Burány Sándor (MSZP)

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miközben Matolcsy György beszámolóját hallgattam, azon gondolkodtam, hogy vajon kik a kedvenc művészei.

Azt, hogy kik a kedvenc festői, úgy-ahogy lehet sejteni, hiszen a Magyar Nemzeti Bank műkincsvásárlási programjában szereplő festmények nyilván megfelelnek az elnök úr kényes ízlésének, bár elég eklektikus képet mutatnak ezek a vásárlások. Azt viszont, hogy ki lehet vajon a Magyar Nemzeti Bank elnökének kedvenc költője, könnyű volt kitalálni ‑ minden bizonnyal Kosztolányi Dezső.

Kosztolányi Dezső egyik költeménye, a Költő a huszadik században című vers jutott eszembe erről a beszámolóról, amely költemény annyira megihlette a Magyar Nemzeti Bank elnökét, hogy beszámoló címén maga is egy szabad verset rögtönzött. Ez a szabad vers erősen hajaz viszont Kosztolányi Dezső költeményére, és engedjék meg, hogy ez utóbbiból idézzek, ez pontosan kifejezi a jegybankelnök úr hozzáállását: „És önmagamat önmagammal / mérem. / Szavam ha hull, tömör aranyból / érem. / Mindegyiken képmásom, mint királyé, / s a peremén / a gőgös írás: / én.”

Ennyi derült ki ebből a beszámolóból, tisztelt hölgyeim és uraim. Egészen elképesztőnek tartom, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke, másodpercekre rá, hogy elmondta öntömjénező beszámolóját, gyáván megfutott a parlament plenáris üléséről, és nem kíváncsi a képviselői hozzászólókra, alelnökét hagyva itt túszul, hogy a képviselői hozzászólásokat végighallgassa, és azokra reflektálni tudjon.

Ritkán hallhatunk az Országgyűlésben ennyire önelégült, ennyire öntömjénező beszámolót, mint ahogy azt az elmúlt percekben a Magyar Nemzeti Bank elnöke megtette. Azért is feltűnő ez a vélemény, mert azok az eredmények vagy eredménytelenségek, amelyek ezt a korszakot jellemezték, szerénységre kellene hogy intsék a jegybank elnökét.

És engedjék meg, hogy röviden azért reagáljak a Fidesz vezérszónokának a hozzászólására, ami tágabban értelmezve a gazdaságpolitikáról is szólt, csak néhány tévedést elkövetett ebben a hozzászólásban. Szóval, a világ nem nagyon becsüli ezt a magyar gazdaságpolitikát, azért szeretném a figyelmét erre felhívni. Ezt a magyar gazdaságpolitikát a bóvli kategóriába vágták az önök kormányzása alatt, és nem így örökölték.

Amikor átvették a kormányzást 2010-ben, még befektetésre ajánlott kategóriában volt a magyar államadósság, az önök kormányzásának az idején került ez a bóvli kategóriába, és ma is ott van; most várjuk, hogy a jövő heti döntések végre kihúzzák‑e ebből a méltatlan kategóriából Magyarországot. De megnézhette volna a Fidesz vezérszónoka a versenyképességi rangsor alakulását: csak tavaly óta két helyet rontottunk ezen a versenyképességi rangsorban elfoglalt helyezésünkön. Ez sem arról tanúskodik, hogy a világ annyira honorálná és értékelné a magyar gazdaságpolitika lépéseit.

S ha egyébként a képviselő hölgyek és urak megnézik a forint árfolyamának alakulását, és ha a Magyar Nemzeti Bank elnöke röviden erre is kitért volna nagyképű beszámolójában, akkor azért el lehetett volna azt mondani, hogy 2010-ben a Magyar Nemzeti Bank hivatalos adatai szerint az éves átlagárfolyama az eurónak 275,4 forint volt, míg 2015-ben az első féléves átlagszám 307,45. És ha már korszakváltásról beszélt a jegybankelnök úr, akkor elmondhatjuk, hogy 2012-höz képest ‑ amikor átvette a Magyar Nemzeti Bank vezetését, és maga is úgy ítélte meg, hogy ez korszakhatár volt ‑ 18-20 forinttal kell többet fizetni egy euróért. Ezekre ennyire büszkék? És ráadásul a forint tudatos gyengítésének a következménye a Magyar Nemzeti Bank nyeresége, azért erről sem szabad megfeledkezni.

A Magyar Nemzeti Bank nyereségével kapcsolatban lehetne felelős döntést is hozni. Örültem volna, ha az államtitkár asszony azért a hozzászólásában legalább pár gondolatot erről mondott volna, mert a jegybank függetlensége nem zárja ki, hogy a kormánytagoknak legyen véleménye a jegybank monetáris politikájáról. De a tény az, hogy ez a nyereség most szabadon elkölthető prédává vált a Magyar Nemzeti Bank által. Lehetne másra is fordítani, mint műkincsvásárlásokra és ingatlanvásárlásokra, hiszen létezik az az összefüggés ‑ erre helyesen rámutatott a Fidesz vezérszónoka, csak nem vitte tovább a gondolatot ‑, hogy ez úgy működik, hogy amikor a jegybank veszteséges, akkor ezt a veszteséget a központi költségvetésnek kell állnia.

