Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! Azzal a szóval kezdeném a hozzászólásomat, ami nagyon sokszor elhangzott itt az ellenzéki padsorokból, ez pedig a bizalom hiánya. Ha korrekt akarok lenni, szerintem ez a helyzet fordítva is előállhatott volna, hogy korábban egy MSZP-s államtitkár beszél arról, hogy egy ilyen rendszert szeretnének bevezetni, és akkor a fideszes ellenzék nagy valószínűséggel hasonlóképpen reagált volna a felvetésekre. Ezt azért szeretném előrebocsátani, mert szerintem érthető a kormányzat célkitűzése. Egy globálisan változó világban, ahol ezerféle új veszély jelenik meg, szerintem az helyes és jó irány, ha a kormányzat gondolkodik azon, hogy az új biztonsági kihívásoknak hogyan tud a kormányzat jobban megfelelni, hogyan tudja garantálni állampolgárainak, az itt élő embereknek a biztonságát. De ha az a gond, hogy bizalomhiány van, akkor a kormányzatnak értelemszerűen azon kell gondolkodnia, hogy ezt a bizalomhiányt hogyan lehet kiküszöbölni, hogyan lehet olyan garanciákat építeni ebbe a törvénybe, akár módosítókkal, ami az átláthatóságot és adott esetben az ellenőrizhetőséget jobban szolgálja.

Hallgatva a vitát, több pont körül csúcsosodott ki az ellenzéki kritika; ezekre hadd hívjam fel még egyszer én is a figyelmet. Az egyik az új hivatal. Mindig, amikor valami új dolog jön létre, akkor nagyon sok a bizonytalanság körülötte, hogy kikkel, milyen technikai paraméterekkel, hogyan fog ez működni, az a 4 milliárd forint, amit többen említettek, hogyan kerül felhasználása.

A másik a személyi adatok védelme, az adatbiztonság. Miközben a felszólalásra készültem, azon gondolkodtam, nagyon érdekes, hogy az állampolgárok Magyarországon szívesebben adják meg egy külföldi multinacionális cégnek az adataikat, mint a magyar államnak. A Facebooknak szinte mindenki megadja az adatait, sőt nemcsak egy képet, hanem ezerféle képet tölt föl a családjáról, a gyerekéről és mindenkijéről. Tehát ha én akarok valakiről tudni valamit, akkor ma nem kell titkosszolgának lenni ahhoz, hogy az ember sok információt be tudjon szerezni, hanem a Facebook segítségével ezt meg tudja tenni, más esetben meg üdvözli a hozzáértő közönség, hogy a Facebooknak milyen arcfelismerő szoftvere van, ami már majdnem pontosabb, mint az emberi arcfelismerő képesség. Tehát egyik oldalról azt lehet látni, hogy az emberek adatbiztonsága, a személyiségi adatokhoz kötődő biztonsága egy esetben - most konkrétan hadd maradjak ennél a példánál, a Facebooknál - kisebb aggályokat vet fel, de amikor az éppen aktuális kormány akar hasonlót csinálni, akkor természetesen nagyobb az idegenkedés. Ez valószínűleg normális, és egészen biztosan a mi viszonylag fiatal demokráciánkból következik, ettől függetlenül azért érdemes odafigyelni arra, hogy a magánszféra védelmét hogyan tudják erősebben biztosítani.

A másik ilyen az, hogy mi a nyomós indok. Mindenki azon aggódik és joggal, hogy milyen alapon lehet majd kérni ilyen azonosítást, hozzátéve természetesen, hogy kik azok, akik kérhetik ezt az azonosítást. És ehhez kötődik az is, hogyan lehet ellenőrizni, hogy ez a jogszabályok szerint történik. Mert a törvényi garanciák fontosak, de ha nem értesülünk arról, hogy valahol jogszabálysértés történt, akkor azt nem is tudjuk felderíteni, és adott esetben nem is tudunk védekezni ellene.

