Bánki Erik (Fidesz)

BÁNKI ERIK, a Gazdasági bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Gazdasági bizottság az október 27-ei ülésén megvitatta és végigtárgyalta azt a három beszámolót, amelyet a Magyar Nemzeti Bank elnöke nyújtott az Országgyűlés elé. A 2012. évről szóló beszámoló még nem Matolcsy Györgyöt érinti, hiszen a korábbi jegybankelnök, Simor András időszakára vonatkozik. A 2013. és a 2014. évi beszámolók azonban már, ahogy az elnök úr is többször jelezte a felszólalásában, a 2013. márciusban sorra került jegy­bankelnöki csere következtében, alapvetően már a Matolcsy György által irányított jegybank eredményeit és az általuk meghozott döntések következményeit vizsgálta.

A bizottságunk, elég alapos tárgyalást követően, három országgyűlési határozati javaslatot nyújtott be a parlament elé, amelyben a vizsgált időszakokra vonatkozóan azt javasolja, hogy a tisztelt Ház fogadja el azokat a beszámolókat. Engedjék meg, hogy némi kiegészítést azért tegyek hozzá, hiszen a három beszámoló nem feltétlenül azonos tartalmú, mindhárom évben, 2012-ben, 2013-ban és 2014-ben is egészen más külső és belpolitikai események uralták a gazdaságfejlesztés irányítását.

Ha röviden a 2012-es beszámolóval kezdhetem, akkor ott elég szomorú summája van a 2012-es évnek, hiszen egy 40 milliárd forintos veszteséggel zárta a jegybank ‑ még egyszer hangsúlyozom, Simor András jegybankelnök vezetésével ‑ azt az évet, ami azt jelentette, hogy a magyar államháztartásnak, a magyar költségvetésnek 40 milliárd forintot kellett a jegybank részére átutalnia annak érdekében, hogy a működése fenn tudjon maradni.

Ez nem volt meglepő abban az évben, hiszen az előző években, a jegybank akkori vezetésének a hathatós közreműködésével, folyamatosan, évről évre veszteséggel gazdálkodott, ami azt jelentette, hogy a magyar adófizetők pénzét kellett felhasználni arra, hogy egyáltalán a jegybanki működés feltételeit az Országgyűlés biztosítani tudja.

2013 márciusában egy érdemi változás állt be a jegybank működésében, nemcsak azért, mert Matolcsy György személyében egy új elnök érkezett a Nemzeti Bank élére, hanem azért is, mert a jegybank teljes politikája megváltozott. Ahogy az elnök úr is kiemelte több alkalommal a beszámolójában, visszatért arra a vágányra a Nemzeti Bank monetáris politikája, amely a mindenkori kormány működésével összhangban lévő, egyébként a magyar gazdaság folyamatait támogató pénzügypolitikai intézkedéseket jelentette 2013 márciusától kezdve.

Hogy ennek mik lettek az eredményei, azokat az elnök úr szintén elsorolta, de azt gondolom, hogy érdemes néhány elemet kiemelni belőle. Az új korszakot először is az jellemezte a Magyar Nemzeti Bank politikájában, hogy mindhárom, egyébként számára törvényileg kiemelt területen komolyan is vette a működését, komolyan gondolta azt, hogy ha egyszer létezik egy olyan jogszabály, amelyet a magyar Országgyűlés fogadott el, és amely törvényben rögzíti a jegybank működésének kereteit, akkor egy felelős vezetés komolyan gondolja azt, hogy szeretne megfelelni azoknak a törvényeknek, amelyek az általuk irányított szervezetre, jelen esetben a Magyar Nemzeti Bankra vonatkoznak.

Ennek megfelelően az árfolyam-stabilitás megteremtése érdekében azonnali intézkedéseket foganatosítottak. Ennek köszönhető az, hogy mára a jegybank az alapítása óta legalacsonyabb alapkamatot, 1,35 százalékos alapkamatot határozott meg. Ez pedig azt jelenti, hogy azok az előnyök, amelyeket ettől vártunk, amik a gazdaság élénkítésére vonatkozó, az államháztartás finanszírozásának a könnyítésére vonatkozó következmények, ezek száz százalékban beváltották a hozzá fűzött reményeket.

