Dr. Tóth Bertalan (MSZP)

DR. TÓTH BERTALAN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Alelnök Úr és Államtitkár Asszony! Rendkívül szomorú és elkeserítő, hogy nem „Tisztelt Elnök Úr!”-ral, a Magyar Nemzeti Bank elnökének köszöntésével tudtam ezt a felszólalást megkezdeni. Csatlakozva Burány Sándor képviselőtársamhoz, felháborodásomnak kívánok hangot adni: a pökhendiség ne­továbbja az, hogy egy egész délelőttös beszámolóról a saját beszédének elmondása után a Magyar Nemzeti Bank elnöke távozik. Teljesen elfogadhatatlan.

És ha nem is annyira mélységesen pökhendi, de mégis az pökhendiség, hogy a magyar kormány nem nyilatkozik a Magyar Nemzeti Bank beszámolójáról, annak ellenére nem, hogy Matolcsy György elnök úr itt, a pulpituson mintegy harmadik fundamentumként fogalmazta meg, hogy a Magyar Nemzeti Bank egyik legfontosabb feladata a kormány gazdaságpolitikájának támogatása, szoros együttműködést mondott az elmúlt időszakban, és ezt tervezi a jövőre nézve is, miközben a kormány pedig függetlenként tartva a Magyar Nemzeti Bankot, nem kíván hozzászólni ehhez a politikához, az elmúlt időszak tevékenységéhez. Ez is valamiféle pökhendiség.

De visszatérve a beszámolóhoz, szeretném Matolcsy György szavait idézni, a Gazdasági bizottság október 27-ei ülésén elhangzott mondatait: csoda, amit az MNB-nél az elmúlt években véghez vittünk. És ebben igazat kell neki adnom, mert csodaszámba megy, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy a Magyar Nemzeti Banknak az a feladata, hogy tízmilliárdos értékben luxusingatlanokat vásárol.

Valóban csodaszámba megy, és nem hallottam a világban, hogy ilyenre lenne példa, hogy 250 milliárd forintot tol ki különböző alapítványokhoz, amiből oktatási programot, ingatlanokat és egyéb más ingóságok vásárlását oldják meg ezek az alapítványok, holott ez a Magyar Nemzeti Bank nyereségeként akár a költségvetésben is szerepelhet. És csodaszámba megy az is, hogy egy hitelezési program marketingjére, reklámjára 6 milliárd forintot bírt elkölteni a Magyar Nemzeti Bank, miközben most ismerte be Matolcsy György és a Nemzeti Bank, hogy ez a program a hozzáfűzött reményeket nem váltotta be, és egy teljesen új hitelezési programmal indulnak neki, de azért 6 milliárd forintot mégis sikerült ennek a kampányára elkölteni. De a legnagyobb csoda, hogy a Magyar Nemzeti Bank kötelékében dolgoznak azok a munkatársak, akik felelősek a brókerbotrányok kirobbanásáért, és felelősek több tízezer ember pénzének, vagyonának ellopásáért. A mai napig ott ülnek. A Magyar Nemzeti Bank adós mind a mai napig annak beismerésével, hogy igenis felügyeleti jogköre gyakorlásának elmulasztásával hozzájárult ahhoz, hogy több tízezer ember többmilliárdos befektetése és vagyona elvesszen. Mélyen hallgat róla.

(10.20)

Sőt, a kezdeményezésére az Országgyűléssel elfogadtattak egy olyan jogszabályt, amely a mulasztásból eredő kártérítési felelősségét szinte kizárja a Magyar Nemzeti Banknak. Önmagában beismerés ez a törvény. Beismerése annak, hogy igenis felelős a Magyar Nemzeti Bank, hogy ez megtörténhetett, de erre még a későbbiekben ki fogok térni.

