Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Orbán Viktor miniszterelnök a 2014-es kampányban annyit mondott a Fidesz elképzeléseiről, hogy folytatjuk. Sokan mondták akkoriban, hogy a kormánynak nincs semmiféle programja, és azt sem tudja, hogy mit tegyen a zsákutcába jutott magyar gazdasággal. Pedig az előző és a mai Orbán-kormánynak is volt és van gazdaságpolitikai programja, és a kettő között nincs semmiféle különbség. Pontosan ugyanolyan káros volt Magyarország számára 2014 előtt, mint ma. Épp attól szenvednek rengetegen ebben az országban, hogy az Orbán-kormány makacs módon ragaszkodik ahhoz a gazdaságpolitikához, amelynek elveit még az elődjeitől örökölte. Olyan dogmákhoz ragaszkodik a kormány, amelyek tarthatatlansága napról napra egyre nyilvánvalóbb, és amelynek ára minden egyes nappal magasabb lesz.

Az Orbán-kormány valódi gazdaságpolitikájának lényege a kiszolgáltatott, olcsó munkaerő, a helyi vállalkozások életképtelenségben tartása, az erőforrások elpazarolása, a valódi értéket teremteni képes tudás leértékelése, egyszóval: összeszerelő ország. Ez látszik a multiknak juttatott bőkezű támogatásokon, az oktatás szétverésén és kivéreztetésén, a magyar kisvállalkozók helyett a holdudvarhoz tartozó vállalkozók támogatásán.

Az LMP már többször felhívta a kormány figyelmét arra az elhibázott gazdaságpolitikára, amelyben az ipar húzóereje az autógyártás, amikor a kormány elsősorban nem a hazai kis- és középvállalkozásokra épít, amikor a költségvetési támogatások döntő részét a multinacionális vállalatok kapják, amikor az országot összeszerelő országgá süllyesztik. Az adatok a torz gazdasági szerkezetről beszélnek, a multinacionális cégek és az autógyárak dominanciájáról, a kis- és középvállalkozások kiszolgáltatott hely­­­ze­téről.

Az ipari termelés 22 százalékát az autógyártás adja. Az autóiparunk teljesítménye sokszorosa a gyógyszergyártásénak, de eltörpül mellette minden más iparág, így az élelmiszeripar is. Az élelmiszeripar részesedése fele az autóiparénak, pedig kiváló mezőgazdasági adottságokkal rendelkezünk, és élelmiszerre mindig szükség van. Az autógyártás ezzel szemben rendkívül konjunktúraérzékeny ágazat, az ország kiszolgáltatottságát mind politikai, mind gazdasági értelemben növeli. A kormány azt gondolja, hogy ez biztosítja a maximális hatalomkoncentrációt, illetve a túlélésükhöz szükséges erőforrások lefölözését. Hogy az országnak ez nem jó? Szétszakad és belerokkan? Az nem számít.

Ehhez járul a gazdasági környezet állandó változtatása, amit a kormány erénynek gondol; hisz a meglepetés erejében. Csak épp a vállalkozások, leginkább a hazai kisvállalkozások nem szeretik ezt, mert évek munkáját képes tönkretenni egyetlen pillanat alatt. Aki ma akar valamit, az kivándorol. Így veszíti el az ország az életerejét, legaktívabb polgárait. Pedig nem volna olyan nehéz megtalálni az országnak a hasznos utat: oktatás és oktatás. Nincs olyan ország a földön, amely úgy tört volna ki a perifériális helyzetéből, legyen az Finnország vagy Szingapúr, hogy nem fektetett mindenfélét az oktatásba. Erre épülhetnek azután a magasabb hozzáadott értéket előállító munkahelyek. A béreket pedig már most emelni kell a munkára rakódó adók csökkentésével, egyrészt azért, hogy méltó megélhetést garantáljon mindenkinek, másrészt azért, hogy a kivándorlást lassítsuk. A méregdrága és adósságcsapdába taszító atomenergia helyett a megújulókat kell fejleszteni és az energiahatékonyságba beruházni, és a hazai erőforrásokra kellene támaszkodni, a magyar munkavállalók és vállalkozók érdekeit képviselni a multik vagy az orosz gazdasági terjeszkedés kiszolgálása helyett.

Összeszerelő ország helyett, autógyárak idecsábítása helyett a magas hozzáadott értéket képviselő ágazatokat kellene támogatni. Ehhez, még egyszer, az oktatás és innováció kiemelt támogatására van szükség a jelenlegi leépítés és akadályozás helyett. Valódi verseny kell, ahol a tehetség és a szorgalom az érvényesülés kulcsa, nem pedig a politikai kapcsolatok. Köszönöm a figyelmet.