A másik teljesen világos, minden ellenzéki képviselőt joggal aggasztó kérdés a tömeges azonosítás. Jobbikos képviselőtársam is beszélt róla, de Bárándy Gergő képviselőtársam is, hogy egy tüntetésen vagy egy nagyrendezvényen olyan emberek azonosítása is megtörténhet, akik adott esetben semmilyen bűncselekménnyel nincsenek kapcsolatban. Ez igaz a sportrendezvényre - ezt ugyan a törvény kizárja -, de igaz lehet akármilyen más nagyobb rendezvényre is, ahol elméletileg közbiztonság vagy egyéb más terrorizmusgyanú miatt a rendőrség joggal lehet kint.

A harmadik ilyen fontos pont a titkosszolgálatok lehallgatási gyakorlata. Lehet, hogy államtitkár úr majd ki tud térni a válaszában arra, hogy az eddigi gyakorlat miért nem volt megfelelő, miért nem jó, ha adott esetben - ahogy eddig volt - bekérik a szolgáltatóktól, és azoknak kötelességük ezeket a hanganyagokat, SMS-eket tárolni és rendelkezésre bocsátani, miért kell ezt mindenáron magyar szervereken tárolni.

(12.30)

Tehát technikailag nem pontosan érti az ember, hogy ha a feladat megoldása a fontos, hogy legyenek meg azok a hanganyagok, amikre a szolgálatoknak szükségük van, akkor miért nem mindegy az, hogy ezt milyen módon és hogyan. Lehet, hogy van erre egy szakmai megoldás, én nem tudom, nem értek ennyire hozzá, de mindenféleképpen ezt a bizalmatlanságot tovább tudja erősíteni ez a kérdéskör.

A másik, hogy az átláthatóság szempontjából hogyan lehet azt garantálni, hogy ebben legyen egy folyamatos kontroll. Legyen egy folyamatos ellenőrzése annak, hogy ezek a célok úgy valósulnak meg, ahogy egyébként, adott esetben nem elvitatva, a törvényalkotó szándéka szerint volt, és hogyan lehet kiszűrni azokat az egyszerű adatigénylési módszereket, hogy egyszerűen egy nagy rendezvényre ma már, amikor ilyen sokféle módon lehet terrorizmusveszéllyel fenyegetni Magyarországon, legegyszerűbb azt mondani, hogy itt potenciálisan felmerült az, hogy terrorizmusfenyegetés van vagy terrorizmussal kapcsolatos veszély áll fönn, és abban a pillanatban sok minden másra is használhatóak ezek az adatok.

Ez igaz egyébként a lehallgatásnál is meg sok minden másnál, hogy adott esetben, ha van 3-4 szám, amit ellenőrizni kell, ahhoz hozzákerül még egy, akkor az valószínűleg el tud csúszni az ellenőrzések körében. Ha viszont van egy folyamatos monitoring, egy átláthatóság, akkor ezek a hibák is értelemszerűen adódnak, és ennél nagyobb hibát nagyon nehéz elkövetni a titkosszolgálatok oldaláról, hogy nem megfelelő célra használják ezeket a nagyon fontos, a biztonságot szolgáló, de éppen ezért nagyon érzékeny adatokat és eszközöket.

Összegzésképpen azt javasolnám államtitkár úrnak, hogy érdemes a vitában elhangzott tételeken gondolkodni egy kicsit, hiszen lehet, hogy ezeket módosítóval lehet korrigálni. Nem pontosan látjuk még a kormány szándékát, hiszen a vita most indult csak el. De ezek a pontok olyanok, amiken látható módon, függetlenül attól, hogy melyik párt szól hozzá, mégiscsak van egy találkozási pont, és egymástól függetlenül jutottunk ezekre a konklúziókra. Úgyhogy mindenféleképpen azt javasolnám államtitkár úrnak, hogy mind az adatvédelmi ombudsman, mind a mi javaslataink alapján további garanciákat építsenek be a törvénybe, illetve az átláthatóság fokozása egészen biztosan segítené ennek a jogszabálynak és ennek az eszköznek a hatékonyságát.

Bevallom őszintén, Bárándy Gergővel nem egyeztettem, én a magam részéről egy kicsit óvatosab­ban fogalmaznék az elutasításnál. Azt tudnám mondani, hogy ha ezeket a garanciákat sikerül beépíteni, akkor akár még szerintem ez a javaslat alkalmas lehet arra is, hogy támogassa az éppen aktuális ellenzék. De ez attól függ, hogy ezeken a területeken hogyan haladunk előre, és milyen kompromisszumra kész a kormányzat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)