De nézzük azt a mondatot, amit a Gazdasági bizottság elnöke, Bánki Erik képviselőtársam elmondott, hogy milyen jó azoknak a fiataloknak, akik a Magyar Nemzeti Banknál dolgozhatnak, nem kényszerültek arra, hogy külföldre menjenek, hiszen milyen jó helyük van a Nemzeti Banknál. Persze, hogy jó helyük van, mert Matolcsy György ‑ megelőzve a Magyar Szocialista Párt javaslatát ‑ fizetésemelési programba kezdett, bár mi abszolút nem úgy értettük, hogy a Nemzeti Banknál és a bankszektorban kellene fizetést emelni, hanem inkább azoknál az ápolóknál, azoknál a szociális dolgozóknál, akiknek megalázóan alacsony a bérük. Ehelyett Matolcsy György bért emelt, nem keveset, hanem nagyon sokat a Magyar Nemzeti Banknál.

Egy írásbeli kérdésemre adott válaszból kiderült, hogy a hivatalba lépését megelőző hónapban a Magyar Nemzeti Bankban az átlagos bruttó kereset 600 ezer forint volt, fél évvel később már 750 ezer forintra emelkedett ez az átlagkereset, és idén nyárra pedig már a 900 ezer forintot is meghaladta. Gratulálunk ehhez a programhoz, a közpénzekkel való felelős gazdálkodás láthatóan nem erőssége a Magyar Nemzeti Bank elnökének.

Itt utalt arra képviselőtársam, hogy a Magyar Nemzeti Bank vezetői pedig kiemelt és extrafizetéshez tudnak jutni, bár most már tett róla a kormányzat, hogy az állami vezetők sem szégyenkezhetnek, az állami cégvezetők sem szégyenkezhetnek a fizetésük miatt, most már nemcsak Polt Péter felesége kereshet 5 millió forintot havonta, hanem az állami vállalatok vezetői is. Ebből a szempontból egy újabb kiegyenlítést mégiscsak sikerült a fideszes kormányzatnak megvalósítani.

Megvizsgáltuk a Magyar Nemzeti Banknál dolgozók létszámát. Gondolom, ez is egy ilyen hazatérést vagy itthon maradást segítő programja lehetett a Magyar Nemzeti Banknak. Láthatjuk, hogy rendkívül szerteágazó tevékenysége van. Amikor Matolcsy György elnök lett, a Magyar Nemzeti Banknál még 586 ember dolgozott, 2015 nyarán már 1275. Ezt azzal indokolják, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével egyesült a Magyar Nemzeti Bank, és ott létszámátvételre került sor, bár ott korábban csak kétszázan dolgoztak, tehát még ahhoz képest is több száz emberrel több alkalmazottja van a Nemzeti Banknak.

Tehát miközben a kormányzat az államot szolgálók létszámcsökkentését tervezi és a bürokrácia csökkentését, a Magyar Nemzeti Bank ebben is egy unortodox utat választott, egyre többen dolgoznak, egyre magasabb fizetésért. Ebben van egy nagyon éles vita a Nemzeti Bank, Varga Mihály miniszter úr és köztem, mert én azt állítom, hogy a Magyar Nemzeti Bank közpénzzel gazdálkodik, miközben a miniszter úr és a Nemzeti Bank elnöke az ott lévő pénzt nem tekinti közpénznek. Ebben van vita. Nekem meggyőződésem, hogy ami az állami szervezetrendszerben, legyen az akár önkormányzat, legyen az akár kormányzat, legyen intézmény, legyen Magyar Nemzeti Bank, az közpénznek minősül, de remélem, hogy erre majd az alelnök úr kitér a reagálásában, hogy ezt minek kell tekinteni.

Annál is inkább, mert állítom, hogy közpénz az, amit az alapítványainak a Magyar Nemzeti Bank kiutal. Ha jól emlékszem, 6-7, már nem is tudom pontosan, 6 alapítványt hozott létre; a Pallas Athéné Alapítványt, ami egyrészt oktatási és más tevékenységgel is foglalkozik, ahol azt állítja a Nemzeti Bank, hogy miután alapítványról van szó, ezért ez függetlenül működik a Magyar Nemzeti Banktól, miközben a kuratórium elnöke maga a Magyar Nemzeti Bank elnöke, tehát nem tudom, ez mitől tudna függetlenné válni.

