Volner János (Jobbik)

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim, először is nagyon szomorúan meg kell állapítanom, hogy a Magyar Nemzeti Bank több éve nem számol be az Országgyűlésnek; most Matolcsy György elmondja a saját felszólalását, utána meg sem várja azt, hogy mit fog erre az ellenzék reagálni, mit fognak más pártok képviselői mondani, hanem fogja magát a jegybankelnök úr, és elegánsan lelép, hazamegy; most pedig a kormánykoalíció tagjai, miután részükről elhangzott a vezérszónoki felszólalás, egyszerűen kivonulnak erről a vitáról. Csak ellenzéki képviselők szólnak hozzá a Magyar Nemzeti Bankról szóló vitához, holott a Magyar Nemzeti Bank jó néhány területét részletesen érintettük. Ezzel kapcsolatban egészen konkrét szakmai kifogásokat fogalmaztunk meg, fontos észrevételeket tettünk, de a kormánykoalíció részéről nincs egyetlen képviselő sem, aki egyáltalán megnyikkanna ebben a vitában. Természetesen arra is van lehetőség, hogy a jegybanki alelnök úr, aki most Matolcsy Györgyöt a távozása után helyettesíti, szintén részt vegyen a vitában ‑ a házszabály önnek ezt lehetővé teszi ‑, de ő sem szól bele. A végén majd nyilván el fogja mondani, hogy miért gondolja rosszul az ellenzék egytől egyig ezeket a pontokat, de a vita ettől nem folyik le.

Nagyon fontosnak tartom tisztázni azt az elképesztő szerepzavart, amiben a szocialista képviselőtársak szenvednek. Képviselőtársaim, én megígérem önöknek, hogy azt, amit az előbb szocialista képvi­selőtársamtól hallottunk, hogy a Magyar Nemzeti Bank nyereségét a cigányok oktatására kellene fordítani, meg fogom mondani a borsodi és szabolcsi jobbikos harcostársaimnak, hogy tegyék kötelező tananyaggá a saját lakossági fórumaikon, mondják el, hogy az MSZP a Magyar Nemzeti Bank nyereségét cigány gyermekek oktatására szeretné fölhasználni. Ez a legolcsóbb populizmus, ami történik az MSZP részéről, hogy megpróbálnak továbbra is a cigány szavazók kedvében járni azzal, hogy elképesztő mennyiségű közpénzt szeretnének rájuk fordítani. Képviselőtársam, amit önök elmondtak, az egy tananyag lesz, higgyék el, majd a Jobbik lakossági fórumain. El fogjuk mondani az embereknek, hogy az MSZP hogyan szeretné elkölteni ezt a pénzt.

Fontosnak tartom azt is elmondani, hogy amikor megfogalmaztuk azt ‑ ami a beszámolókból egyébként kiderült ‑, hogy 20 milliárd forinttal nőtt a jegybank éves működési költsége 2012-höz képest 2014-re, ami egy elképesztő nagyságú növekmény, azért erre mondani kellene valamit. Látható az, hogy alaposan megemelkedtek a fizetések, hiszen a korábban pofátlanul magasnak számító 2 millió forintos fizetésnél most lényegesen több pénzt tudnak keresni a jegybanknál, az átlagfizetés is 900 ezer forint, és bizony nemritkán 5 millió forintot keresnek egyes jegybanki vezetők.

(12.30)

Ez nyilván hozzájárul ahhoz, hogy a magyar adófizetők 20 milliárd forinttal többet fizessenek a jegybank működésére, hiszen amikor a jegybank elszámolja a nyereségét, elvileg be kéne fizetnie a költ­ség­vetésnek, azonban nem ez történik.

Fontos látni azt is, hogy arra a mulasztásra, amit a jegybank elkövetett, és amit konkretizáltunk, nem született semmilyen válasz a másik oldalról. Most már gyakorlatilag mentegetőzni sem próbál meg a kormány. Miről is van szó? A jegybank 1300 alkalmazottja nem tud kéttucatnyi céget leellenőrizni éveken keresztül, 360 milliárd forintos pénzügyi károkozással járó brókerbotrány lesz a vége, a Fidesz pedig nemhogy levonná a tanulságot ebből, hanem a pénzügyi felügyelet korábbi vezetőjét, Szász Károlyt március 15‑e alkalmával a pénzügyi felügyeletnél végzett kimagasló szakmai munkájáért még ki is tünteti. A brókerbotrány közepén, képviselőtársaim! Egyszerűen elképesztő, ami ebben az országban megtörténhet.

Fontosnak tartom azt is elmondani, hogy akkor, amikor megfogalmazta Windisch László, az MNB pénzügyi felügyeletért felelős alelnöke a Gazdasági bizottság ülésén a szakmai kifogásait, és javaslatot tett az Országgyűlésnek arra, hogyan lehet megelőzni legközelebb a brókerbotrányt, milyen intézkedésekkel, például növelni kell a személyi felelősséget a bankvezetők és brókercégek vezetőinek körében, például meg kell oldani azt, hogy ezeknél a cégeknél öt évnél gyakrabban legyen kötelező ellenőrzés, és nem is sorolom tovább; egytől egyig olyan intézkedéseket sorolt föl, amit én meg tudtam mutatni, hogy már 2010 szeptemberében ezekre az intézkedésekre írásos javaslatot tettem az Országgyűlésben, módosító javaslatokat fűztem a pénzügyi felügyeletről szóló törvényhez, azonban a fideszes képviselők az MSZP-vel nagykoalíciót alkotva szavazták le ezeket a javaslatokat. Nagykoalícióban mondtak önök erre nemet. És ennek eredményeképpen állhatott elő a brókerbotrány okozta 360 milliárd forintos károkozás. Ha bölcsebben járnak el a Fidesz és az MSZP képviselői, akkor több százmilliárd forintot meg lehetett volna Magyarország számára spórolni az én módosító javaslataim elfogadásával.

