Dr. Staudt Gábor (Jobbik)

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Figyelmesen meghallgattam az előttem szóló képviselőtársaimat, alapvetően nem a törvényjavaslatról beszéltek. Ez persze megesik elég gyakran itt a tisztelt Házban, de amikor elolvassuk, hogy nemzetközi humanitárius segélyezésről van szó, akkor itt részletpontok és módosítások kerülnek előtérbe, tehát nem önmagában a humanitárius tevékenység vagy esetleg a kvóták különböző alkalmazásáról szól a javaslat. Ehhez persze annyit hozzátennék, ha már Vejkey képviselőtársaim még itt van, hogy én egyetértek azzal, amit ön mond, hogy nincs kvótákra szükség, csak az a gond, hogy a kormányzati kommunikáció részben ettől eltért, hiszen folyamatosan világkvótákról beszélt a miniszterelnök is. Tehát azt kell mondjam, az rendben van, hogy az európai kvótákat is elutasítjuk, de a világkvóták bizonyos esetben még veszélyesebbek, hiszen hiába védenénk meg az európai határokat, hogyha bevezetnénk a világkvótát, akkor ez alapján nemcsak az Európában, az Európai Unió országaiban itt ragadt vagy bevándorlók vagy menekültek elosztását ‑ itt nyilván inkább a menekültekre kell gondolni ‑ kellene megtenni, hanem akkor világviszonylatban kellene arra gondolni, hogy Európán kívülről is hozhatnánk elosztási céllal ide, Magyarországra különböző menekülteket. Máshogy nem tudom értelmezni azt, amit a kormányzat mondott ebben a tárgykörben. És ráadásul, mivel ennek a kibontását, ennek a részletes kifejtését nem hallhattuk, ezért ez egy veszélyes terület, még a végén valaki azt mondja rá az Európai Unióban, hogy igen, és akkor tényleg nagy gondban leszünk. Tehát fel lehet használni ezt egy kétkulacsos politikára, de elég veszélyes abban az esetben, hogyha egyébként a kvóták bevezetésével nem értenek önök egyet, hogyha tényleg így van. Mi biztosan nem mondjuk azt, hogy világkvótákra vagy európai uniós kvótákra lenne szükség.

És az is igaz, és azt is el szeretném mondani, hogy amikor a humanitárius segítségről beszélünk, akkor azt azért látni kell, hogy amikor azt mondjuk, hogy helyben kell megoldani a problémákat, azokban az országokban, ahol kialakult vagy legalábbis a környező országok segítésével, akkor az csak részben humanitárius kérdés és sokkal inkább politikai vagy sok esetben katonai kérdés, tehát honvédségi kérdés. Hiszen, ha nem tudunk megfelelő befogadótáborokat létrehozni vagy támogatni, ugye, ez a humanitárius rész, nyilván ehhez pénz is kell, de ha ezek a táborok nem védettek és akár a haderő vagy katonaság által nincs biztosítva a védelmük, akkor nyilvánvalóan a humanitárius segítség kevés és semmi, mert például az Iszlám Állam vígan be fog oda hatolni, és esetleg még a humanitárius segítséget is el fogja vinni.

(10.50)

Azt láthatjuk, hogy ezekben a táborokban mik történnek, az erőszaktól kezdve a rablásokig, és ez sok esetben még a média számára sem megtudható, sőt a sérelmeket elszenvedettek sem mernek nemhogy feljelentést tenni, de a különböző humanitárius szervezetektől segítséget kérni vagy bejelenteni az itt elkövetett cselekményeket. De ennél is szomorúbb az, hogy Európában azt is láthatjuk, hogy a menekülteknek az egymás közti viszonyaikban nemcsak a beáramló terroristagyanús személyek terrorizálását kell elszenvedniük, hanem sok esetben az ott dolgozó humanitárius erőket is éri atrocitás; több erőszakról is hallhattunk, amely esetekben pont a szervezet próbálta eltussolni ezeket az ügyeket. Tehát ha a téma mélyére hatolunk, akkor nagyon sok mindenről lehetne beszélni.

De én szeretnék a javaslatról beszélni, és elmondani azt, hogy mik az aggályaink, amellett, hogy a céllal, a humanitárius céllal természetesen mindig egyet lehet érteni. Itt azonban nagyon sok technikai módosítás merül fel, ami kinyit olyan kapukat, amiken nehéz lesz majd a jövőben átlépni, illetve bezár olyan lehetőségeket, amik alapján az Országgyűlés rátekinthet a kormányzat tevékenységére.

Azt láthatjuk, s itt a 3. §-ra gondolok, eddig is a törvényben szerepelt, hogy a nemzetközi humanitárius segítségnyújtási tevékenység hazai társadalmi támogatottságának növelése a külpolitikáért felelős miniszter és az oktatási miniszter közös feladata. Ez önmagában rendben van, nem baj, ha az önkéntes munkára, az önkéntességre, a humanitárius segítségre neveljük a fiatalokat. Viszont a globális felelősségvállalásra nevelés előmozdítása számomra egy kicsit tág fogalomnak tűnik, egy kicsit nehezebben meghatározható fogalom. Én úgy gondolom, hogy a globális felelősségvállalás alapvetően az államoknak, a kormányoknak, de legalábbis a politikai vezetőknek, politikai szereplőknek kell hogy a mindennapjait átjárja, és nem tudom, hogy a fiatalok számára az oktatás-nevelésben hogy lehet az eddigi szabályozáshoz képest még jobban végezni. Pontosabban mi az, amit az eddigi szabályozás nem tartalmazott, és ezzel a kiegészítéssel kell belevenni, én ezt nem látom pontosan.

