Hegedűs Lorántné (Jobbik)

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, engedje meg, hogy először egy olyan dologról szóljak, ami nincs benne ebben a törvényjavaslatban, de úgy gondolom, hogy rendkívüli hiányérzetünk kell hogy legyen emiatt. Ezzel a hozzászólásommal és ezzel a megjegyzésemmel egyébként a kormányzat törvényalkotási munkáját is szeretném segíteni, megmondom őszintén, mert lehet, hogy elkerülte az önök figyelmét is ez a rendkívüli hiányosság, és szeretném, ha ez mihamarabb pótlódna.

Ez pedig az, hogy a kormányzat nemrégiben benyújtott egy szintén erre a törvényre vonatkozó módosítást, és ott létrehozott egy új fejezetet, ezt a XXI. fejezetnek hívjuk. Azoknak, akik nem annyira tájékozottak a fejezetek címeiben, elmondanám, hogy ez lesz a propagandaminisztérium költségvetése. Egyelőre nulla forint szerepel rajta. Szerintem pontosan ennyit is érdemelne egyébként ez a sor. Viszont most újra benyújtottak egy költségvetésitörvény-módo­sítást, és azt vártam volna, hogy talán megterhelnek minket azzal a felelősséggel - és higgye el, szerintem, akik itt vagyunk az Országgyűlésben képviselőként, mindannyian el tudnánk hordozni annak a gondolatát, ha szembesülünk vele -, hogy mennyi lesz a propagandaminisztérium költségvetése. Azt gondolom, itt a lehetőség, hogy ezt a hiányosságot önök még pótolják. Ha már költségvetés-módo­sításról beszélünk, és ha már sok tízmilliárddal dobálózunk, akkor szerintem talán ezzel a tétellel is szembesíteni lehetne az országgyűlési képviselőket. Nem gondolom, hogy felesleges lenne esetleg arról is vitatkoznunk, hogy vajon mennyiből érdemes egy propagandaminisztériumot működtetni.

De hogy a konkrét javaslatokra áttérjek, amelyek most előttünk fekszenek, valóban nagyon meglepő ez a 47 milliárd forint, amit önök az MTVA-nak szánnak. A legmeglepőbb benne, megmondom őszin­­tén, a részletes indoklásnak az a szűkszavúsága, ami - idézem - „múltbéli problémákkal” azonosítja azt az okot, amely miatt önök úgy gondolják, hogy megérdemli az MTVA ezt a plusz, ajándékba adott 47 milliárd forintot. Felmerül bennem a kérdés, hogy ha önök hitelátvállalás miatt teszik meg ezt a gesztust, és ez a hitel már korábban fennállt, akkor vajon hogyhogy nem szembesültek ezzel a kérdéssel már a költségvetés tervezésekor, már nem ennek a módosító indítványnak a tervezésekor, hanem az azt megelőző költségvetési törvényjavaslat elkészítésekor, amikor rendben ideje volt benyújtani azt. Vajon akkor miért nem merült fel már ennek a kérdése? Nyilván akkor is voltak múltbéli problémák, akkor is fennállt már ez a hitelkérdés. Miért nem akkor merült ez fel?

(17.20)

Felmerült bennem az, hogy most nemrégiben tárgyalta a Költségvetési bizottság mint benyújtó bizottság az NMHH-nak a 2016. évi költségvetését, és nyilván összefüggés lehet a két dolog között, hogy éppen most vállaljuk át ezt az elég jelentős adósságállományt a közmédiától, ugyanakkor beszélünk a következő évi tervekről. Tudom, hogy rendkívül független az NMHH, meglepően független az NMHH, olyannyira, hogy semmi köze nem lehet egy költségvetési törvényhez, és egy teljesen másik törvényben kell még csak megemlíteni is, egy napon se lehet gyakorlatilag erről a két költségvetési törvényről beszélni, de mégiscsak összefügg, hiszen az adófizetők pénze telik-múlik itt is meg ott is.