(10.10)

De éppen ezért egy felelős jegybanki gazdálkodás alapeleme kellene hogy legyen, hogy amikor a jegybanknak nyeresége van, akkor ebből nyereségtartalékot képez, pont azokra az időkre, hogy amikor a forint újra gyengülni kezd ‑ hiszen előbb-utóbb be fog következni ez a folyamat ‑, akkor legyen miből pótolni ezt a veszteséget, és ne kelljen a központi költségvetésnek az adófizetők pénzéből jótállnia a jegybanki veszteségért. Nem ezt teszi a Magyar Nem­zeti Bank, hanem egy olyan gigantikus programba kezdett, amire példa egészen egyszerűen nem volt az elmúlt évek gazdaságtörténetében.

Az természetesen önmagában nem ördögtől való, sőt, akár helyeselhető is, hogyha a társadalmi felelős­ségvállalási program keretében a Magyar Nemzeti Bank mecénásként karitatív tevékenységeket, oktatási tevékenységeket támogató pénzintézetként jelen van a hazai piacon, csak nem kéne mértéket veszteni. Mert az, ami itt folyik, egészen egyszerűen pazarlás. Pazarlás, hiszen csak oktatási programokra mintegy 250 milliárd forintot tolt be különböző alapítványokba a Magyar Nemzeti Bank. Ez az összeg jelentősen nagyobb, mint a magyar felsőoktatás éves támogatása. Igaz, a magyar felsőoktatásban különböző egzakt tudományokat lehet tanulni, míg ennek a 250 milliárd forintnak a célja, különböző alapítványokon keresztül, a matolcsyz­mus oktatása egészen egyszerűen. Tehát az, hogy a matolcsyzmus oktatására másfélszer annyi pénzt tol alapítványokba a Magyar Nemzeti Bank, mint a magyar felsőoktatás éves állami támogatása, ez egészen egyszerűen több a soknál. Az ingatlanvásárlásokról pedig nem is beszélve, hiszen, hogy ezt az oktatási tevékenységet úgymond kellő körülmények között el lehessen végezni, az utóbbi évek egyik legambiciózusabb ingatlanbe­fektető cégévé vált a Magyar Nemzeti Bank, olyan mér­tékben, olyan milliárdos összegekért vásárolt különböző luxusingatlanokat szerte az országban és Budapesten is. Még egyszer mondom, egy szerény mértékű társadalmi felelősségvállalási programot még üdvözölni is lehetne, de ilyen mértékű aránytévesztést egészen egyszerűen nem lehet szó nélkül hagyni.

És természetesen, ha a jegybank vezetőinek saját keresetéről van szó, akkor egyáltalán nem szerény ez a jegybanki vezetés. Mert miközben a forintot sorsára hagyták, a saját fizetésükről azért gondoskodtak. Míg korábban, amikor a mostani jegybankelnök még a kormány tagja volt, akkor közös döntéssel alkottak meg olyan jogszabályokat, amelyekben korlátozták a Magyar Nemzeti Bank vezetői fizetésének felső határát, addig, amikor kiderült, hogy ezt a pénzt most már ők keresik meg, mert ők ülnek ott ezekben a pozíciókban, akkor kevesellték, és megváltoztatták ezeket a szabályokat.

Így aztán egyáltalán nem csípi a szemüket, hogy a legfőbb ügyész felesége jegybanki alkalmazottként közel ötmillió forintot keres. És az sem csípi a szemüket, hogy különböző alapítványokon keresztül, azok vezetőségében, kuratóriumában szerepet vállalva, a jegybanki vezetés jelentős számban részesül pluszjuttatásokban, olyannyira, hogy van olyan alelnök, aki sokkal többet, közel hárommillió forintot kap havonta az alapítványi kuratóriumi tagságokért, mint egyébként az 1,9 milliós fizetése. Sőt, Matolcsy György jegybankelnök is mintegy 14 millió forintot keresett pluszban, igaz, hogy ezt a vagyonnyilatkozatában elsőre nem sikerült feltüntetnie.

Más földi halandó esetében ez akár felvetné a költségvetési csalás bűncselekményének gyanúját is, de a Legfőbb Ügyészség, amely dönteni hivatott abban, hogy ez most bűncselekmény vagy nem, úgy ítélte meg, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének tudata nem tudta átfogni azt, hogy plusz 14 millió forintos jövedelemre tett szert. Az a jegybankelnök pedig, akinek ügyészségi papírja van arról, hogy évi 14 millió forintos pluszjavadalmazást tudatával nem képes átfogni, itt, a parlament pulpitusán, mielőtt gyáván megfutott volna, mást sem tett a beszámolójában, mint saját magát dicsérte az egekig.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nehéz dolga van a képviselőknek akkor, amikor komolyan kéne venni a parlament plenáris ülését, olyan körülmények között, amikor a tárgyalás menete egészen egyszerűen méltatlan a tisztelt Házhoz. Nehéz komolyan venni ezt a beszámolót, amikor a Nemzeti Bank elnöke sem veszi komolyan. Komolyan csak saját szavait vette, igaz, ott nem fukarkodott a dicsérő szavakkal.

A mi álláspontunk szerint a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikájának az eredménye egy folyamatosan gyengülő forint. A Magyar Nemzeti Bank gazdálkodásának eredménye pedig egy olyan gigantikus oktatási, műkincsvásárlási és ingatlanbefektetési program, ami egy ingatlan- vagy oktatásmenedzselő cégnek is becsületére válna, de ilyen mértékben méltatlan a Magyar Nemzeti Bankhoz. Hölgyeim és Uraim! Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)