Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Kevesebb, mint egy éve, 2014. november 18-án nyújtotta be a kormány a nemzetközi fejlesztési együttműködésről és a nemzetközi humanitárius segítségnyújtásról szóló, 19 paragrafusból álló törvényjavaslatot. Az előterjesztést akkor 6 ellenszavazat mellett minden képviselőcsoport támogatta, hiszen a jogszabály megalkotását a szakpolitikák végrehajtásában részt vevő hazai és nemzetközi szereplők régóta szorgalmazták. A törvény 2015. július 1-jén lépett hatályba, de sajnálatos módon október 27-én már be is nyújtották a módosítást, ami nem példa nélküli; máskor is előfordult, hogy adott esetben még hatályba nem lépett törvényt is módosítani kell. De ettől függetlenül, ha jobb lesz a törvény, akkor ennek van még értelme is.

A Magyar Szocialista Párt azért támogatta akkor a nemzetközi fejlesztési együttműködésről szóló törvény elfogadását, mivel az elősegítheti a külkapcsolataink fejlesztését, a hazai gazdasági szereplők külpiacra jutását, az oktatás vagy az egészségügy kapcsolati rendszerének bővülését, valamint előrelépést biztosíthat a magyar tudás- és technológiatranszfer területén. Indokolt tehát, hogy a nemzetközi fejlesztési együttműködési politika és a humanitárius segítségnyújtás is Magyarország külpolitikájának szerves részét képezze.

Ahogy az akkori miniszteri expozéban elhangzott, a magyar hivatalos fejlesztési támogatások túlnyomó része a nemzetközi szervezeteken keresztül jut el a címzettekhez. Ez azonban jelentős mértékben csökkenti az esélyét annak, hogy ezen segítségnyújtás keretében kétoldalú kapcsolatba kerüljünk a partnerországokkal, és közvetlen kapcsolattartás jöjjön létre. Ezért is fontos, hogy a törvény kimondja, hogy a nemzetközi fejlesztési együttműködési tevékenységet elsősorban a kedvezményezett országokkal való kétoldalú együttműködés útján, a lehetséges hazai gazdasági és kereskedelemélénkítő hatásokra figyelemmel kell megvalósítanunk.

A nemzetközi fejlesztési együttműködésről és a nemzetközi humanitárius segítségnyújtásról szóló törvényjavaslat vitájában akkor elmondtuk: üdvözlendő, hogy Magyarország a nemzeti érdekeivel összhangban és az ország teherbíró képességének figyelembevételével közreműködik a szegénység elleni küzdelemben, az emberi és kisebbségi jogok, a fenntartható fejlődés, valamint a nemzetközi biztonság és stabilitás elősegítését célzó nemzetközi fejlesztési együttműködési tevékenységben. Emellett humanitárius segítségnyújtással részt vállal a természeti és civilizációs katasztrófák által okozott válsághelyzetek negatív hatásainak csökkentésében.

Lényeges, hogy az elfogadott törvény 6. §-a szerint a nemzetközi fejlesztési együttműködési tevékenység tervezése és a szakpolitikák fejlesztési célú összhangja érdekében a külgazdaságért felelős miniszter legalább négyéves időtávra szakpolitikai stratégiát készít. A szakpolitikai stratégia meghatározza a kedvezményezett partnerországok körét és kijelöli értelemszerűen az ágazati prioritásokat. Ennek során a miniszternek, a minisztériumnak együtt kell működnie az érintett más minisztériumokkal, illetve konzultálnia kell a civil társadalommal is. A mostani módosítás is érinti a jogszabály 6. §-át. Ennek értelmében kikerül a törvény szövegéből, hogy szakpolitikai stratégia határozza meg a kedvezményezett partnerországok körét. A szakpolitikai stratégia így csak a földrajzi és ágazati prioritások meghatározására korlátozódik. Az előterjesztés részletes indoklásából derül csak ki, hogy ezután a nemzetközi fejlesztési együttműködési koordinációs tárcaközi bizottság tesz javaslatot a külgazdasági és külügyminiszter részére a támogatandó partnerországok körére.

