Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Legelőször egy megjegyzést hadd tegyek Manninger Jenő képviselőtársam hozzászólásához! Azt már megtanultuk ebben a Házban, hogy bármi, ami rossz, az mindig a szocialista kormányok miatt történik még ma is, öt év kétharmados Fidesz-kormányzás után. És azért, ha már itt a korrektséget meg a realitást kérik számon rajtunk, ellenzéki képviselőkön a kormánypártiak, akkor annyit azért tegyünk már hozzá ehhez a megjegyzéshez, hogy 2010 előtt egy nemzetközi gazdasági világválság közepette kellett a kormánynak tevékenykednie, a mai időszakban pedig egy kedvezőbb pénzügyi vagy éppen nemzetközi környezetben kell tevékenykedni, tehát a számok nagyon nehezen összevethetők, és adott esetben a gazdasági lépések és a körülmények is. Éppen ezért ez is megérne egy korrekt vitát, de mivel nem erről van szó, ezt inkább csak megjegyzésként fűzném ehhez.

Államtitkár úr, valóban lehetne úgy fogalmazni, hogy a 2014-es év költségvetési szempontból jól sikerült, és ha csak a felszínét nézzük ezeknek az adatoknak vagy magának a szövegnek, akkor valóban ez egy helytálló állítás lenne. De én úgy fogalmaznék, hogy talán közelebb járunk a valósághoz és az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy ez a 2014-es költségvetési év jól sikerült, de - és nagyon fontos, ha a kormány erre a „de” szóra is odafigyel, és arra, ami ez után következik, vagy ami ez után a szó után van, hiszen ez meghatározza a jövőjét a magyar gazdaságnak és ezáltal Magyarországnak is a mozgásterét.

Én államtitkár úr figyelmébe ajánlanék három dolgot, hogy mi a magunk részéről mit kritizálunk, hogy egy kicsit leegyszerűsítsem, mert úgy látszik, hogy nehezen körvonalazódik, hogy mi nem csak és kizárólag a részletekről beszélünk, a részletek alá­támasztják szerintem ezt a három fontos kritikai kérdést.

Az első az, amit a zárszámadás kapcsán kritizálunk, hogy szerintünk nem fenntartható ez a mostani pálya, nem fenntarthatóak azok a számok, adott esetben azok a pozitív számok, amikről önök írnak és beszélnek. Zárójelben hozzáteszem, nemcsak szerintünk nem fenntartható, hanem nem olvastam olyan tanulmányt, elemzést se magyar, se külföldi műhelyektől, amelyek nem erre utalnak. A fenntarthatóság szerintünk nagyon fontos egy ország szempontjából, fontos a hitelminősítők szempontjából, hiszen pont a fenntarthatóság miatti kockázatok okán nem minősítették Magyarországot feljebb, inkább csak pozitív kilátásokat helyeztek kilátásba. Tehát azt mondjuk, hogy a mostani jó év nem fenntartható, viszont a mostani jó év adatainak az eredményessége egyszeri hatásokból és a kedvező külső környezetből fakad.

A második fontos kritika - most kicsit leegyszerűsítve -, hogy a növekedésből kik részesülnek, tehát a pozitív gazdasági teljesítményből, ebből a 3,6 százalékból a magyar társadalomban kik részesültek, tehát ki a haszonélvezője ennek a növekedésnek, és ebben a mi kritikánk úgy hangzik, hogy szerintünk a kiváltságos kevesek, leegyszerűsítve: a gazdagok. Tehát nem csökkent Magyarországon az egyenlőtlenség még egy 3,6 százalékos gazdasági növekedés mellett sem, sőt növekedtek az egyenlőtlenségek Magyarországon, erre Gúr Nándor képviselőtársam az imént már itt utalt.

A harmadik kritika pedig az, hogy mi volt az ára ennek a gazdaságpolitikának az elmúlt években és ebben az évben is. Mi azt látjuk, hogy a közszolgáltatások minősége, a hatékonysága, sok esetben már a működőképessége is megkérdőjeleződött, itt gondolok az oktatásra, az egészségügyre, a szociális kiadásokra vagy éppen a nyugdíjrendszerre, és amit az imént is említettem, hogy ennek az ára az volt, hogy az egyenlőtlenségek is nőttek. És ha majd megengedi államtitkár úr, azért visszautalok erre az egyenlőtlenségre, hiszen az egyenlőtlenség nemcsak társadalompolitikai szempontból fontos, az IMF-től kezdve a Világbankon át nagyon sok olyan elemzés születik - Nobel-díjas közgazdászok is osztják ma már szinte mainstreamként ezt az álláspontot -, hogy ha nagy jövedelmi különbségek vannak egy országban, az a gazdasági növekedésre is visszahat és negatívan befolyásolja. Ezért mi más gazdaságpolitikát tartanánk helyesnek, pont azért, hogy az egyenlőtlenségek csökkenjenek, és ez aztán visszahasson a magyar gazdaság teljesítőképességére pozitív értelemben.