Nagyon fontosnak tekintette a jegybank, és ezt is kiemeltük a Gazdasági bizottság ülésén, a pénzügyi stabilitás megteremtését, hiszen ne felejtsük el, hogy 2013-ban, amikor ez a gazdaságpolitikai fordulat bekövetkezett a jegybank irányításában, akkor pénzügyi stabilitás szempontjából a világ tíz legrosszabb helyzetben lévő országa között volt Magyarország.

És végül, a gazdaságpolitika támogatását is komolyan vette a jegybank vezetése. Ennek köszönhető az, hogy a magyar gazdaság mára Európa legjobban teljesítő gazdaságai között van. Elmondhatjuk azt, hogy az elmúlt két és fél év során Magyarország az európai uniós tagállamok közül is kiemelkedő gazdasági növekedést tudott elérni.

Ennek köszönhetően új munkahelyeket tudtunk teremteni. Ennek köszönhetően jelentősen tudtuk növelni azokat a támogatásokat, amelyek mind a munkahelyteremtés iránya, mind pedig a magyar polgárok életszínvonalának a javítása szempontjából meghatározták az elmúlt évek gazdaságpolitikáját.

És hogy, hogy nem, egy felelős jegybanki vezetés képes volt elérni azt, hogy a 2013-ra prognosztizált rekordmértékű, 203 milliárdos veszteség helyett az év végére 26,8 milliárd forintos nyereséget tudtak elkönyvelni. Ez azt jelentette, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a magyar államháztartásnak, a magyar költségvetésnek 2013-ban 203 milliárd forintot takarított meg a jegybank vezetése.

Azt gondolom, hogy mindannyiunk nevében köszönet és elismerés illeti a jegybank vezetésének eredményes és sikeres munkáját. (Gőgös Zoltán: Nem hallják! Elmentek!)

Ha megnézzük a 2014-es év teljesítményét is, és összeadjuk a 2013. és 2014. évet, akkor azt mondhatjuk egyöntetűen, hogy részben ennek a 203 milliárd forintos veszteségnek a megtakarításával, részben a kormány gazdaságpolitikájának eredményességével, és nem utolsósorban a jegybanki alapkamat csökkentésének köszönhetően, az államháztartás hiányának, illetve a magyar államadósságnak a sokkal olcsóbban történő finanszírozása által körülbelül 600-700 milliárd forintot takarított meg a jegybank az állami költségvetés számára, ami, azt gondolom, hogy egy igen jelentős segítség volt. Igen jelentős segítség volt mindannyiunk számára, a magyar parlament és a magyar államháztartás gazdálkodásának a számára.

Azt gondolom tehát, hogy azok az eredmények, amelyeket a beszámolókban érintett 2013. és 2014. évben elért a Magyar Nemzeti Bank, azok nemcsak kiemelkedő jelentőségűek, a hatásuk a magyar társadalom teljes egészét érinti, hiszen ennek köszönhető az, hogy számos fejlesztési programot a magyar államháztartás képes volt finanszírozni. De talán ami ennél is fontosabb, a jegybankelnök úr kiemelte, hogy egyáltalán kiszabadulhattunk abból a csapdából, amely gyakorlatilag az európai uniós csatlakozásunk óta sújtotta Magyarországot, azaz 2004. május 1-je óta: a kötelezettségszegési eljárás, amely a magyar államháztartás felelőtlen gazdálkodásának az eredménye volt.

Azt gondolom, hogy igen jelentős segítséget kaptunk a jegybanktól ahhoz, hogy ebből a pozícióból kikerülhessünk, és a magyar gazdaság fejlesztésének, a sikeres magyar gazdaságpolitikának elengedhetetlen háttere volt ez a típusú együttműködés a Nemzeti Bankkal.

