Magyar Levente

MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Köszönöm szépen az elismerő és a jóindulatúan kritikus hozzászólásokat egyaránt. Ezekből azt olvasom ki, hogy alapvetően egyetértés van a parlamenti frakciók között a tekintetben, hogy a törvényjavaslat céljai legitimek, ezek olyan célok, amelyek egyrészt egy morális kötelességből, másrészt pedig nagyon is praktikus megfontolásokból adódnak. És alapvetően egyetértés van abban, hogy ezeket a célokat támogatni kell és meg kell valósítani minél gyorsabban, minél hatékonyabban, minél egyszerűbben, minél nagyobb hozzáadott értékkel, akár magyar gazdasági, akár egyéb diplomáciai szempontból.

Tisztelt Ház! Ha megengedik, röviden reflektálnék az elhangzottakra. Önmagában az a tény, hogy a kormány arra hivatkozik, hogy a nemzetközi segélyezési és fejlesztési támogatási politikánkat hatékonyabbá és gördülékenyebbé kell tenni, nem abból a felismerésből fakad, hogy most hirtelen Európa szembesült egy olyan jellegű humanitárius kihívással, amivel korábban még soha, vagy legalábbis hosszú évtizedek óta ilyen volumenű problémával nem szembesült. Ennek alapján azt feltételezhetnénk, hogy korábban nem volt különösebb jelentősége ennek a nemzetközi politikának, addig most, hogy az ajtónk előtt vannak a következmények, hirtelen fontos lett.

Nem erről van szó. Nem erre fűzzük fel az érvelésünket, hanem arra a tételre, hogy ma már minden magyar állampolgár és minden európai állampolgár kézzelfoghatóan tapasztalhatja, hogy milyen következményekkel jár ennek a politikának az elmaradása vagy akár csak elégtelen, nem kielégítő mértékű volta. Ma talán minden korábbinál egyértelműbb az európai átlagpolgár számára, hogy egy hatékony nemzetközi segélyezési és humanitárius politika nélkül olyan következményekkel kell neki is személyesen számolnia, mint korábban talán még soha.

Ily módon, azt gondolom, a társadalmi elfogadhatósága, a társadalmi megértése ennek a politikának nagyobb teret kaphat, nagyobb eséllyel valósulhat meg, mint korábban. Természetesen előre lehetett azt látni, hogy ha elmaradnak bizonyos lépések a nemzetközi közösség részéről, illetve ha a nemzetközi közösség bizonyos elhibázott lépéseket tesz meg, akkor ezek a következmények belátható időn belül Európa kapuinál fognak jelentkezni.

Tisztelt Ház! Azt szeretném hangsúlyozni, hogy továbbra is fennáll az a kettős célrendszer a nemzetközi támogatási és segélyezési politikánk kapcsán, amely egyrészt az önvédelmet célozza, azon hatások kiszűrését, illetve azon okok megszüntetését, amelyekkel jelenleg Európa szembesül, másrészt pedig gazdaságdiplomáciai érdekeink érvényesítését a világ különböző térségeiben; természetesen, tisztelt képviselő urak, különös tekintettel azon régiókra és országokra, ahonnan a magyar gazdaság szereplői a legnagyobb hozzáadott értéket, a legnagyobb járulékos hasznot remélhetik. És természetesen azt a szempontot is messzemenően figyelembe vesszük, hogy minél nagyobb támogatások juthassanak azon országok számára, ahol a magyar kisebbség, az ottani magyar közösségek ebből nagy arányban részesülhetnek.

Ennek egy konkrét lecsapódása a törvénytervezetben az a javaslatunk, hogy első helyen Ukrajna, második helyen Szerbia, majd a további régióbeli országok szerepelnek, ahol részben van magyar lakosság, illetve ahol olyan magyar gazdaságdiplomáciai érdekek állnak fenn, amelyek előkelő helyre sorolják ezeket az országokat.

Ami a konkrét felvetéseket illeti, tisztelt Ház. Mivel maga a törvényjavaslat is technikai jellegű módosításokra tesz javaslatot, értelemszerű, hogy ezek a módosítók is zömükben technikai jellegűek, méghozzá két csoportba sorolhatók.

