Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Alig lépett hatályba a családi csődvédelemről szóló törvény szeptemberben, máris módosítják. Ahogy ezt Harrach képviselő úrtól megtudhattuk, eddig kevesebb mint 100 háztartás lépett be a magáncsődbe, az érdeklődők száma pedig 500 körüli. Ezek a számok köszönő viszonyban sincsenek azokkal a becslésekkel, amiket a kormány korábban tett. Tavasszal 25 ezres, sőt 40 ezres számokkal dobálóztak, miközben szakértők már akkor is legfeljebb pár ezres nagyságrendűre tették a belépők számát.

Hogy mi alapján tippelt a kormány, azt a mai napig sem tudjuk. Csak azután kezdték el egyáltalán vizsgálni a bajba jutott háztartások anyagi helyzetét, amikor már beterjesztették a törvényjavaslatot. Csak ezt követően kezdett el a jegybank adatokat gyűjteni az adósokról, holott ennek az adatgyűjtésnek nyilvánvalóan meg kellett volna előznie a szabályozás kidolgozását, csak azután lehetett volna reális, a valóságnak megfelelő feltételeket és kereteket szabni a magáncsődhöz.

Harrach úr az alacsony érdeklődés okát mégsem a kapkodó, megalapozatlan, elsietett jogalkotásban látja. A KDNP szerint a magáncsőd népszerűtlenségének egyik oka az, hogy néhány médium rossz hírét keltette, a másik pedig, hogy a bankok csak mérsékelten érdekeltek a programban való részvételben, és egy részük megpróbálja elhárítani a náluk jelentkező ügyfeleket. Pedig nem valószínű, hogy erről van szó, sokkal inkább arról, hogy egyszerűen rosszul csinálták meg a törvényt, csak ezt nem hajlandók belátni.

A beterjesztett módosítások is ezt mutatják. Az egyik egy határidő-módosítás. Az első ütemben megindítható adósságrendezési eljárások kezdeményezésére egyszeri póthatáridőt adnak 2016. március 1-ig, ami önmagában még biztosan nem lesz elég arra, hogy növelje a jelentkezők számát.

Egy másik módosítás szerint már nemcsak a bankoknál lehet majd előterjeszteni a kérelmet, hanem a kormányhivatalok csődvédelmi szolgálatainál is. Két problémát is látunk ebben. Az adminisztrációs teher csökken a bankok, de növekszik az állam oldalán. Másrészt az adósságrendezés alapvetően az ügyfél és a hitelezők közt zajló eljárás, minden szükséges információ, ami az ügyfél magáncsőd-kezde­ményezésére való jogosultságával kapcsolatos, a hitelintézeteknél található, ezért ott ésszerű a kérelem benyújtása. Ez a módosítás ugyan alkalmas lehet arra, hogy növelje a jelentkezők számát, de csak papíron. Hogy ebből aztán mennyi lesz azok száma, akik ténylegesen megfelelnek a feltételnek, ez egy másik kérdés.

A harmadik módosítás szerint azt a törvényi minimumot, ami meghatározza a hitelező minimális megtérülésének mértékét, nem az adósságtörlesztés ötödik évének lejártáig, hanem a futamidő végéig kell teljesíteni. Ez egyben azt is jelenti, hogy bár az adósnak némileg csökkenhetnek a terhei az adósságrendezés ideje alatt, de még azután is törlesztenie kell majd a hitelét, hogy vége a csődeljárásnak.

(12.10)

Ez azért is furcsa, mert a magáncsődnek éppen az volna a lényege, mint mindenhol, ahol ez működik más országokban, hogy az adós az eljárás végére megszabadul az adósságaitól, nem kell tovább nyögnie a részleteket. A magyar szabályozás ebben is unikális: itt nemcsak öt évig, azaz amúgy is túl hosszú ideig kell majd nyomorogni, hanem akár még további hosszú évekig. Ezek tehát a módosítások, amelyektől továbbra sem várhatunk áttörést, a Harrach úr által vizionált 20 ezres létszám tehát csak egy újabb hurráoptimista becslés a KDNP részéről.

A határidő kitolásától, a kormányhivatalok bekapcsolásától, illetve a feltételek minimális lazításától nem várható az, hogy kétszázszorosára nő a belépők száma, ehhez lényegi változtatásokra van szükség a rettenetesen túlbonyolított szabályok egyszerűsítésétől kezdve a túlontúl szigorúra sikeredett belépési feltételeken keresztül az adósságtörlesztő adós életét aránytalanul megnehezítő szabályozásig bezárólag. Mint azt mi már többször is elmondtuk, és a szakmai szervezetek is felhívták a figyelmet: a magáncsőd túl szűkre szabott, keveseknek segíthet, szeptembertől eleve csak a lakáshiteleseknek nyitották meg a lehetőséget, a többi adósságformára vonatkozóan 2016. szeptember 30-ával oldják fel a korlátozást, ez azt jelenti, hogy az adósok nagyobb részét kitevő közműhátralékosoknak és egyéb adósoknak csak a jövő évben nyílik meg a magáncsőd lehetősége. Ezt a korlátozást fel kellene oldani, ami a mostani módosításban sem történik meg. Szűkíti tehát a potenciális igénybe vevők körét a túl sok belépési korlát is, amiben szintén nem lesz változás. Mint tudjuk, az adósnak legalább 2 millió, maximum 60 millió forint tartozása lehet, a tartozások legalább felére vagyoni vagy jövedelmi fedezettel kell rendelkeznie; további feltétel, hogy a tartozások közt legalább egy 90 napja lejárt esedékességű hitelnek kell lennie, ami meghaladja a félmillió forintot. Vannak még további feltételek is, amelyeket már nem is sorolok. Ha még ez sem lenne elég, a törvény 14 olyan esetet nevesít, amikor nem kezdeményezhető adósságrendezési eljárás.

