Dr. Staudt Gábor (Jobbik)

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő javaslat alapvetően nem politikai, ezt azért az előttem zajló vitából is lehetett látni. Persze a kormányt lehet vádolni azzal, hogy az elektronikus átállással kapcsolatosan nem tett meg minden lépést, ez is egy gyakori vád lehet ‑ egyébként a szocialista kormányok idejében szinte semmi nem történt ezen a téren ‑, és a Fidesz elkezdte, bár nagyon lassan és problémásan az átállást az elektronikus ügyintézésre, de azt mindenképpen el kell mondani, hogy ez a jövő.

(9.40)

És mi hiszünk abban, és ez egyrészt környezetvédelmi szempontokból, sok esetben akár egyszerűsítési szempontból vagy akár az eljárások gyorsítása szempontjából is egy hatékony eszköz lehet, de a lényeg az, hogy a 2016. január 1-jei határidő lehet, hogy bizonyos esetekben ‑ bár nem újszerű, hogy elkezdték ezt bevezetni ‑, bizonyos gazdálkodó szervezeteknek valóban úgy fog tűnni, hogy nagyon rövid az idő a felkészülésre.

A bíróságok esetében én merem remélni, hogy ez a felkészülés már elkezdődött, és látszik, hogy bizonyos területeken már elkezdték alkalmazni az elektronikus ügyintézést. Persze, új kihívást jelent majd az egyéb hatóságoktól érkezett iratok digitalizálása. Persze, ezt is el kell kezdeni. Én úgy gondolom, hogy ha a bíróságnak több eszközre, több emberre van szüksége, azt nyilván jelezni fogja, és a bíróságok költségvetésében is előbb-utóbb meg fog jelenni. Tehát hogyha működik a párbeszéd, akkor erre ők tudnak majd hivatkozni. Bízunk benne, hogy fennakadásokat nem okoz. Ahogy mondtam, már azért el kellett nekik kezdeni erre felkészülni, de önmagában a digitalizálási kötelezettség nem rossz irányba hat, csak kérdéses lesz, hogy az egyébként is leterhelt bíróságok határidőre ‑ talán itt elhangzott az öt nap ‑ meg tudják‑e ezt tenni.

Az ügyvédek esetében sem gondolom azt, hogy nehéz lenne az átállás; évek óta, hosszú évek óta gyakorlatilag az ügyeknek egy meghatározó részét elektronikusan, elektronikus aláírással intézik az ügyvédek. És hogy ez bővül, és egyre inkább kötelező lesz, ezt se tartom feltétlenül rossznak. Elvárható az ügyvédektől, hogy mindenki felkészüljön erre, és az új idők új kihívásainak megfeleljen, és egyébként a legtöbben, statisztikát nem tudok mondani, de használják is az elektronikus ügyintézést. A legtöbb esetben a saját életüket könnyítették meg akkor is, hogyha ez csak egy opció volt és nem kötelezettség.

A gazdálkodó szervezetek esetében, ahogy elmondtam, ott lesz ez egy kérdés, és főleg a kisebb gazdálkodó szervezeteknél, hiszen a kicsiknek is jó része, de a közepes és a nagy cégek nyilván valami ügyvéddel intéztetik ezeket a dolgaikat vagy a cégeljárást vagy egyéb ügyintézést, vagy ami most már elektronikus körbe kerül. Tehát ilyen módon az ügyvédre hárul ennek a terhe. Bár biztos lesznek olyan kisebb cégek, kis- és mikrovállalkozások, amelyeknek ezt maguknak kell csinálni, mert nincs, mondjuk, keretük arra, hogy jogi képviselőt fogadjanak, vagy nem tudnak minden esetben jogi képviselővel élni. Nos, ebben az esetben vannak nekem kételyeim, hogy ők mennyiben tudják megoldani, de hogyha erre van bármiféle kimutatás, akkor azt nagyon szívesen vesszük az államtitkár asszonytól.

