Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A társadalmak szétszakadása és a szegénység növekedése, hasonlóan a migrációhoz és a klímaváltozáshoz, mára globális kérdéssé vált. Ezek a folyamatok nyilvánvalóan összefüggnek egymással, a multinacionális vállalatok nemzetek feletti hatalmával, az állandó profitnövelési kényszerrel, napjaink világgazdasági modelljével, azzal, hogy egyre kevesebbek kezében egyre nagyobb jövedelem és vagyon koncentrálódik. Eközben tömegek szegényednek el.

Az Orbán-kormány gazdaság- és társadalompolitikája is ebbe a folyamatba illeszkedik, ezt a tendenciát erősíti. Múlt héten ennek a gazdaságpolitikai vonatkozásairól beszéltem, arról, hogy a kormány a globális versenyben a kiszolgáltatott munkaerővel és alacsony bérekkel versenyez, miközben leértékeli a valódi értéket teremteni képes tudást, életképtelenségben tartja a helyi kisvállalkozásokat, a magas hozzáadott értékű ágazatok helyett pedig az összeszerelő-ipart támogatja.

A negatív folyamatokra még rá is erősít az alacsony keresetűeket sújtó adórendszer és a szegényellenes társadalompolitika. A felső rétegeknek kedvező egykulcsos adóval a kormány 134 milliárd forintot vett ki az alsó hét jövedelmi tized zsebéből, miközben 501 milliárdot hagyott a felső 10 százaléknál. Drasztikusan megnőttek az alacsony keresetűek munkájára rakódó terhek, 16 százalékra nőtt a minimálbéresek adója, de nőttek az elvonások a minimálbér két-háromszoros mértékéig. Hasonló elvet érvényesítettek a családtámogatásoknál is, ahol a magasabb keresetűeknek kedvező, jövedelemfüggő, munkaalapú támogatásokra helyezték a hangsúlyt, mint a családi adókedvezmény, gyed extra vagy a családi otthonteremtési kedvezmény.

Ezzel szemben jövőre már nyolcadik éve nem emelkednek a szegény családokat elérő ellátások, mint a családi pótlék, a gyes vagy a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény. A kisjövedelműek számára is hozzáférhető szociális bérlakásszektor gyakorlatilag ismeretlen fogalom.

A társadalmi egyenlőtlenségek fokozásához a kormány szociálpolitikája is keményen hozzájárul, a szegényellenes segélyezési rendszer, a szociális háló szisztematikus leépítése és a jóléti kiadások megnyirbálása.

Miközben a gazdasági válság hatására más országok intézkedéseket vezettek be annak érdekében, hogy a válság által sújtott rétegeket megóvják a további lecsúszástól, a kormány éppen ellenkezőleg tett: tovább terhelte az amúgy is rosszul élő közép- és alsó rétegeket, a legfelső rétegeket és saját klientúráját pedig megerősítette. Mindennek eredménye a másfél millió, szegénységi küszöb alatt élő ember és a négymillió létminimum alatti.

Bár a kormány újabban előszeretettel hivatkozik a szegénységi adatokra, azokat feketén fehéren mutatják a KSH adatai, miszerint 2009 után durván megnőtt a szegénységben vagy a társadalmi kirekesztettségben élők aránya. Közel 350 ezer ember csúszott le a szegénységbe. 2013-ban némileg javult a helyzet, de ez csak a 2014-es választási év előtti intézkedéseknek volt betudható, mint a rezsicsökkentés vagy a közmunka felfuttatása a téli közmunkaprogramokkal. Az alapvető irányokban semmilyen változás nem történt.

Az LMP-nek kezdettől fogva kiemelt alapértéke a társadalmi igazságosság. A különbségek csökkentése mindenki érdeke, azoké is, akik most a kormánypolitika kedvezményezettjei. Úgy véljük, az, hogy a társadalom ilyen mértékben kettészakadt egy maroknyi gazdagra és több milliónyi szegényre, abban tudatos kormányzati intézkedések szerepet játszottak. Ebből kiindulva meg is változtatható, ha megvan hozzá a politikai akarat.

Ehhez szakítani kell az egyenlőtlenségeket fokozó adópolitikával, az alacsonyan tartott bérek politikájával, a közszféra béreinek befagyasztásával, a szegényeket figyelmen kívül hagyó családpolitikával és a szegényellenes szociálpolitikával. Élhető Magyar­országot kell teremteni mindenki számára.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiból. ‑ Sallai R. Benedek tapsol.)