Az is egy nagyon komoly kérdést vet fel, hogy ezek az alapítványok mit tettek azzal a 250 milliárd forinttal, amit a Magyar Nemzeti Banktól kaptak. Általában a hírekben az szerepel, hogy különböző ingóságokat, ingatlanokat vásárol, illetve oktatási programot valósít meg, de azt kevesen tudják és kevesen szólnak róla, hogy állampapírt is vásárol. Na most, itt azért feltevődik egy kérdés, és visszatérek arra az okfejtésemre, ami a közpénz, nem közpénz vitára vonatkozik, mert ha az én állításom igaz, hogy a Magyar Nemzeti Bank által kihelyezett 250 milliárd forint az alapítványoknál közpénz, és az alapítványok ebből állampapírt vásárolnak, akkor ez bizony felveti, hogy a Magyar Nemzeti Bank mind a hazai, mind az EU-s jogszabályokat megsérti, amelyek kifejezetten tiltják, hogy a jegybank a kormányzatot finanszírozza bármilyen úton-módon.

Ha erre persze most cáfolatot mond majd alelnök úr, szeretném elmondani, hogy Tuzson Bence ‑ akkor még frakcióvezető-helyettes úr és a Fidesz-frakció szóvivője ‑ 2015 januárjában a Kossuth rádióban ezt elismerte. Azt mondta, hogy a jegybank alapítványainak be kell tenniük a Magyar Nemzeti Bank pénzét állampapírokba, így finanszírozva a magyar államot. Erről megvan a felvétel, le lehet ellenőrizni, tehát önmagában a kormánypárt frakcióvezető-helyettese is így gondolkodik. Akkor viszont itt EU-s és magyar jogszabálysértésről van szó. Remélem, alelnök úr kitér majd reagálásában erre is, hogy tiltott monetáris politikát folytat‑e a Magyar Nemzeti Bank, amikor az alapítványai állampapírt vásárolnak, ahogy Tuzson képviselő úr említette, mintegy kötelező módon.

Az ingatlanokról, ingatlanvásárlásokról rengeteg híradás jelent meg. A képviselőtársam is kitért rá, egészen elképesztő, hogy milyen összegeket, milyen pénzeket milyen módon, milyen eljárásban, milyen partnerekkel, offshore hátterű cégekkel kötnek meg, de ezt én nem kívánom taglalni. Egyszerűen már a választópolgárok ingerküszöbe olyan magas, hogy azt hiszem, sokáig lehetne sorolni, hogy nemcsak a Nemzeti Banknál, hanem egyéb más területen milyen üzleteket köt a magyar állam. Egészen elképesztő és felháborító.

Ilyenkor tényleg az embernek eszébe jut, hogy ha a fizetéseket nézi, a pénzköltéseket nézi, az alapítványokat, az ingatlanvásárlásokat, akkor talán, ha már ilyen sok feladatot bevállal a Magyar Nemzeti Bank, bevállalhatná azt is, hogy óvodákat, iskolákat, kórházakat, szociális intézményeket is üzemeltet, mert ha tulajdonképpen minden ingatlant vehet, oktatást szervezhet, akkor például a szociális ellátás egy részét is átvehetné.

Mennyire örülnének az ott dolgozók a magyar nemzeti banki fizetéseknek, mennyire örülnének azoknak az ingatlanoknak, hogy milyen körülmények között lehetne iskolába, óvodába járni, az idős emberek mennyire örülnének annak, hogy ilyen gyönyörű szép kastélyokban lehetne őket elhelyezni! Azt gondolom, érdemes végiggondolni a Magyar Nemzeti Banknak, hogy ha már ilyen szép portfóliót hozott össze tevékenysége során, akkor ezt még lehetne bővíteni a szociális, oktatási ágazatra is. Sokan örülnének neki, és sokan elégedettek lennének. Talán még ezt újra egy év múlva sikerként tudná elmondani elnök úr.