Támogatandónak és jónak tartjuk továbbra is, hogy a törvény 8. §-ának (2) bekezdése szerint a nemzetközi fejlesztési együttműködési tevékenység során a központi államigazgatási szervek együttműködnek a civil szervezetekkel és más társadalmi partnerekkel, különösen a tudomány, a kultúra, az érdekképviseleti szervek és a parlamenti pártok képviselőivel. Az együttműködés rendszeres tájékoztatás és konzultáció formájában valósulna meg a szakpolitikához kapcsolódó jogalkotás, tervezés, végrehajtás és ellenőrzés folyamatában. Továbbra is kérdés azon­ban, hogy a végrehajtás kapcsán a törvény végrehajtására kiadott miniszteri rendeletben tisztázta‑e a tárca ezen rendszeres tájékoztatás és konzultáció meghívottait, a találkozók rendszerességét, illetve azt, hogy a meghívottak élhetnek‑e a téma kapcsán napirendi javaslattal. Ha erre esetleg majd államtitkár úr kitér az összefoglalójában, azt megköszönöm. Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy a központi államigazgatási szervek a nemzetközi fejlesztési együttműködési tevékenység végrehajtásába bevonnak olyan gazdasági szereplőket, amelyek fenntartható környezeti és társadalmi szempontból a nemzetközi normáknak megfelelő gyakorlatot folytatnak.

A törvény 10. §-ának (1) bekezdése rögzíti, hogy a nemzetközi humanitárius segítségnyújtásban mely szervezetek működhetnek közre. Felsorolásszerűen: a humanitárius nemzetközi, regionális és helyi szervezetek, a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve, minisztériumok, Magyarország külképviseletei, magyarországi székhellyel rendelkező civil szervezetek, a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold mozgalom, illetve nemzeti szervezetei, ahogy erre a fideszes hozzászóló is utalt már, valamint a gazdasági szereplők. Továbbra is kérdés számunkra, hogy az egyházak miért hiányoznak ebből a felsorolásból. A legutóbbi időszakban, amikor szó volt erről a parlamentben és a bizottságban, módosító indítványban javasoltam, hogy ebben a felsorolásban szerepeljenek a magyar történelmi egyházak is. Akkor azon fideszes magyarázat okán utasította el a bizottsági többség ezt a módosító javaslatot, hogy a humanitárius segítségnyújtást az egyházak a civil szervezeteiken keresztül látják el, ezért nincsenek nevesítve az egyházak. Én továbbra is azt gondolom, hogy van értelme, akár csak szimbolikus jelentősége is e felsorolás ilyetén való bővítésének.

A törvény 11. §-ának (1) bekezdése szerint a kormány a nemzetközi fejlesztési együttműködési és humanitárius segítségnyújtási tevékenység koordinációja és a szakpolitikák fejlesztési célú összhangja érdekében tárcaközi bizottságot működtet. Akkor is elmondtuk, de most is érdemes hangsúlyozni, hogy megítélésünk szerint a tárcaközi bizottság ezekben a kérdésekben nagyon szűk kört érint, ezért ebben a koordinációban szerepet kellene hogy vállaljanak és kapjanak legalább a 10. § (1) bekezdésében rögzített szervezetek is.

Továbbra sem derül ki azonban, hogy a törvény 11. §-ának (2) bekezdése alapján a külgazdasági ügyekért felelős miniszter és a külpolitikáért felelős miniszter a nemzetközi fejlesztési együttműködési és humanitárius segítségnyújtási tevékenység hatékonyságának növelése érdekében milyen projektalapú tevékenység ellátását elősegítő ügynökséget kíván működtetni.

A mostani módosítás érinti a törvény 12. §-át, külön nevesítve a globális felelősségvállalásra nevelést mint a nemzetközi fejlesztési tudatosság növelésének eszközét, amelyet támogatandónak tartunk.

(10.30)

A jelen előterjesztés 4. §-a egyértelművé teszi, hogy a nemzetközi fejlesztési együttműködési és a nemzetközi humanitárius segítségnyújtási tevékenység finanszírozása során figyelemmel kell lenni Magyar­ország nemzetközi és európai uniós vállalásaira is, ugyanakkor a részletes indoklásban foglaltaktól eltérően a javaslat kiveszi a törvényből, hogy ez az összeg fejezeti kezelésű előirányzatként az éves költségvetésben elkülönítésre kerül, illetve azt is, hogy a fejezeti kezelésű előirányzat felhasználását a külpolitikáért felelős miniszter irányítja. Ha jó az én értelmezésem, államtitkár úr, akkor biztos van erre egy válasza, hogy miért kerül ki a legfőbb felelőse ennek a témának konkrétan a forrásfelhasználás irányításából.

A törvény 15. §-a szerint a külgazdaságért felelős miniszter és a külpolitikáért felelős miniszter minden év július 31-ig jelentést készít a kormány részére az előző évi nemzetközi fejlesztési együttműködési és a nemzetközi humanitárius segítségnyújtási tevékenységről. A mostani módosítással a jelentés benyújtási határideje augusztus 31-re változik, így az indoklás szerint a dokumentum az OECD DAC részére megküldendő, Magyarország általános hivatalos fejlesztési támogatóként elszámolható forrásaira vonatkozó végleges adatokat is tartalmazni tudja.

