Heringes Anita (MSZP)

HERINGES ANITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót. Már meg sem lepődünk azon, hogy a hulladékról szóló törvénymódosítás az utolsó napirend. Valahogy mindig utolsó napirendként tárgyaljuk ezt a törvényt, biztosan azért, mert önök is tudják, hogy ez egy a közszolgáltatások közül, amelyet sikerült a Fidesz-KDNP-kormánynak teljesen ellehetetleníteni, fenntarthatatlanná tenni és tönkretenni.

Több képviselőtársunktól is végighallgathattuk a kormánypárti képviselők közül, hogy a tartalmi összefoglalója ennek a törvénynek, hogy a hulladékok veszélyességi jellemzőit ülteti át, ezenkívül pedig az újonnan bevezetett gyűjtőedényméretek esetében a díjmegállapítás szabályait határozza meg. Mint ahogy említettem, meg sem lepődünk, hogy utolsóként tárgyaljuk, és azon sem lepődünk meg, hogy a hulladékról szóló törvény módosításában a kémény­seprőipari közszolgáltatás problémáját is sajátos módon kívánják éppen újból megoldani. Ugyanúgy, ahogy a hulladékgazdálkodásnál, ugyanúgy a kéményseprésnél is a katasztrófavédelmi igazgatóságokra bízzák majd a feladatot. Hogyha egyébként a kéményseprőipari cég azon a területen nem tud tovább szolgáltatni, akkor majd a katasztrófavédelmi igazgatóság közérdekű szolgáltatót tud kijelölni ezeken a területeken.

Bizonyára önök is értesültek róla és olvashatták a mai közleményét és most már számos közleményét a kéményseprőipari szakszervezetnek, aki a mai napon bejelentette azt, hogy december 21-ei határidővel 322 kéményseprő tette letétbe a felmondását pont azért, mert olyan bizonytalan helyzetbe hozták őket, ami számukra méltatlan. Ezek azok az emberek, akiket, amikor meglátnak a vidéki emberek, a vidéki lakosság, akkor a mai napig is megfogják a gombjukat, hiszen úgy tartjuk, hogy szerencsét hoznak. Ma azt érezhetik ezek az emberek, hogy valahogy a Fidesz-KDNP-kormány kétharmados többsége nekik nem hozott szerencsét, hiszen eredetileg március 10-én nyújtotta be a Fidesz-KDNP a kéményseprésről szóló új törvényt, amit azóta sem zártunk le, hiszen önök is szembesültek és rájöttek, hogy nem lehet végigvinni azt a törvényjavaslatot, amit önök benyújtottak.

A katasztrófavédelemhez került volna a lakossági kéményseprés. Amikor mi felvetettük önöknek, hogy mégis, akkor, ha a katasztrófavédelemhez kerülnek ezek az emberek, akkor ők rendvédelmi szervezet tagjai lesznek-e a továbbiakban, ha meg ezek a személyek, akik eddig végezték ezt a munkát, nem kerülnek át, akkor majd gyorstalpalóval hirtelen kiképzünk embereket, akik majd elvégzik ezeket a munkákat. Erre nem kaptunk választ, és miután akkora volt a felháborodás mind a szakma, mind az önkormányzatok, mind egyébként a lakosság részéről, ezért szerencsére meghátrált a kormány ennek a törvénynek a végigvitelén.

Viszont most láthatjuk, hogy ugyanúgy, ahogy a hulladékgazdálkodásban, itt is megteszik ezt a lépést, hogy amikor majd bebizonyosodik önök szerint, hogy biztos rosszul végzik ezek a szolgáltatók a munkájukat, akkor majd a katasztrófavédelem kijelölhet egy szolgáltatót ezeken a területeken. A katasztrófát, az a baj, hogy az önök kormánya okozta ezeken a területeken és most akkor a katasztrófavédelem megvédi ezt a katasztrófát. Azért megvan a maga bája a magyar nyelvnek ebben a kérdésben is.

Térjünk vissza a hulladékgazdálkodásra! Ezen közszolgáltatás finanszírozása évi 11-12 milliárd forintos hiánnyal küszködik, és már régóta mondjuk, hogy az ellehetetlenülés határán mozog. Önök mondják, hogy jó párszor riogat mindenki azzal, hogy az ellehetetlenülés szélén mozog ez a szektor, mégsem történik meg. Csak egyet nem figyelnek, mélyen tisztelt képviselőtársaim, hogy ezek a cégek nagy részben önkormányzati tulajdonú cégek, amelyekben a polgármesterek ülnek, akik számára nem kérdés, hogy megpróbálják az utolsó leheletükig fenntartani a szolgáltatást, hiszen a polgármesterről tudják, hogy hol lakik, és amikor először megtörténik majd az, hogy nem viszik el a szemetet a házak elől, és ott marad napokig, hetekig, akkor a polgármestert meg fogják találni a lakosok, és ezért az utolsó leheletükig fönn fogják tartani ezt a közszolgáltatást.

Csak egyet többször elmondtam már, hogy nemcsak a közszolgáltatást kell tudni fönntartani és olyan rendszert létrehozni, ami fenntartható, hanem ha egy eszköz elromlik ezeknél a cégeknél, akkor nekik valahogy ezt pótolni kell vagy újat kell vásárolni, vagy javíttatni kell, ezeket a költségeket is fel kell számolni, és csak úgy működhet ez a rendszer, hogyha fenntartható. Nem nyereséges cégeknek kell lenni ezeknek a cégeknek, ezt hangsúlyozzuk, mielőtt egyébként megint azzal jönnek, hogy mi csak a szolgáltatók oldalára állunk, szerintünk ezeknek a cégeknek ki kell jönni a pénzükből, egy fenntartható rendszert kell tudni létrehozni.