A legfontosabb talán, amire már utaltam, a brókerbotrányokkal kapcsolatos elképesztő mulasztása a Magyar Nemzeti Banknak. Meghallgattuk itt elnök urat; sajnos személyesen nem tudom őt szembesíteni a tényekkel. Azt állítja, hogy az elmúlt 10-15 év pénzügyi botrányos csaló tevékenységét a Magyar Nemzeti Bank pikkpakk felderítette, és mennyire jó, hogy ez a pénzügyi felügyelettel való összevonás megtörtént, ekkora sikert tudott elérni. Hát, akkor hadd szembesítsem azzal a ténnyel itt alelnök urat ‑ és elnézést, hogy önt kell ebben megszólítanom ‑, hogy 2014 novemberében engedélyezte a Magyar Nemzeti Bank a Quaestornak 70 milliárd forintnyi kötvény kibocsátását. Még egyszer mondom, 2014 novemberében. A Magyar Nemzeti Bank 2014. december 2-án engedélyezte, hogy a Quaestor megvásárolhassa a Credigen Bankot, majd 2015 kora tavasszal, még a botrány kirobbanása előtt pár hónappal engedélyezte a Quaestor Bank létrehozását. Ugye, egy elvileg szuperül működő felügyelet leellenőrizte a Quaestort magát, hogy alkalmas‑e bankvásárlásra, majd leellenőrizte a Quaestor Credigen Bankot és a Quaestor Bankot, hogy alkalmas banki szolgáltatások ellátására.

(10.30)

Tehát ez azt jelenti, hogy a Magyar Nemzeti Bank felügyelői ott voltak a Quaestornál, és vizsgálták a bank létrehozását, és ezt majd engedélyezték is, tehát lezárult vizsgálat után engedélyezték is.

Tehát 2014 novemberében kezdődött meg a 70 milliárdos kötvénykibocsátás, ami aztán egy 220 milliárdos fiktív kötvénykibocsátásban testesült meg, tehát a Nemzeti Bank szeme láttára és tulajdonképpen a mulasztásban megnyilvánuló asszisztálása mellett történhetett ez meg. De ne mutogassanak itt 10-15 éves problémára! És amikor mulasztással elkövethető a közigazgatási jogkörben megtörtént kár­okozás, akkor ebben a Magyar Nemzeti Banknak igenis felelőssége van. Nem arról kellene állandóan itt vitáznunk az Országgyűlésben, hogy hogy lehet kifizetni a Quaestor-károsultakat, hogy most az Alkotmánybíróság hogy dönt, hogy most az adófizetők fizetik ki vagy nem az adófizetők, most a bankok fizetik ki vagy nem a bankok. Sajnos nincsenek kifizetve, tehát ez tény.

Tehát egy felelősségelismeréssel, a felelősök felelősségre vonásával, akik sajnos még mindig ott ülnek a Magyar Nemzeti Bankban, ezt elismerve igenis, hogy abból a 250 milliárdból teljes kártalanítást lehetett volna nyújtani a Quaestor-károsul­taknak, és akkor azt gondolom, hogy ebben nem lenne vita közöttünk. Tehát igenis a felelősségvállalás hiányzik ebből a működésből.

Összegezve, visszatérve a hozzászólásom elejére, hogy csodaszámba megy a Magyar Nemzeti Bank működése Matolcsy elnök úr szerint, nos, ez a tündérmese nem áll másból, több százmilliárd forint közpénz saját célra való elköltéséből, festmények, luxusingatlanok vásárlásából, ötmilliós vezetői fizetésekből, saját elméleteinek oktatását szolgáló milliárdos alapítványokból és mindeközben 32 ezer Quaes­tor-károsultnak a semmibevételéből. Ebből a Matolcsy-csodából a Magyar Szocialista Párt nem kér. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)