Mindebből is jól látszik, hogy a kormány lehetetlen feltételeket támaszt az adósokkal szemben. Még ha valaki át is jut ezen az akadálypályán, akkor sem biztos, hogy tudja teljesíteni a feltételeket, a törvény ugyanis a záloggal terhelt ingatlan forgalmi értékének a 7,8 százalékával megegyező minimális évi törlesztés fizetését írja elő, ami egy 10 milliót érő lakás esetén havi 65 ezer forint törlesztőrészletet jelent. Ez az összeg szinte a minimálbér összegével megegyező, vagyis csak olyanok jöhetnek szóba eleve a magáncsődnél, akik az átlag körül vagy fölött keresnek. Ahhoz, hogy másoknak is reális lehetőség legyen, vagy alacsonyabban kellene meghatározni a törlesztési arányt, vagy nem az ingatlan forgalmi értékéhez, hanem az adós fizetőképességéhez kellene igazodni. De menjünk tovább!

Nem feltétlenül vonzó a magáncsőd még azoknak sem, akik ki tudnák fizetni ezt a magas tör­lesztőrészletet, ugyanis a törvény nagyon szigorú, és abszolút korlátok közé szorítja az adós elkölthető jövedelmét is. A megtartható jövedelem az öregségi nyugdíjminimum másfélszeresében van meghatározva. Egy háromfős család esetén ez 128 ezer forint, miközben a KSH szerinti létminimum értéke egy két felnőtt, egy gyermekes családra számítva 210 ezer forint. Nyilván önök is belátják, hogy 128 ezer forint nem elég három embernek a megélhetésre egy hónapban öt éven keresztül. Korábban javasoltuk, hogy ne az évek óta befagyasztott, semmilyen megélhetési minimumot kifejezni nem képes öregségi nyugdíjminimumhoz kössék az elkölthető jövedelmet, hanem a létminimumhoz, de önök ezt is elutasították.

Az sem tartozik a magáncsőd erősségei közé, hogy nincs garancia arra, hogy az adós nem veszíti el a lakását, illetve azt sem lehet tudni, hogy ha másik lakásba is kell költöznie, annak a lakásnak pontosan milyen feltételeknek kell megfelelnie. A törvényben nem határozták meg az úgynevezett méltányolható lakásigényt meg nem haladó jellemzőkkel bíró ingatlan fogalmát, azt kormányrendeleti szintre utalták ‑ nem tudunk róla, hogy az ezt pontosan körülíró rendelet azóta megjelent volna. Mi erre is benyújtottunk egy módosító javaslatot, amelyben az Eurostat meghatározását vettük volna át, de önök erre is nemet nyomtak. Arra sem látunk garanciát a törvényben, hogy ha valaki, mondjuk, elveszíti a munkáját az adósságrendezés öt éve alatt, és nem tudja tovább fizetni a törlesztőrészleteket, nem kerül az utcára. Szociális bérlakások nélkül ez továbbra is reális lehetőség marad.

A magáncsőd a jelenlegi formájában nagyon kevés ember számára elérhető, a mintegy 182 ezer adós nagy részének nem jelent megoldást, nem beszélve azokról, akiknek más vagy kisebb adósságuk van, például rezsihátralékot halmoztak fel vagy lakbértartozásuk van. Az eladósodási válság kezeléséhez a magáncsőd szabályainak a felülvizsgálatára volna szükség és az adósságrendezés egyéb módjaira, ami a rászorulók tömegei számára is elérhető. Komplex adósságkezelési programok kellenek: a most megszüntetett lakhatási támogatással egybekötött adósságcsökkentési támogatás és adósságkezelési tanácsadás visszaállítása és kiterjesztése, részben adós­ságelengedés, adósságátütemezés, elsétálás joga és aktív lakáspolitikai eszközök, legfőképpen pedig szociális bérlakásszektor. A lakhatási válság, az eladó­sodottság problémája csak átfogó lakáspolitikai intézkedésekkel kezelhető. A rászorulók részére lakhatási támogatásokra és tanácsadásra van szükség az adósságok felhalmozódásának megakadályozása érdekében. Ezen túlmenően szükség van olyan lakáspolitikai intézkedésekre is, amelyek a szociális bérlakásszektor létrejöttét segítik. Ehhez létre lehetne hozni egy állami bérlakásépítési alapot, és meg kellene találni a módját annak is, hogyan lehetne bevonni az üresen álló magántulajdonú lakásokat a közösségi lakásszektorba. Magyarországon mindaddig fennmarad a lakhatási válság, és probléma lesz a tömeges eladósodás, amíg nem lesznek kellő számban és megfizethető áron bérelhető szociális és közösségi bérlakások ‑ mindez csak politikai akarat kérdése. Köszönöm a figyelmet.