről szólt a fáma. 2010 után meg csökkent ennek a díja. 2010 után csökkent többek között a zöldlombhulladék-zsák díja is. 2010 után azt a programot, amit a Demszkyék jó kis bulinak tartottak ‑ Demszky főpolgármester úrék ‑, a szelektív hulladékgyűjtő szigetek… ‑ emlékeznek még ezekre, mennyi volt a városban? Ez semmi más nem volt, mint egy nagy biznisz, ugyanis semmilyen haszna nem volt a szelektív hulladékgyűjtő szigetek kihelyezésének, mint hogy valakiknek le kellett gyártani szerintem ezeket a szelektív hulladékgyűjtő edényeket, meg kialakítani a helyeket, és ez egy nagyon nagy üzlet lehetett annak idején. Ezzel mind kijelölték azt az utat hosszú időre, amivel most itt küzdünk, és amire ez a törvényjavaslat választ szeretne adni. De ugyanígy vagyunk az uniós pénzek elköltésével. Az Európai Uniótól nyakra-főre jöttek a lehetőségek arra, hogy hulladéklerakókat építsenek különböző cégek, és a működtetésének a hasznát aztán eltegyék. Azt meg valakiknek meg kellett fizetni, ezek meg az emberek voltak.

Az egyik legbonyolultabb rezsicsökkentési akció, az a hulladékos, illetve a kéményseprős, amire itt már többen hivatkoztak. Ez a kettő volt rendkívül bonyolult, mert ezen a területen országos szinten nemhogy egységet nem lehetett látni, hanem ahány hely, annyi szokás volt, akár árban, akár kukában, akár a begyűjtési időpontban, tehát minden egyébben.

Azt gondolom, hogy ezen a területen rendet kell tenni, és az egyik célja ennek a törvénynek, hogy egységessé váljon, fenntartható legyen a rezsicsökkentés, és valódi közszolgáltatás legyen, és ezt a közszolgáltatást még némi innovációval is meg lehessen spékelni. Többek közt szerintem az nagyon téves kép volt, amit elénk vetített képviselő úr a tanyákról: ha megy a szelektív hulladékgyűjtés a tanyákon, akkor nem fogják elégetni a lopott kábel műanyag bevonatát? Ezt nem is értem, nekem teljesen kiesik ez a történet, hogy itt milyen összefüggést lehet látni.

De amit képviselő asszonytól hallottunk, az elég egyértelmű. Minden kutatás azt mutatja, a Műszaki Egyetemnek vannak erre különböző kutatásai, hogy a hulladékok égetése, akár a tanyavilágban, akár pedig a vidék Magyarországán vagy pedig a nagyobb városok külső kerületein, szokás kérdése. (Heringes Anita: Persze, mint a gyermekéhezés, nem? Az is szokás kérdése.) Tehát nem azért égetik el, mert nem tudják fenntartani a lakás hőjét, és ezért fűteni kell műanyag pohárral vagy nem tudom, mivel. Annyi azért leesik az embereknek, hogy a műanyag pohár hő­értéke nem lesz akkorra, hogy azzal pótolni lehessen vele akármilyen fűtőanyagot. Tehát ez tudati kér­dés, és szerintem nem érdemes ezeket összekeverni a hulladékgazdálkodás fő kérdéseivel, és nem érdemes összekeverni a rezsicsökkentés fő kérdéseivel.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, mondhatnánk még egyéb beruházásokat… ‑ még egy a hulladékproblémához, például a csepeli szennyvíztisztító. A csepeli szennyvíztisztító egy gigaberuházás volt, Közép-Európa legnagyobb környezetvédelmi beruházása, 130 milliárd forint ment rá. Ez a beruházás az elvtársak ideje alatt úgy zajlott le, úgy épült fel, hogy például a szennyvíziszap elégetéséről senki nem gondoskodott, tehát az egész egyszerűen kimaradt a pályázatból. Pályázható lett volna a történet. Ma is a szennyvíziszapot el kell szállítani erről a területről. Tehát ennyit ezekről a beruházásokról. Itt elhangzott a Zöld Híd. A Zöld Hídnál gyakorlatilag olyan presztízsberuházások voltak ‑ építmények felhúzása, különböző nagy teljesítményű autók, válogatógépek meg­vásárlása ‑, amire semmi szükség nincs, aminek az árát beépítették a szemétdíjba, és az embereknek kellett kifizetni, és ezért kellett ezen a részen beavatkozni.

Mi azt szeretnénk, hogy a rezsicsökkentés ‑ és amíg Fidesz-kormány van, addig ezt a politikát fogjuk képviselni ‑ fenntartható legyen. És a közszolgáltatások is fenntarthatók lehessenek. A törvényjavaslat egyébként ezt a célt szolgálja. Úgyhogy kérem önöket, hogy inkább támogatni szíveskedjenek, mint végighazudozni az egész napot. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)