Ágh Péter (Fidesz)

ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Idén emlékeztünk arra, hogy Csepreget, a Vas megye északi részén, a Répce mentén fekvő helységet 20 évvel ezelőtt, 1995-ben várossá avatták. Ezen évfordulón illő, hogy itt az ország házában is fejet hajtsunk ezen szép város előtt. Bár a 20. évfordulóról egy idegen azt gondolhatná, hogy fiatal településről van szó, valójában nagyon hosszú múltra tekint vissza.

Idén már 760 éve annak, hogy 1255-ben először említették a nevét egy oklevélben. Ekkor már a környék egyik legjelentősebb települése lehetett. Az 1300-as esztendőkben civitasként emlegetik. Címere 1362 előttről ismert. Zsigmond király 1390-ben a kanizsaiaknak adta, így mezőváros lett. 1452-ben husziták foglalták el, ám őket később kiverték a városból.

A XVI. században Csepreg újból kiemelkedő jelentőségre tett szert, többször volt színhelye a soproni megyegyűlésnek. Ekkoriban Magyarország legnagyobb mezővárosának egyike lehetett. A XVI. században a lakosság nagy része protestánssá lett. 1557-1643 között már kollégium is működött itt. Itt volt 1591 júniusában az a protestáns zsinat, ahol eldőlt a két jelentős nyugat-magyarországi protestáns egyház, az evangélikusok és a reformátusok szétválása.

A harmincéves háború során, 1621-ben a Bethlen Gábor pártján álló Csepreget a császár seregei feldúlták. A kegyetlen mészárlásnak 1223 lakos esett áldozatul. Ekkoriban a város Sopron és Kőszeg mellett a térség legjelentősebb települése volt, több céhes tömörüléssel, növekvő népességgel, zajló evangélikus kulturális élettel. A városban ‑ más magyar mezővárosokkal ellentétben ‑ polgármester, önálló bíróság szolgált. A községben 1621 és 1643 között nyomda működött Farkas Imre vezetésével. A település eme kiemelkedő korszakához hozzájárultak a birtokosok, a Nádasdyak is. 1676-ban, a Wesselényi-össze­esküvés után a város császári tulajdonba került. 1776-ban tűzvész pusztította, 167 háza a földdel vált egyenlővé.

A XIX. század ismét fellendülést hozott a város életében. A vasúti közlekedés a közelben a Déli Vasút kezelésében 1865-ben nyílt meg a Sopron-Szombat­hely-Nagykanizsa vasútvonalon. 1876-ban létrejött a járás, amelynek központja az 1886-ban nagyközségi rangot kapott Csepreg lett. 1887-ben jelent meg Farkas Sándor káplán Csepreg mezőváros története című monográfiája.

A XX. század elején még tovább fejlődött a város közélete. 1913-ban a Sárvár-Bük-Csepreg-Kőszeg va­sút­vo­nalon is megindulhatott a forgalom. Az I. világháborúban 172-en haltak hősi halált, míg a II. világháború 84 főnyi áldozatot követelt. A II. világháborúban a környék zsidóságát a csepregi gettóba gyűjtötték, majd onnan deportálták. 1950-ben sajnos megszüntették a csepregi járást, és Vas megyéhez csatolták. Az ’56-os forradalom és szabadságharc során sem volt tétlen a település, hiszen büszkén tudom megjegyezni, hogy az egyik nemzetőr a nagyapám, Hollósi Károly volt.

A Kádár-rendszerben, 1974-ben megszüntették az akkor már megkurtított Sárvár-Répcevis vasútvonalat, ami hátráltatta Csepreg fejlődését. 1995. július 1-jén az addigi nagyközség városi rangot kaphatott.

Tisztelt Országgyűlés! Most, a krónika felidézése után fejet kell hajtani mindazon csepregiek előtt, akik munkája, áldozatvállalása, harcai által az elmúlt évszázadokban Csepreg megmaradhatott. Hálásak lehetünk az előttünk járó nemzedékek tagjainak, hogy megőrizték nekünk ezt a várost, hogy mi tovább szerethessük és építhessük azt. Most a várossá avatás huszadik évében ezért azt kívánom, hogy Isten éltesse Csepreget, Isten éltesse a csepregieket. Köszönöm a figyelmet.

(23.40)