(11.40)

Egyrészt szeretnénk a törvényjavaslat által ezen nemzetközi segélyezési és támogatási politikánk hazai legitimációs bázisát jelentősen kibővíteni azáltal, hogy olyan szervezeteket, entitásokat ‑ akár a civil szférából, akár kormányzaton belüli entitásokról beszélünk ‑ bevonni ebbe a politikába, amelyek hozzá tudnak ahhoz járulni, hogy célzottan olyan helyekre érkezzenek a pénzek, ahol legjobban hasznosulnak, illetve a végrehajtás tekintetében is számolunk ezekkel szervezetekkel, különösképpen az egyházi vagy egyházakhoz kapcsolódó civil szervezetekkel. Szeretném hangsúlyozni Mesterházy képvi­selő úr felvetésére, hogy az egyházak természetesen direkt módon bevonásra kerülnek a konzultációs mechanizmusba, de elsősorban a végrehajtás tekintetében számítunk rájuk. Az eddigiekben is nagyrészt a regionális fejlesztési és humanitárius politikánk az egyházakon keresztül valósult meg, és ezt szeretnénk, ha a jövőben is így lenne, mert az egyházak azok a közentitások, amelyek talán a legnagyobb mértékben megbízhatóak olyan szempontból, hogy ha például Kárpátaljára humanitárius segélyeket juttatunk, akkor azok olyan helyekre kerülnek, ahol valóban nagy szükség van rájuk. Ez természetesen továbbra is kiemelt törekvése a kormányzatnak.

Ami a technikai jellegű kérdéseket, illetve felvetéseket illeti, úgymint a fejezeti kezelésű előirányzatokban való nevesítés vagy a tárcaközi bizottság, illetve annak meghatározása, hogy az előzetes konzultációs mechanizmusba milyen elv alapján kerülnek be a szereplők, erről a hétfői bizottsági részletes vitában természetesen fogunk tájékoztatást adni. Most nem mennék bele ezekbe a technikai részletekbe, de ezeket jegyeztük, és képviselő úr módosító indítványait természetesen messzemenően meg fogjuk vizsgálni, és lehetőség szerint beépítjük a törvényjavaslatba.

Ami az előirányzatokat illeti, szeretném jelezni, hogy viszonylag limitált a kormány mozgástere e tekintetben, ugyanis a NEFE-tevékenységünk döntő része olyan csatornákon, olyan mechanizmusokon keresztül valósul meg, amelyek adottnak tekinthetők, tehát ezek kötelező hozzájárulások, különböző kötelező befizetések olyan nemzetközi szervezetek tevékenységeit támogatandó, amelyek az adott cél elérésében tevékenykednek. Ilyen például az az európai uniós mechanizmus, amelybe való mintegy 3 millió eurós befizetés, magyar hozzájárulás egy friss kormányzati döntés eredményeképpen hamarosan meg fog valósulni. Ily módon is demonstráljuk azt az elkötelezettségünket, amelyet korábban is többször hangoztattunk, hogy a válságokat, amelyeknek következményei Európai kapuiban, illetve Európa szívében jelentkeznek, a gyökerüknél kell kezelni, és minél nagyobb mértékben hozzá kell ahhoz járulnunk, hogy az Európában jobb életet keresők otthon tudjanak boldogulni és méltó körülmények között tudják átvészelni a háborús időket.

Ami a Jobbik érvelési logikájának a koherenciáját illeti, ezt, ha megengedi a tisztelt Ház, nem firtatnám teljeskörűen, ugyanis vélek felfedezni inkoherens elemeket. Amikor azt mondja képviselő úr, hogy egyrészt veszélyes a szélsőséges iszlám és egy olyan jelenség, amellyel szemben fel kell lépni, utána pedig hozzáteszi azt a kritikát, hogy Magyarország miért vesz aktívan részt például az Iszlám Állam elleni harcban Erbil környékén, akkor ezt nehezen tudom értelmezni. Abban mindenesetre egyetérthetünk, tisztelt képviselő úr, hogy nem elég anyagi hozzájárulással segíteni a közel-keleti konfliktusok enyhülését, illetve megoldását, hanem Magyarország azon kevés európai országok sorába tartozik, amelyek katonai részt is vállalnak ebből a küzdelemből. Azt gondolom, hogy ez maximálisan összhangban van azon politikánkkal, hogy a gyökerénél, a térségben kell kezelni azokat a jelenségeket, amelyek különös aktualitással hívják fel arra a figyelmet, hogy jelentős humanitárius tevékenység és fejlesztéspolitikai tevékenység nélkül a nemzetközi színtéren sajnos szembesülnünk kell annak hiánya negatív következményeivel.