A jelentést annak kormány általi elfogadását követően a külgazdaságért felelős miniszter és a külpolitikáért felelős miniszter az általa vezetett minisztérium honlapján nyilvánosságra hozza. Továbbra is kérdés számunkra, hogy ez a jelentés miért nem kerülhet az Országgyűlés asztalára, azaz miért csak a minisztériumi honlapokon hozza nyilvánosságra a kormány, miért nem vitatja meg az Országgyűlés legalább bizottsági szinten ezt a kérdést, ezt a jelentést.

Amint láttuk, ezután a Nemzetközi Fejlesztési Együttműködés Koordinációs Tárcaközi Bizottság tesz javaslatot a külgazdasági és külügyminiszter részére a támogatandó partnerországok körére, talán ezzel magyarázható, hogy a törvényjavaslat 6. §-a kiveszi a külpolitikáért felelős miniszter kezéből a kedvezményezett partnerországok és az ágazati prioritások kijelölésének szempontjait. Ugyanakkor továbbra is kérdéses, hogy a miniszter mi alapján állapítja meg a szakpolitikák végrehajtásában közreműködő civil szervezetek előminősítésének szempontjait és annak eljárását.

A törvényjavaslat nemcsak az imént említett módosításokat tartalmazza, hanem a közbeszerzésről szóló 2015. évi törvény egyetlen pontját is módosítja. Ha erre az államtitkár úr kitér, hogy mi az oka ennek a változtatásnak, azt is megköszönöm, hiszen a 111. § úgy fogalmaz, hogy: „E törvényt nem kell alkalmazni az uniós értékhatárt el nem érő ‑ az e) pontot idézném ‑ külügyi segélyezés keretében humanitárius segítségnyújtás céljából, válságkezelés során történő beszerzésre, amelynek vonatkozásában az Országgyűlés illetékes bizottsága e törvény alkalmazását kizáró előzetes döntést hozott.” A módosítást követően ennek a helyére pedig az alábbi szövegrész fog kerülni az e) pontba: „nemzetközi fejlesztési együttműködési és a nemzetközi humanitárius segítségnyújtási tevékenység keretében történő beszerzésre”.

Tehát ebből két dolog kerül ki: az egyik egy tartalmi kérdés, hogy ez a „válságkezelés” szó miért kerül ki, illetőleg hogy miért kellett az én értelmezésem szerint a Külügyi bizottság úgymond előzetes felhatalmazását kivenni ebből a törvényből. Ha ez pusztán a gyors reakcióval indokolható, akkor ez még akár racionális is lehet, de van más olyan közbeszerzési eljárás is, ahol az illetékes, például a Nemzetbiztonsági bizottságnak kell eljárni ilyen esetben, és ez eddig zökkenőmentesen működött a korábbi gyakorlatban is. Szerintem az átláthatóságot egészen biztosan erősítené az, ha ez a fajta parlamenti kontroll vagy bizonyos szempontból más oldalról megközelítve, parlamenti támogatás segítené a külpolitikát és külgazdaságot irányító miniszter munkáját ilyen esetekben.

Mivel a nemzetközi fejlesztési együttműködésről és a nemzetközi humanitárius segítségnyújtásról szóló törvény elfogadását is már akkor támogatta a Magyar Szocialista Párt, illetve a jelenlegi törvényjavaslatban foglalt módosítás ‑ néhány kisebb tartalmi módosítástól eltérően ‑ a megítélésünk szerint inkább technikai jellegű, ezért az előterjesztést a Magyar Szocialista Párt frakciója, mint a korábbi időszakban is, ahogy említettem, most is támogatni fogja, és szerintünk egy olyan helyes lépés, ami Magyarország nemzetközi érdekeinek hatékonyabb képviseletére és a nemzetközi szerepvállalásunk megerősítésére ezen a területen segítséget adhat a mindenkori kormánynak. Úgyhogy ezért, még egyszer ismétlem, az előterjesztést a magunk részéről támogatni fogjuk, és ha a felmerült kérdésekre az államtitkár úr ki tud térni, akkor ezeket az apró félreértéseket is lehet majd tisztázni.

Ha megengedi, egy következő hozzászólásban elmondanám azt, hogy milyen módosító indítványokat szeretnénk hozzáfűzni apróbb kérdésekben, amelyek talán egy picit még pontosítják ennek a törvénynek a szövegét. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Dr. Józsa István tapsol.)