Még egy fontos programot szeretnék kiemelni, tisztelt hölgyeim és uraim, az elmúlt időszakból, ez pedig a növekedési és hitelprogram, amelyet a jegybank indított. Számos ország küzdött a válságot követően azzal a problémával, hogy egyszerűen nem volt belső finanszírozás, nem volt a hazai kis- és középvállalkozásoknak ‑ vagy inkább úgy fogalmaz­hatok, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak - le­hető­­­ségük arra, hogy egyébként azokba a piaci résekbe, amelyekbe tudásuk, korábbi termelési tapasztalataik, gyártókapacitásaik alapján be tudtak volna törni, finanszírozás hiányában nem tudták megtenni.

Gondolom, az nem újdonság az önök számára sem vagy a gazdaságpolitikával foglalkozók számára sem, hogy a szocializmus több mint 50 éve alatt a magyar kis- és közepes vállalkozások mindenfajta feltőkésítési lehetőségtől értelemszerűen elestek, hiszen a rezsim időszakában még működni sem tudtak. A hetvenes évek közepétől-végétől volt lehetőség arra Magyarországon, hogy magántulajdonban lévő társaságok egyáltalán a működésüket elkezdjék, ezért a rendszerváltás után egyszerűen versenyképtelenek voltak mind a hazai, mind az európai piacon.

A növekedési és hitelprogram egy olyan lehetőséget kínált a hazai vállalkozások számára, amelyet nyugodtan nevezhetünk történelmi lehetőségnek is. Hadd mondjak el önöknek egy viszonyszámot, hogy tudjuk értékelni, mit jelentett az a több mint 2000 milliárd forint, amely ennek a programnak köszönhetően a hazai vállalkozásokhoz kerülhetett forrásként.

(9.50)

Az Európai Parlament a mostani fejlesztési időszakában tudta elsőként elérni azt ‑ az Európai Bizottsággal együttműködve nyilván ‑, hogy az európai kis- és középvállalkozások számára, amelyek megjegyzem, nagyjából ugyanannyi részt vállalnak a foglalkoztatásból, mint a hazai kis- és középvállalkozások, tehát a munkahelyek több mint 70 százalékát ők adják és ők tartják fenn Európában is; nos, hogy ezeknek a vállalkozásoknak a versenyképességét ja­ví­tandó, egy hitelprogramot indítsanak, ha már támogatásokkal nem minden esetben lehet a beruházási céljaikat támogatni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Európai Unió 28 tagországára hét év időtartamra 4 milliárd, azaz négymilliárd euró összegben volt képes az Európai Parlament egy ilyen programot elindítani. A Magyar Nemzeti Bank a magyar kormánnyal együttműködve egy 7 milliárd eurós programot tudott lefuttatni, két év alatt. Tehát erre csak azt tudom mondani, hogy ha valaki komolyan veszi azt, hogy a hazai kis- és középvállalkozásokat szeretné támogatni, ha komolyan veszi azt, hogy olyan gazdasági klímát kíván teremteni, amely lehetőséget ad arra ezeknek a vállalkozásoknak, hogy az általuk dédelgetett terveket meg­valósítsák, azokat a fejlesztési elképzeléseket, amelyeket tudásuk, tapasztalatuk alapján végre tudnának hajtani, azokat meg is tudják valósítani, ez semmi más, tisztelt hölgyeim és uraim, mint szándék és elhatározás kérdése.

Nagyon örülök annak, hogy Magyarországnak olyan kormánya van, amely komolyan veszi az adott ígéreteit, komolyan veszi azt, hogy olyan gazdasági klímát, gazdasági környezetet kíván teremteni a hazai vállalkozások számára, amely a munkahelyteremtés terén, a piaci versenyképesség terén is kiemelkedő lehetőségeket ad számukra.

Elnök úr beszélt a társadalmi szerepvállalás felelősségéről és azokról a célokról, amelyeket a Nemzeti Bank ezen a téren kitűzött maga elé. Nagyon fontos kiemelni azt, és ez a korábbi vitában, azt gondolom, nem volt egyértelmű, hogy a jegybank mint független intézmény az általa elért gazdasági eredménnyel önmaga gazdálkodhat.