Sajnos nem ez történt. Ebben az esetben Magyar­ország veszített, a kormány pedig egy elképesztő magyarázkodásba fogott, a politikai felelősséget természetesen rákente az előzőekre, ahogy a szocialisták is rákenték az előző, még fideszes kormányra a felelősséget, amikor ők kormányoztak. Folyamatos tehát az egymásra mutogatás, elszámoltatás azonban ténylegesen nincs is.

Szintén választ szeretnék kapni arra a Magyar Nemzeti Banktól, hogy gyakorlatilag 200 milliárd forintos fiktív kötvénykibocsátás történt a Quaestornál, egyetlen cégnél: hogyan lehet az, hogy egy olyan cégnél, amely fölött elvileg pénzügyi felügyeletet gyakorol a Magyar Nemzeti Bank, nem tűnik föl az, hogy 200 milliárd forintot meghaladó fiktív kötvénykibocsátás történik? Kérdezem én a képviselőtársaktól, hogy van-e, aki úgy gondolja, hogy egy ilyen 200 milliárd forintos tételnek az „elnézése” természetes folyamat a Magyar Nemzeti Banknál. Van-e, aki úgy gondolja, hogy ez nem egy szakmai mulasztás volt? Felelősséget azonban senki nem vállal ezért.

A kormányzat azt állapítja meg, hogy természetesen nem ők tehetnek erről, hanem még az előzőek, noha egyébként a Magyar Nemzeti Bank a kötvénykibocsátásra a Quaestornak engedélyt adott. Ez a vezetés adott engedélyt 2014-ben a Magyar Nemzeti Bank részéről a Quaestornak arra, hogy kötvényt bocsásson ki.

Szintén egy nagyon fontos kifogás volt részünkről annak felvetése, hogy az anticiklikus gazdaságpolitikát nem lehet támogatni azokkal a jegybank által vásárolt nagy értékű ingatlanokkal, amiket Matolcsy György most már egyre nagyobb számban halmoz föl. Jóformán minden hétre jut valamilyen újabb, milliárdos értékű kastély- vagy egyéb luxusingatlan-vásárlás.

Amikor elmondtuk azt, hogy ezeket az anticiklikus gazdaságpolitika jegyében nem lehet arra fölhasználni, hogy ebből gazdasági élénkítést lehessen végrehajtani, azért, mert az ingatlanok ára egy gazdasági válság idején a mélybe zuhan, akkor sem a kormány, sem a jegybank vezetése egyszerűen nem fogalmaz meg ezzel kapcsolatban semmit. Már kérdés persze, hogy ezekre a szakmai érvekre nagyon nehéz is épkézláb ellenmagyarázatot adni.

Fontosnak tartom azt is elmondani, amikor a növekedési hitelprogramról beszélünk, és megállapítjuk a számok talaján állva, hogy hitelkiváltás történt, tehát a már eddig is hitelképes cégek újabb hitelhez jutottak a Magyar Nemzeti Bank jóvoltából, jóval alacsonyabb, 2,5 százalékos kamatozású hitelhez, nem csoda, hogy a növekedési hitelprogram, mivel alapvetően az eddig is hitelképes és hitelhez jutó vállalkozásokra terjed csupán ki, nem töltötte be történelmi szerepét, nem tudta számottevően lendíteni a magyar gazdasági növekedést.

Ha 2009-et nézzük viszonyszámként, akkor nem tudta megállítani azt sem, hogy a hitelezés leépüljön Magyarországon. A vállalati hitelek aránya 2009-hez képest csökkent, a jegybanki növekedési hitelprogram átmenetileg megtorpantotta ezt a csökkenést, de 2009-hez képest gyakorlatilag mélyrepülésben van a vállalati hitelállomány.

Fontosnak tartom azt is, hogy nagyjából 18-20 százaléka mind a vállalati hiteleknek, mind a lakossági hiteleknek bedőlt hitel, ennek kezelésével sem a kormány, sem a jegybank vezetése nem tudott mit kezdeni. A kormány alapvetően nem a bajba került hiteladósokon segített, nem azokon az embereken, akik nem tudták a devizahiteleiket fizetni, hanem azokon az embereken, akik a legmagasabb jövedelemmel rendelkeztek, és képesek voltak arra is, hogy kifizessék egy összegben, végtörlesztés formájában a tartozásukat.

Ezekre a kifogásokra tehát a kormány részéről nem érkezett válasz, a kormány képviselői nem szólalnak meg ebben a vitában, a jegybank vezetése szintén hallgat, úgyhogy, elnök úr, nincs mit tenni, vitapartner híján, azt hiszem, kénytelenek leszünk lezárni a mai ülésnapot. Köszönöm szépen.