Már azt várom, hogy mikor lesz a következő lépésük. Határozati javaslatot én nyújtottam be pár héttel ezelőtt, amelyet azzal utasított el az önök helyettes államtitkára, hogy a hulladékgazdálkodás rendszerében nincs probléma, ezért határozati javaslatunkról nem is kell tárgyalni. Szerencsére állam­titkár úr volt pont az, aki bevallotta, hogy igen, vannak a hulladékgazdálkodás rendszerének hibái és ezen majd módosítani kell. Ennek örülök, hogy bevallották, csak rossz, hogy akkor a minisztériumban valószínűleg önök nem beszélnek egymással, merthogy tárgysorozatba se vesznek egy határozati javaslatot, ami próbál javítani rajta, vagy egyáltalán, csak le akar ülni és beszélni róla, mondjuk, nem utolsó napirendként, ahogy önök ezt a témát egyfolytában idehozzák elénk.

Attól félünk, hogy eltelik egy-két hét és újból módosítani fogjuk a hulladékgazdálkodásról és a hulladékokról szóló törvényt, amelyben már biztos, félő, hogy majd láthatjuk, hogy majd létrehoznak önök, ahogy szokták, egy nagy állami céget, amiben majd az önkormányzati tulajdonú közszolgáltatók majd biztos önkéntesen odaadják az összes eszközüket, mert majd az állam ebben a kérdésben jobban helyt tud állni, ő majd egy fenntartható rendszert tud létrehozni. Majd akkor nem fogunk meglepődni azon sem, hogyha rádöbbennek, hogy a sok kivetett díj, adó, útdíj, telefonadó, tranzakciós adó, ami ezeket a cégeket terheli, akkor majd véletlenül ennek az állami cégnek nehogy eltörlésre kerüljön, mert önök is rádöbbennek, hogy fenntarthatatlan lesz ez a rendszer.

Az a baj, hogy látszik ebben is, mint ahogy sok, számos területen, egy a cél: elvenni ezeket az eszközöket, elvenni ezektől a szolgáltató cégektől a lehetőséget a rendszer fenntartására, és majd önök jól megoldják ezt a problémát, csak többször bebizonyosodott, az állam ebben nem tudta jól megoldani ezt a problémát.

(19.20)

Ez tipikusan egy olyan kérdés, amely jobb, ha közelebb van az emberekhez, jobb, ha közelebb van az önkormányzatokhoz, és hagyják egyébként tovább dolgozni azon cégeket, amelyek eddig tökéletesen elvégezték a munkájukat.

Éves szinten 40 milliárd forint nagyságrendű értéket veszítenek el ezek a cégek azzal, hogy a hulladékban rejlő hasznos anyagokat ahelyett, hogy kinyernék, hasznosítanák, inkább lerakják, mert jelen pillanatban nem tudják ezt máshogy megoldani. Mint ahogy Manninger képviselőtársam is elmondta, el kell jusson Magyarország is addig, hogy több mint 50 százalékát újrahasznosítsa ezeknek a termékeknek. De még Budapesten sem jutunk el idáig, hiszen a szelektív hulladékgyűjtő szigeteket önök felszámolták, így az üveget a mai napig nem tudja a lakosság hova rakni.

A szigetek megszűntek, ahova az üveget is le lehetett pakolni, a házaknál pedig csak papírt, műanyagot, egyéb hulladékot és fémet tudnak elhelyezni a lakosok. Az üveg szelektív gyűjtése a mai napig nem megoldott Budapesten, pedig azt gondolom, ez elég nagy mennyiségű üveg lenne. Hozzászoktattuk az embereket, hogy juttassák el a gyűjtőszigetekig, most pedig nincs hova rakniuk ezeket.

Azt látjuk, hogy a mai napon is több mint 170 ezer fő van ott, ahol a katasztrófavédelemnek kell kijelölni a közszolgáltatót, mert az ellehetetlenített rendszer miatt már nem képes az a hulladékgazdálkodó cég ellátni a munkát, aki eddig végezte. Ezt nem nevezném sikernek és nem nevezném egy jó hulladékgazdálkodási rendszernek. Azt gondoljuk, hogy le kellene ülniük a szakmával, ezekkel a cégekkel, a parlamenti pártokkal, és egy nyílt vitát kezdeményezni erről a kérdésről.

Az lenne a korrekt és normális, ha nyíltan vitatni lehetne ezt a kérdést, és létrehoznánk egy olyan rendszert, amely fenntartható, egy olyan rendszert, amely mindenki számára jó, a lakosság számára is jó, az önkormányzati tulajdonú cégek számára is jó, és mint ahogy mondtam, nem nyereséges cégeknek kell ezeknek lenni, de fenn kell tudják magukat tartani. Nem ellehetetleníteni kell ezeket a cégeket, hogy einstandolni tudják majd a vagyont és minden egyebet, hanem egy normális rendszert kell tudni újra fenntartani.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy akkor heteken belül kapunk-e egy újabb hulladékról szóló törvénymódosítási javaslatot a Fidesz részéről, amelyben azt látjuk, hogy magukhoz húznak mindent és mindent einstandolnak.

Nagyon remélem, hogy ez nem így lesz, hanem végre meghallják az emberek és a szakma szavát, kéményseprésben, víziközmű-szolgál­tatás­ban és hulladékgazdálkodásban is. Ez lenne a normális egy demokráciában, tisztelt képviselőtársaim.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)