Sallai R. Benedek (LMP)

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A múlt hét folyamán viszonylag sok szó esett a kormány termőföld-privatizációs terveiről, és napirend előtt szeretnék megemlékezni arról, vajon van-e esélye annak, hogy megmentsük azt, ami még menthető.

(Földi Lászlót a jegyzői székben Móring József Attila váltja fel.)

Megtudtuk az elmúlt időszakban azt, hogy viszonylag gyors tempóban, nagy ütemezéssel, pillanatok akarja értékesíteni közel 380 ezer hektár termőföldvagyonát az állam. Megtudtuk azt, hogy ez semmiben nem különbözik majd attól, ahogy az állam eddig is bánt a köztulajdonnal: felelőtlen, részrehajló módon, gyakorlatilag érdemi mérlegelés lehetősége nélkül kíván meghozni egy ilyen döntést.

Végre Lázár János elmondta az egyetlen és első érdemi érvet e mellett a folyamat mellett - hiszen sok butaság és valótlanság volt korábban érvként -, és ez az első érv az volt, hogy úgyis szétlopnák, minek megtartani azt, ami itt van. És ez elgondolkodtatásra ad okot, mert részben tiszteletre méltó, hogy Lázár János felvállalja ezt, és kimondja azt, amit az egész társadalom gondol, ugyanakkor mégiscsak aggasztó, hogy semmi nem változott az elmúlt időszakban, ugyanaz a felfogás működteti a kormányt, ami a megelőző két évtizedben bármikor is működtette a kormányokat.

(11.10)

A különbség legfeljebb annyi, hogy most már beismerik, ez egy fontos indok.

Amikor az LMP azt mondja, hogy van, ami nem eladó, akkor nem pusztán arra gondol, hogy nem szabad lopni, nem szabad a közpénzeket kijátszani, hanem arra is gondol, hogy valóban vannak olyan értékei az államnak, amelyeket nagyon nagy hiba értékesíteni, mert szüksége lehet rá a társadalomnak.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azért fontos, hogy erről beszéljünk, mert az állam tulajdonában lévő földekre például azért van szükség, hogy egy olyan világban, amikor a vidék mindig a rövidebbet húzza, és mindig rosszabbak lesznek a körülmények, a közfeladatok ellátásának lehetőségei, akkor legyen kellő erő, egyensúly és eszköz a kormány kezében, amivel ezen változtatni tud. Most jelen pillanatban ezt az eszközt akarja kiadni a kormányzat a kezéből.

Az a probléma ezzel a lépéssel így - Lázár János miniszter úr elmondta ennek az indokait -, hogy egyben a kormányzásra is indikátorjelleggel hat ez a folyamat. Tehát gyakorlatilag a kormány felemeli a kezét és azt mondja: nem tudom megakadályozni a lopást, nem tudom megakadályozni, hogy az enyémek ne vigyék haza azt, ami a közösben van, akkor inkább értékesítem, és mentem, ami menthető, tehát lopjuk ki, amit lehet, mert még valaki más lopja ki.

És ez a mentalitás, ami ennek az egész ügynek a hátterében van, azért aggasztó, mert a kormányzat elismeri a saját felelősségét ezekben a folyamatokban. És most már látható az, hogy lehet rezsicsökkentést csinálni úgy, hogy közpénzből meg kelljen fizetni az árát és vidéki munkahelyek sokasága menjen tönkre, lehet benne eredmény. Lehet valamilyen szinten bürokráciacsökkentést csinálni, hogy jogszabályokban átírom a határidőket, és majd meglátjuk, hogy be lehet-e tartani vagy sem, de a korrupció ellen küzdeni a kormánynak nem lehet, mert a korrupció maga ez a kormányzás, ez a kultúra, amire épül, ez a politikai kultúra, amire az elmúlt huszonöt év kifejlesztette és szocializálta a kormányokat, és ennek a folyamata ellen nincs küzdelem és nincs eszköz a kormány kezében. Felemeli a kezét a kormányzat, és azt mondja: inkább adjuk el, mert még valaki ellopja.

Ez az az indokolás, amin el kell gondolkoznia a kormányzatnak, hogy vajon szabad-e így kormányozni, szabad-e úgy kormányozni, hogy elismeri, nem tud küzdeni saját maga emberei ellen, nem tud a saját marka ellen, nem tud a saját tevékenysége ellen küzdeni, és inkább egy olyan eszközt választ, amivel a vidéket hozza nehéz helyzetbe és lehetetleníti el hosszú távon.

A gond azzal van, hogy ez a kormány felemeli a kezét, és elismeri, hogy ez magának a kormányzásnak a természete, elismeri, hogy ilyen a kormányzás, akárki van hatalmon. És vajon képes-e kormányozni, tud-e kormányozni egy olyan kormány, aki azzal az alapszocializációval indul, hogy lopni kell, akárki is van hatalmon, ez így működik, ez a dolgok természete? Szabad-e ilyenre építeni az állami vagyon eladását? Szabad-e ezt indokként használni? És mindig az a kérdés, hogy ezt az eszközt szabad-e egy félfeudális világban megerősíteni, a magoszos nagybirtokosokat bebetonozni azzal a tisztességtelen pályázati rendszerrel, amit megszereztek. És szabad-e hátrányba hozni azokat a vidékieket, akik idáig is alulmaradtak a nagybirtokokkal szemben, és ezután még inkább alul fognak maradni, mert a kormánynak eszköze sem maradt, hogy ezen változtasson?

A múlt hét arról szólt, hogy világossá válhatott azokban, akik figyelték az eseményeket, hogy ez a kormány soha nem fogja csökkenteni a korrupciót, mert őszintén azt gondolja, hogy az állami korrupció hozzátartozik a dolgok normális menetéhez, elismeri, hogy ez így természetes. A Fidesz szerint az állam arra jó, hogy meglopja az embereket, és meggyőzze őket egy propagandaminisztériummal, hogy ez jó nekik.

Ezért a napirend előtti felszólalásomban arra szeretném kérni a kormányzatot, hogy ne privatizáljanak mindent, ahol korrupciót sejtenek, mert nem marad semmi. Kérem, hagyjanak valamit a következő kormányoknak, hogy tudjanak kormányozni majd. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik padsoraiban.)