Valóban igaz, amit Szakács képviselőtársam mondott, hogy 2016-ban 7,5 milliárd lesz az a költségvetési tartalék, amit az NMHH fog képezni, és valóban nem kaptunk arra se magyarázatot, hogy az eddigieket mire költötték, és a jövőben mire szándékoznak felhalmozni ilyen sok pénzt.

Az államtitkár úr az előző vitában felhívta a figyelmemet arra a nagy kupac irományra, ami a 2014. évi költségvetés zárszámadását tartalmazza. Tehát felteszem, hogy ha ez 12 kiló, akkor maga a költségvetési törvény is összességében, az összes mellékletével együtt, nem beszélve a háttértanulmányokról, legalább ennyit nyom. Tehát ha 47 milliárd esetén elég csak annyit mondani, hogy múltbéli problémák miatt van szükség ennek az adósságnak az átvállalására, azt gondolom - amit az előbbiekben is mondtam -, talán a tisztánlátásunk miatt egy 13. kilót is meg lehetne kockáztatni, hátha abba beleférne, hogy pontosan mi is ez a múltbéli probléma. Szerintem nincs ma Magyarországon olyan állampolgár, akinek ne lennének múltbéli problémái, amiket nyilván a kormányzat ezek alapján szintén orvosolhatna; nincs olyan cég, nincs olyan önkormányzat, amelynek ne lennének adott esetben múltbéli problémái még.

Tehát azt gondolom, ez azért ennél részletesebb magyarázatot igényelne, csakúgy, mint az NMHH-ban az a bizonyos költségvetési tartalék, amit nem tudunk, hogy mire használnak fel. Számtalan más, egyéb sort sem részleteztek egyébként abban a 3-4 oldalas költségvetésben, amit mondjuk, egy közszolgálati hozzájárulás 69 milliárdjánál az ember elvárna egypár sorban, hogy mégis hány olyan kiszervezett munka volt, hány külső megbízás, hány olyan szerződés, amit nem az MTVA munkatársai végeztek el.

Még egy dolog. Amikor a tévészékház-vásár­lásról beszélünk, valahogy felmerül bennem a Szabadság téri ingatlan sorsa, és az, hogy bizony nemcsak abban a kérdésben, sok más kérdésben, de abban a kérdésben meg végképp elmaradt az elszámoltatás. És most mi kiváltunk egy hatalmas adósságterhet úgymond egy múltbéli probléma, székházvásárlás miatt, de egy korábbi hasonló esetet meg a feledés homályába hagyunk veszni, elkendőzünk, nem foglalkozunk vele.

Egy mondat erejéig hadd térjek már vissza és hadd elevenítsem fel mindannyiunk emlékezetét! Ez egy stratégiai helyen lévő hatalmas ingatlan, ami aztán egy kanadai fiatalember tulajdonába került, nyilván egy olyan cégen keresztül, amelynek mintegy 3 millió forintos törzstőkéje volt, tehát biztosan megbízható partner volt. Na mindegy, őneki a tulajdonába került, és onnan bérelte vissza sok éven keresztül az állam úgy, hogy pár éven belül ez a kanadai beruházó messze többet nyert vissza bérleti díj címén, mint amennyibe az egész ingatlan került. Semmit egyébként azokból a vállalásokból nem teljesített mind ez idáig, ami arra vonatkozott, hogy mit fog ő ebből az ingatlanból csinálni. Jelenleg is különböző zombifilmeknek van kiadva mint háttérdíszlet gyakorlatilag, és ilyen jellegű eseményeket szerveznek ott folyamatosan, eléggé megnehezítve a környék életét. Mindenesetre a feltűnő értékaránytalanság miatt azért talán megérdemelt volna egy vizsgálatot, és az elszámoltatásba - ha már két kormánybiztosunk is ezzel foglalkozott - talán belefért volna ez a kérdéskör is.

Úgyhogy ezt a részét a törvényjavaslatnak mi semmilyen módon, semmiképpen nem tudjuk támogatni, nem beszélve arról, még egyszer: csakúgy, mint az adósságkonszolidáció esetében az önkormányzatoknál, az adósság nem fog eltűnni azáltal, hogy most már nem az MTVA-nak kell kifizetnie, hanem ez államadósságként minden ember vállát fogja nyomni. Tehát azért ezt talán érdemes lett volna az államtitkári expozéban egy kicsit részletezni, hogy azok, akik talán valamilyen internetes közvetítésen keresztül ezt az adást figyelik, azért egyértelműsíthessék a maguk számára, hogy minden ember zsebébe fog vándorolni ez az adósság ilyen módon.