Tehát arra sem mód, sem lehetőség nincs, hogy a jegybanknál képződött nyereséget az állami költségvetésbe befizesse. Érdekes egyébként ugyanakkor, hogy a jegybank működőképességének fenntartása érdekében, amennyiben vesz­teséget termel, azt az állami költségvetésnek kell finanszíroznia. Az a tehetséggondozó program, azok a kutatási együttműködések, azok a közös programok, amelyek elnök úr által is említett egyetemi és nemzeti banki együttműködésben megvalósulnak, ezek mind-mind olyan pluszt, olyan többletet adnak a magyar társadalom számára, amit egyébként a hazai költségvetésből kellene finanszíroznunk.

Azt gondolom, hogy nem támadásoknak kellene érnie a jegybankot, hanem inkább az elismerés szavával kéne adóznunk, és meg kéne köszönnünk azokat a döntéseket, intézkedéseket, amelyek következtében egyébként az állami költségvetésből finanszírozott programokat váltja ki részben az a társadalmi szerepvállalás, amelyet amúgy alapító okmánya szerint is a jegybank képvisel és amelyet a jegybank végre is hajt.

Ez sem újdonság, hiszen a korábbi időszakban is voltak hasonló intézkedések, amikor lehetőség és adottság volt a jegybank számára, ha képes volt arra, hogy eredményesen gazdálkodjon, a korábbi időszakban hasonló, nyilván nem ilyen nagyságrendű kötelezettségvállalásokat tett. Én ennek csak ‑ még egyszer megjegyzem ‑ örülni tudok, hogy egyáltalán a lehetősége fennáll annak, hogy a sikeres gazdálkodásnak köszönhetően van forrás ezekre a programokra is.

Ez ugyan a beszámolókat nem érinti, de ha a jövőről beszélünk, amiről elnök úr szintén néhány említést tett, azt is örömmel üdvözlöm, hogy a jegybank nem áll meg a hazai gazdaság élénkítésének támogatásában, nem áll meg abban a szándékában sem, hogy a hazai vállalkozások finanszírozása egyre jobb körülmények között és egyre magasabb intenzitással történhessen, hiszen az az új program, amelyet éppen Nagy Márton alelnök úr a tegnapi napon jelentett be, amely a növekedési hitelprogramot kiváltja, nagyságrendjében és eredményességében is legalább az elmúlt két évhez hasonló, ha azt meg nem haladó következményeket jelenthet majd a magyar gazdaság számára, hiszen a 0,5-1 százalékos GDP-növekedés, tisztelt képviselőtársaim, nagyon komoly költségvetési bevételt fog hozni a költségvetésünk számára.

Tehát a Gazdasági bizottság nagy többséggel támogatta azt a határozati javaslatot, amelyet most benyújtottunk önöknek. Kérem a parlament valamennyi képviselőjét, hogy támogassa annak elfogadását, hiszen azt gondolom, hogy az elmúlt évek működése nemcsak hogy eredményes, hanem európai szinten is kiemelkedő volt a Magyar Nemzeti Bankban.

Bízom abban, hogy azok a tehetséges fiatalok, akiket a Nemzeti Bankban meg lehetett tartani, azok, akik európai szinten is versenyképes tudással rendelkezve nem hagyták el Magyarországot, hanem felelősséget érezve ott maradtak a jegybank kötelékében, és többek között ezeket az imént felvázolt sikeres programokat rakták össze és indították el, nagyon bízom abban, hogy ez a tudás és ez a tehetség a későbbiekben is hasonló eredményekkel fog járni, és még egyszer mondom: olyan költségvetési megtakarításokat jelent az államháztartás számára, amely a mindenkori kormányok későbbi gazdaságfejlesztési és a társadalom felzárkóztatására irányuló programjait is segíteni fogják.

Kérem tehát tisztelt képviselőtársaimat, hogy a Gazdasági bizottság javaslatait támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)