De bizonyos szempontból ennél is súlyosabb az, hogy míg a 4. §-ban eddig a nemzetközi humanitárius segítségnyújtási tevékenység összkormányzati költségigényét ‑ én ezt úgy értelmezem, hogy mennyit szánunk ilyen tevékenységre ‑ központi költségvetésben, fejezeti kezelésű előirányzatként kellett megtervezni, ami egy átláthatóságot, Országgyűlés előtti részletes megtárgyalhatóságot jelentett, hiszen fejezeti előirányzatként ezt a költségvetésbe mindenképpen látható módon kellett beleírni, addig a módosítása, az átlépése a jelenlegi állapotban bonyolultabb, mint amit önök be szeretnének vezetni, hiszen pont azt a részt vennék ki a javaslatból, miszerint fejezeti kezelésű előirányzatként kellene bekerülnie a költségvetésbe, és csak annyi maradna, hogy a külpolitikáért felelős miniszter terjeszti elő.

Az persze rendben van, hogy előterjeszti, de azt láthatjuk, hogy a költségvetések az elmúlt időszakban úgy kerültek beterjesztésre, hogy egy csomó mindent el lehetett bennük rejteni. Tehát önmagában ez nem teszi számomra egyértelművé, hogy ez külön meg fog‑e jelenni a költségvetésben, illetőleg tudjuk-e, az Országgyűlés látja‑e majd azt, hogy önök ezt milyen mértékben lépték át. Nem azt mondom, hogy az előirányzatot bizonyos esetekben nem kell átlépni, persze lehetnek ilyen szituációk, de azért az átláthatóság ebben az esetben nagyon fontos, lévén, hogy bár humanitárius célra, de adófizetői pénzeknek a külföldre történő kiutalásáról, humanitárius célok támogatásáról van szó. Tehát az Országgyűlésnek, a képviselőknek és az embereknek is látniuk kell ezek felhasználását.

A 10. §-t pedig végképp nem értem, tisztelt Ház. A közbeszerzésekről szóló törvény módosítása ‑ a jelenlegi hatályos szabályozáshoz képest ‑ azt mondja ki, hogy a külügyi segélyezéskor nem kell alkalmazni az uniós értékhatárt el nem érő kereteknél a közbeszerzési törvényt akkor, ha az Országgyűlés illetékes bizottsága e törvény alkalmazását kizáró előzetes döntést hozott. Tehát ha el szeretnének térni, mármint a közbeszerzést meg szeretnék kerülni, akkor ki kell kérni az illetékes szakbizottság döntését. Az látható, hogy ez az áttekinthetőségnek egy fontos garanciája, hiszen nem feltétlenül kell ennek adott esetben nyilvános ülésnek sem lennie, persze az a legjobb, de azért az Országgyűlés bizottsága elé be kellett jönni. Ez az időfaktorral általában nehezen magyarázható, mert a bizottságok rendszeresen üléseznek, és ha mondjuk, nyáron van egy komoly problémahelyzet, akkor összeül a bizottság, ezen ne múljon, ráadásul a humanitárius segélyezési folyamatokat döntés-előkészítés és kormányzati döntés is meg szokta előzni. Tehát nem arról van szó, hogy hipp-hopp, ma bejön az igény és holnap ki kell fizetni, és ezért a bizottságokra kellene várni. Én tehát nem látom az igazi indokot. Az indok csak az lehet, és ez fájó, hogy ez mechanikusan, bizottsági döntés nélkül megkerülhető legyen.

Az én jogi aggályom nem csupán az, hogy a külügyi segélyezésnél és a humanitárius segítségnyújtásnál ez túlságosan mechanikussá és országgyűlési bizottsági döntés nélkülivé válhat, hanem átfogalmazzák az érintett e) pontot, és abba belekerül a nemzetközi humanitárius segítségnyújtási tevékenység mellett a nemzetközi fejlesztési együttműködési tevékenység is. Nekem ez nem tűnik ugyanannak a fogalomkörnek. Egy nemzetközi fejlesztési együttműködés és a humanitárius segítségnyújtási tevékenység nem tűnik ugyanannak. Államtitkár úr biztos majd el tudja mondani, érdekel is egyébként, hogy az eltérés pontosan miben kimutatható. Én úgy érzem, hogy a fejlesztési együttműködés teljesen más irányú is lehet, és ha ehhez sem kell kikérni az Országgyűlés szakbizottságának a véleményét, akkor nemcsak arról van szó, hogy a humanitárius célú segé­lyezésnél tudják ezt megkerülni, hanem egy fejlesztési együttműködésnél is. Tehát azt kell mondjam, hogy dupla a kritika ennél a pontnál, és hiába van ott az uniós értékhatár, de azért ki lehet csorgatni olyan pénzeket ide-oda az uniós értékhatár alatt, amelyekre semmiféle rálátása nem lesz az adott szakbizottságnak sem.

Én ezeket a jogi érveket szerettem volna elmondani. Mirkóczki képviselőtársam még hozzá fog szólni a javaslathoz. Még egyszer hangsúlyozom, nem arról van szó, hogy a céllal ne értenénk egyet, de ha a cél nemes, akkor az Országgyűlés szakbizottságai is bírjanak rálátással. Azt nem tudom elfogadni, hogy itt az időtényező releváns lehet, hiszen gyorsan össze lehet hívni ezeket az üléseket, akár még nyáron is, higgyék el, mi ott leszünk, ha erről van szó, és a határozatképességet is biztosítjuk, ha valódi humanitárius kérdés merül fel, de ne rejtsék ezt el olyan módon, hogy ne kelljen a bizottságok döntése. Ha a legjobb szándék vezérli önöket, akkor meg pláne ne, mert akkor az félreértésre adhat okot, és ezt szerintem el kellene kerülni. Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)