Aztán önmagában ‑ csak hogy essék róla szó ‑ a felek személyazonossága megállapítási lehetőségeinek a növelése: hogyha a bíróság előtt kérdésessé válik egy előtte folyamatban lévő ügyben a személyazonosság, a legtöbb esetben én a migránsügyekre tudok asszociálni, hiszen egy belföldi állampolgár esetében azért általában nem kérdéses, hogy ki az, aki mondjuk, a bíróság előtt áll; ha mondjuk, egy bevándorlót, egy menekültet ‑ ahogy tetszik, hogy melyiket ‑ kell bíróság elé állítani, akkor lehet, hogy komolyabb probléma lehet ezt kinyomozni.

Ugyanúgy a tanúmeghallgatás szabályainak a bevezetése a Be. mintájára, ez sem feltétlenül rossz, sőt hogyha megfelelően garantálni tudjuk, hogy a személyazonosítás megtörténjen, akkor a zárt láncú, adattovábbításra alkalmas rendszereken keresztül ezt meg lehet tenni. Egyébként ezt Nyugaton alkalmazzák napi szinten. Tehát hogyha ebbe az irányba elmegyünk, akkor egyrészt pénzt spórolunk az eljáró feleknek is, és gyorsabbá válik az eljárás. Úgyhogy ezt egyébként szorgalmaznánk, hogy ez megtörténjen.

És hogyha már erről van szó, akkor talán még annyi hangozzék itt el, hogy a jegyzőkönyvkészítés szabályaival kapcsolatosan az ügyvéd kollégáktól elképesztően sok panasz érkezik, hiszen sajnálatos módon a bíróságokon ‑ tudom, hogy ez nem csak a parlament problémája, tehát az OBH-nak is címezhetnénk ezt a kérést, illetve elmondtuk neki is az aggályainkat ‑ javarészt még régi kazettás magnókon rögzítik a jegyzőkönyv szövegét, vagy a leírás ott helyben történik, nem szó szerint, hanem a lényegét tekintve. Sok esetben nemcsak hogy maga az eljárás nem tökéletes, de gyakran nagyon nehezen teszi visszakövethetővé , hogy mondjuk, szó szerint egy bizonyos fontos kérdésben, egy perben mi hangzott el. Tehát hogyha az elektronikus ügyintézés felé megyünk és a modern technológiát bevezetjük ‑ aminek nagyon örülünk ‑ az eljárásokban, akkor egy olyan egyszerűnek tűnő dologra, mint a jegyzőkönyvvezetés, erre is oda kellene figyelni, mert bizony-bizony egy-egy pert akár másodfokon is eldönthet, hogy mi kerül a jegyzőkönyvbe. És hogyha az nem pontosan kerül bele, akkor bizony az elhangzottaktól független, vagy a valódi tényektől független döntés is születhet, és nagyon nehéz azt mondani utólag, hogy a jegyzőkönyv nem volt pontos.

És ez egyébként a jegyzőkönyvek elkészítésére és kiküldésére is igaz. Sokszor csúsznak ezzel a bíróságok. Tudom, hogy leterheltek, de hát Nyugaton, ha jól tudom, ez is automatikus; ez akár hangfelismerő rendszerekkel és ez alapján leíró rendszerekkel is működhetne, és csak egy ellenőrzésen kell végigvinni ezeket a jegyzőkönyveket. De ne szaladjunk ennyire messze, a lényeg az, hogy ebben is valamiféle előrelépést szeretnénk elérni.

A másik: az Ab-határozat alapján a mulasztásos alkotmánysértés kapcsán az előzetes döntéshozatali eljárásnak a bevezetése. Természetesen jó lett volna, hogyha nem kell megvárni az Alkotmánybíróság határozatát ahhoz, hogy ez megszülethessen. Viszont én arra hívnám fel a figyelmet, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás… ‑ ami sok esetben az olyan jogszabályoknak a kiszűrésére lehet alkalmas, amelyek más úton nem megtámadhatóak és mondjuk, az európai jogrendbe nem illeszkednek, itt főleg a polgári jogra gondolhatok, és nem arról van szó, félreértés ne essék, hogy én feltétlenül az uniós jog primátusa mellett törnék lándzsát, viszont sok esetben sajnos a magyar jogszabályok a pozitív szabályokat se mindig ültetik át a magyar jogba. És amikor egy állampolgár egy uniós jogszabályra, mondjuk, egy fogyasztóvédelmi jogszabályra hivatkozik, hogy egy példát mondjak, ami általában közvetlen hatállyal bír, főleg a fogyasztóvédelmi szabályok, akkor nyilvánvalóan olyan szabályra fog hivatkozni, ami az ő jogait bővíti, vagy úgy érzi, hogy a magyar jogszabály bizonyos elemében az ő személyes jogérvényesítését gátolja vagy nem teszi teljessé.