Ami az úgynevezett világkvótát illeti, tisztelt képviselő úr, én bízom abban, hogy a Jobbik rendelkezik azzal az intellektuális képességgel, hogy a világ azon országaihoz intézett felhívásunk, amelyek nem veszik, illetve nem vették ki a részüket kellő mértékben, illetve erejükhöz mérten a jelenlegi válság kezeléséből, ezen országok egy jelentős részének sokkal nagyobb szerepe van abban, hogy ezek a konfliktusok kirobbantak a Közel-Keleten, illetve Észak-Afrikában, mint mondjuk, Magyarországnak vagy más európai országoknak, így ezen felhívásunk, ezen észrevételünk mindösszesen arra vonatkozik, hogy elvárjuk a nemzetközi közösség erős tagjaitól, amelyek anyagi, politikai, katonai erejüknél fogva képesek a jelenleginél nagyobb mértékben hozzájárulni a konfliktusok rendezéséhez, hogy ezt tegyék meg, és azon nagyhatalmak, amelyek bizonyos érdekei mentén robbantak ki olyan konfliktusok, amelyek a jelenlegi európai migrációs válságot eredményezik, vállaljanak nagyobb szerepet annak következményei elhárításában. A világkvótára vonatkozó javaslatunk tehát alapvetően az anyagi és más eszközökkel való konfliktuskezelési hozzájárulásokra vonatkozik.

Ami a migráció szervezett vagy nem szervezett voltát illeti, itt ebbe a vitába én most nem bocsátkoznék bele. Az teljesen egyértelmű, tisztelt képviselő úr, hogy bejáratott és szervezett csatornákon bonyolódik ez a folyamat. Ezt, azt gondolom, hogy mindenki, aki figyelte az elmúlt hónapok történéseit itt, Európa közepén, ezt egyértelműen kell hogy lássa. Én ezt ennyiben hagynám. Tisztelt képviselő úr, azt feltételezni, hogy ez egy spontán folyamat, ami egyszerűen magától megindult és magát fenntartja, azt gondolom, hogy messzemenő naivitás volna. Ráadásul annál is inkább megalapozott lehet azon vélekedésünk, hogy egyes partnereink szempontjából nem feltétlenül nemkívánatos folyamatról van szó. Több esetben is elhangoztak olyan kijelentések vezető tisztviselők részéről különböző világhatalmak képviseletében, amelyek arra engednek következtetni, hogy ezen partnereink számára kifejezetten kívánatos az, hogy Európa ebben a helyzetben a jelenlegi eszközöknél ne tudjon lényegesen nagyobb erőket mozgósítani annak érdekében, hogy elhárítsa a migrációs válságot. Ezt talán ennyiben is hagyhatjuk.

Ami az erbili szerepvállalásunkat illeti, tisztelt képviselő úr, itt még kitérnék arra a momentumra, hogy azt gondolom, Magyarország erkölcsi alapját erősíti ez a szerepvállalás a tekintetben, hogy így még nagyobb jogalappal tudjuk azt mondani, hogy az országunk, illetve Európa külső határait meg kell védenünk, másrészt ezzel párhuzamosan hozzájárulunk ahhoz, hogy az érintettek méltó és emberi körülmények között létezhessenek és élhessenek a konfliktus területe közvetlen szomszédságában. Ehhez jelentős mértékben és még egyszer, messze átlagot meghaladó mértékben járul hozzá a magyar katonai jelenlét Észak-Irakban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselő Hölgyek és Urak! Gúr képviselő úr felszólalására annyiban reflektálnék, hogy természetesen amellett, hogy bizonyára vannak Magyarországon belül is különböző szociálpolitikai kihívások, azt gondolom, hogy ez nem keverendő össze azzal a morális és politikai kötelezettségünkkel, hogy a világ nálunk jóval szegényebb térségeiben megtegyük az erőnkhöz mért hozzájárulásokat. Természetesen ennek elmaradása, még egyszer, minden korábbinál nagyobb mértékben jelentkezik Európa kapuinál, Európa szívében. Tehát egy nagyon pragmatikus érv is kötődik ehhez, azon túl, hogy azt gondolom, mindenkinek személyesen is és mint politikai képviselőnek is kötelessége a sajátjánál lényegesen alacsonyabb életszínvonalon élőknek a különböző módokon történő megsegítése.

Még egyszer, tisztelt képviselő hölgyek és urak, a módosító javaslatokat meg fogjuk vizsgálni. Azt gondolom, hogy azok egy része elfogadható lesz, mert alapvetően technikai jellegűek, a célban egyetértünk. Köszönöm szépen a támogató hozzászólásokat, azt gondolom, hogy a jövő heti részletes bizottsági vitában megnyugtató megoldást fogunk találni az összes felvetés kapcsán.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)