Ami a törvényjavaslat másik pontját illeti, nevezetesen: a rendkívüli kormányzati intézkedések keretének megemelése 60 milliárd forinttal. Sajnos, azt kell mondjam, hogy maga a cél, az, hogy az a civilizációs katasztrófa, amit a migránskérdés okoz, valamilyen módon kezelhető legyen, és arra érdemi válaszokat tudjon adni Magyarország, erre forrásokat kell biztosítani, ez a cél rendben van, minden esetben, minden értelemben támogatható. Maga az eszköz azonban, amivel ezt meg kívánják valósítani, azért egy kicsit feltételes, vagy hogy mondjam, elég sok kérdést vet fel. Megint csak erre a hatalmas nagy kupac iratra tudok visszautalni: pontosan az előző törvényjavaslat vitájában láthattuk azt, hogy a rendkívüli kormányzati intézkedések kérdéskörében mire költötte el a kormányzat az előző év hasonló keretét, és azon belül is számtalan olyan tétel van, ami vitás, vitatható, és aminek nem igazán látjuk a megalapozottságát, és nem látjuk azt sem, hogy bármelyik fejezeti kötetben ki lenne az egy kicsit bontva, hogy tulajdonképpen hogy is néz ki annak a pénznek az elköltése.

Általánosságokat olvashatunk sok esetben milliárdos tételek tekintetében, és most megint 60 milliárdot adunk ilyen módon a kormányzatnak, hogy gyakorlatilag azt csináljon vele, amit akar, egy biankó felhatalmazást. Mert az, hogy egyébként önök egy törvénynek az általános és részletes indokolásában azt írják, hogy majd erre kívánja a kormányzat felhasználni, egyébként magát a kormányzatot nem kötelezi semmire, semmire nem kötelezi, mert magában a normaszövegben ez nincsen benne. Egymilliárd forint tekintetében van csak ilyen értelemben címzés, tehát az a pántlikázott pénz, hogy így mondjam, de magát a 60 milliárdot önök arra költik egyébként, amire akarják.

Ugyanakkor sok minden olyan részterület van, szakfeladat van, amit meg lehetne nevesíteni, ahova ezt a pénzt címzetten oda lehetne utalni. Ez sajnálatos módon elmaradt, mint ahogy az is, hogy valójában miből lesz ez a pénz biztosítva, mert az, hogy egyébként az áfabevételeket meg a jövedékiadó-bevételeket így egy csettintéssel megnöveljük, azért nem ennyire automatikus és nem ennyire egyértelmű. Persze kétségtelen, hogy az áfacsalókkal szemben még mindig van mit tenni, tehát még mindig jelentős lépéseket lehetne eszközölni, ugyanakkor azért felmerül bennem, hogy miért ennyi, miért pont ennyi, honnan gondolják, hogy ez valóban fog is teljesülni. Ennek kapcsán is a részletes indokolásba még csak egy sor sincsen beleírva. Szóval, higgye el, államtitkár úr, mi felelősen politizáló ellenzéki politikusok vagyunk, és ránk lehet bízni olyan információkat, hogy pontosan hogyan is kívánja a kormányzat ezt a bevételt ilyen módon pluszban teljesíteni.

Úgyhogy ezen fenntartásaink miatt, megmondom őszintén, a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciójánál még nincsen végleges döntés a tekintetben, hogy ezt a két teljesen ellentétes témát hogyan tudjuk mi támogatni vagy nem támogatni, mert az egyiket természetesen szeretnénk támogatni, csak az eszközével vitatkozunk, a másikat viszont abszolút nem szeretnénk támogatni. Tehát most ilyen értelemben én nem tudok önnek nyilatkozni, hogy végső soron az igen szavazatunkkal meg tudjuk-e a kormányt tisztelni. Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps a Jobbik soraiban.)