Tóbiás József (MSZP)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem magam is azzal, hogy fejet hajtok Göncz Árpád emléke előtt. A magyar szocialisták Horn Gyula örököseként, Göncz Árpád politikai és közéleti életművét példaként tekintve dolgoznak és küzdenek egy demokratikusabb és igazságosabb Magyarországért.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az évadnyitó parlamenti ülésen már elmondtam önöknek, nagyon sok kihívás éri Magyarországot mint az Európai Közösség tagját, és számos kihívással küzd, amely csak egyedül Magyarország problémájaként nevezhető; ez nevezetesen a dolgozói szegénység. Olyan helyzet van ma Magyarországon, amely egyidejűleg gátja a gazdasági növekedésnek, a másik oldalról pedig a fizetésemelés hiánya az elvándorlást és a pályaelhagyást ösztönzi Magyarországon. Az elmúlt hetek politikai vitái egyértelműen rávilágítanak, hogy a társadalom döntő többsége ezt a témát nevezi meg a legsúlyosabb problémaként, erre keresi a választ.

A felvetésünk tehát, hogy 2015-ben fizetésemelésre van szükség, és van rá lehetősége is a kormánynak; ez mára megkerülhetetlen társadalmi témává vált, nem lehet elmenni mellette. Ezt jelzi a kormány elmúlt napokban folytatott kommunikációja, két ízben is, elsősorban a felsőoktatásban a tanársegédek és az adjunktusok fizetését kívánja emelni a kormányzat 2016-tól, valamint Lázár János ebben az évben immáron másodszor ígérte meg a közigazgatásban dolgozóknak a 30 százalékos béremelést. Pontosan látják tehát, hogy van olyan társadalmi feszültség, van a jövőt felhasználó és elégető politika, amelyen változtatniuk kell. Bátortalan, és pontosan látszik, hogy a költségvetésben nincs egy átfogó fizetésemelési program szándéka, hanem csepegtetnek, bizonyos társadalmi-szakmai csoportokat kijelölnek, de átfogó módon nem kívánják rendezni ezt a helyzetet.

Hogy csak a számokat mondjuk: ma az egészségügyben, a szociális ellátórendszerben, a közművelődésben nem éri el a nettó 100 ezer forintot a fizetés. Ezek azok az emberek, akik a magyar állam működtetéséért, a magyar állampolgárok problémáinak megoldásáért vagy pedig a tudás átadásáért dolgoznak önszántukból, szakmai elhivatottságukból. Ebből az következik, hogy amit önök ígérnek, az mindig csak ígéret marad, és hiányzik a cselekvés. Láttuk már párszor, hogyan bánnak akár a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokkal, hogyan osztják el kényükre-kedvükre. Azt ígérték, hogy csökkentik az államadósságot, majd átcsoportosítják a pénzt, az emberek meg fogják kapni a megtakarításaikat, de mára mindez írott malaszt maradt, csak ígértek, és nem tettek semmit, de a pénz eltűnt.

700 ezer emberről beszélünk. Az ő számukra ma ijesztő méreteket ölt a dolgozói szegénység, miközben a kormány az elmúlt időszakban közel 300 milliárd forintot osztott ki a jegybanknak, az állami vezetőknek, az állami vállalatok vezetőinek vagy akár az elmúlt napokban az állami televíziónak. Ebben az évben 4 milliárdot fordítottak csak eddig plakátkampányokra, és további 25 milliárdot kívánnak költeni kormánypropagandára. Önfényezés helyett ideje lenne, tisztelt képviselőtársaim, ha a dolgozók megkapnák azt a pénzt, amiért megdolgoztak. Önök valójában eldönthették volna, hogy akarnak-e fizetésemelést vagy sem. Önök döntöttek: sokkal inkább a pazarlásra és a saját maguk klientúrájára költik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök pontosan látják, hiszen a KSH és minden egyes gazdasági mutató egyértelműen jelzi, hogy Magyarország leszakad, Magyarország leszakadásának pedig az egyik oka, hogy miközben van rá lehetőség, azoknak az embereknek, akiket az állam intézményrendszerében foglalkoztatnak, a nettó keresete 100 ezer forinttal marad el a reálgazdaságban meghatározott átlagkeresettől. Szeretném mondani, az, hogy önök nem tesznek semmit, sem az esély kiegyenlítéséért, sem az elszegényedés ellen, sem pedig az európai uniós átlaghoz történő felzárkóztatásért, az nem egyszerűen politika hiba, az a jövő felélése és a jövő elvesztésének a leírhatatlan bűne. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm, elnök úr, egy mondatot engedjen még meg nekem. Ezt a bűnt nagyon hosszú ideig kell hogy majd közösen megváltoztassuk, és ahelyett, hogy folyamatosan ígérgetnek, fizetésemelést kell adniuk 2015-ben. Kö­szö­nöm. (Taps az MSZP soraiban.)