Tehát ezt fontos kiemelni, hogy ebben az esetben arról van szó, hogy a jogkövető állampolgárok tudnak fellépni a jogaik érdekében. És sok esetben a bíróságok, azt tapasztaljuk, hogy nem nagyon foglalkoznak ezekkel a beadványokkal, vagy félresöprik ezeket a beadványokat. Ennek lehet az az oka természetesen, hogy leterheltek, hogy ez egy pluszfeladat. Ezekben a személyeket védő garanciális szabályokban azért el kell merülni. Tudom, hogy azért ez bővíti, a magyar jogterületen túlra mutatóvá teszi a garanciákat, de attól még az állampolgároknak meg kell adni a jogát, minél szélesebb körben meg kell adni a jogát, hogy ezzel élhessenek.

Az egy jó kezdeményezés, hogy ezt egy végzéssel utasítsa el a bíróság ‑ nyilván itt az elutasításról döntünk, mert hogyha helyt ad neki, akkor örülhet az erre hivatkozó állampolgár ‑, de én azt sem tartom ördögtől valónak, és erre valószínűleg egy módosító javaslatot is be fogunk nyújtani, hogy ezt a végzést meg lehessen fellebbezni. Ugyanis hogyha a bírósági rendszeren belül jobban egyfajta automatizmussá válik, hogy ezeket el kelljen bírálni a felsőbb bíróságoknak is, akkor mindenki jobban odafigyel arra, hogy a jogkereső állampolgárok részére ezek a jogok biztosítva legyenek. Hiszen így most csak annyi fog történni, hogy egy végzésben leírják, hogy miért nem, de ha azt a végzést nem lehet megfellebbezni, akkor tulajdonképpen bármi szerepelhet benne, illetve később, jobb esetben a Kúria joggyakorlat-elemzésként tudja ezeket felhasználni, de maximum ilyen hatása lehet, annak ellenére, hogy ezt a területet jobban ki lehetne használni.

És hangsúlyozom azt, hogy itt nem arról van szó és nem azokról az uniós jogszabályokról, amelyekkel, mondjuk, az Európai Bizottság szeretne nyomást gyakorolni Magyarországra.

(9.50)

Hiszen a Bizottság közvetlenül fordulhat az Európai Unió Bíróságához, bizonyos esetekben ezt meg is teszi, sok esetben adott esetben nem is adunk neki igazat, tehát nem feltétlenül van a Bizottságnak igaza. És egyébként az uniós bíróság is van, amikor elutasítja ezeket a beadványokat, de hát erre valók a bíróságok, hogy döntsenek. A lényeg, amit még egyszer alá szeretnék húzni, hogy ezekben az esetekben az állampolgárok beadványairól van szó, és az állampolgárok hivatkoznak olyan szabályokra, amelyekkel az ő lehetőségeik és a jogaik bővülnek vagy az alapjogaikat jobban meg tudják védeni.

Úgyhogy ezzel együtt, hogy üdvözöljük, hogy az Alkotmánybíróság meghozta ezt a határozatát, természetesen az Országgyűlésnek nincs is más lehetősége, mint az, hogy meghozza ezt a törvényt, eléggé a december 31-i határidőhöz közel, de én elgondolkodnék azon, hogy egy fellebbezési lehetőséget is nyújtsunk. Annál is inkább, mert ezzel a fellebbezéssel egyébként nem kerül a magyar bíróságok rendszeréből ki a döntés hatásköre, csak két bírói fórum fogja megvizsgálni, és ezáltal talán a döntés is alátámasztottabb lesz. Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiból.)