Tehát engedje meg, államtitkár úr, hogy mindegyik, általam felsorolt kritikai észrevételhez egy-egy okot is soroljak! Többször volt róla szó, hogy ezek az egyszeri pozitív hatások valószínűleg nem fognak ismétlődni. Én is idesorolnám az európai uniós források jelentősen felpörgetett felhasználását. Ebben biztos a választási évnek is szerepe volt, de ez az 1845 milliárd forint, amit kifizettek európai uniós forrásból, bizony még egyszer nem fog megismétlődni, egyrészt csökkennek is a felhasználható források, másrészről a dinamikája is más ennek.

Magyarország ebből tudta ezt a gazdasági növekedést produkálni, miközben egyébként a térség más országaiban ezek az EU-s források csak kiegészítették az egyéb más bejövő tőkét és befektetéseket, tehát a külföldi működőtőke-beruházást, nálunk pedig egy helyettesítő szerepe volt, tehát egy komplementer, egy kiegészítő szerep helyett Magyarországon egy helyettesítő szerepet töltöttek be ezek az EU-s források.

A második, hogy valóban az agrárszektor is jól teljesített ebben az évben, ez a kedvező időjárási körülményeknek is betudható. Ezért volt egy valóban kiemelt, jó gazdasági éve a mezőgazdaságnak.

Emellett a járműipar, az autóipari befektetések is jelentősen húzták ezt a növekedést. Most ehhez is hozzátehetjük azt zárójelben, amiről a miniszter úr úgy beszélt, hogy Magyarországot nem fogja érinteni a Volkswagen-konszern botránya, szerintem ez egy elhamarkodott állítás volt. Érdemes fölkészülni - és ebben egyébként helyes nyilatkozatok is történtek a kormány részéről, hogy ne csak kritikát mondjak -, tehát át kell térni egy picit erről a monokulturális ipari termelésről egy kicsit szerteágazóbb termelésre, mert egy ilyen botrány bizony befolyásolhatja a magyarországi autóipar termelékenységét és ezáltal a húzóágazati jellegét, nem is beszélve arról, hogy a migrációs válság milyen politikai és egyéb kockázatokat jelent.

Tehát ezzel csak azt szeretném mondani, hogy volt egy kiemelkedően jó agrárév, az autóipari beruházások húzták a gazdaságot, nagyon sok forrást tudtunk fölhasználni az Európai Unióból, és hozzá kell hogy tegyük, hogy van vagy volt egy kedvező pénzpiaci környezet, kedvező konjunkturális környezet Európában és az Egyesült Államokban. De azt is hozzá kell tegyük, hogy látjuk, hogy Kína gazdasága jelentősen lassulni fog, az amerikai Fed most ugyan elhalasztotta óvatosságból, de a kamatlábemelés várható fél éven belül, ez szintén befolyásolja ezt a kedvező nemzetközi pénzügyi környezetet. És összességében is, ha az Európai Bizottságnak vagy bármely más cégnek, elemző cégnek az előrejelzését nézzük, akkor - ahogy ön is utalt rá - bizony az EU-konjunktúra nem javul, hanem egy romló tendenciát mutat a következő években.

(13.20)

De ettől függetlenül - egy picit az államtitkár úr kétpercesére visszautalva - azért az némi gondolkodásra okot ad szerintem a kormány számára is, hogy az előrejelzések szerint Szlovénia és Magyarország az a két ország, amelynek a növekedése lassul az európai uniós gazdaságok szerint. Tehát azért ez is jelez valamit, hogy mindazok között, amikről az állam­titkár úr beszélt, mégiscsak van két ország - és sajnálatos módon ebből az egyik Magyarország -, amely lassul gazdasági növekedés tekintetében, míg a többi térségbeli ország pedig továbbra is tud jelentős mértékben növekedni.

Volt már szó az olaj és a gáz világpiaci áráról - gyakorlatilag megfeleződött ez a tendencia, ez várható a következő évben is. Ez is hozzájárult ehhez a helyzethez, és a Magyar Nemzeti Banknak ez a növekedési hitelprogramja is 0,2-0,4 százalékos pluszt egészen biztosan jelenthetett a gazdasági növekedés tekintetében.

Még egy adatot hadd említsek: ez a foglalkoztatási statisztika. Ennek Gúr képviselőtársam nagyobb szakértője, és egészen biztosan első ránézésre nagyon jó adatokat lehet látni. Hiszen ha csak a makrogazdasági adatokból indulunk ki, akkor a magyar munkanélküliségi ráta csökkent, a foglalkoztatás nőtt, sőt a következő évre is ez vélelmezhető - ha jól emlékszem, akkor a 7,7 talán lemegy az előrejelzések szerint 7 százalék környékére. Tehát egészen biztos, hogy ez első ránézésre, látszatra egy nagyon jó adatnak tűnik, különösen ha a spanyolokkal, a görögökkel, akárkikkel hasonlítjuk össze. De ha egy picit mögé nézünk ennek a számnak - és ezért mondtam az elején, hogy ez a „de” szócska fontos az én értelmezésemben, tehát hogy látszatra jól állunk, de -, akkor azt látjuk, hogy jelentős mértékben ez a közmunkának köszönhető, hogy a közmunkára fordított források és azoknak a száma, akik ebben részt vesznek, jelentős mértékben nőtt, még akkor is, ha - legyünk igazságosak - a gazdaságban is történt munkahelyteremtés. De azért alapvetően ezek az adatok összefüggnek azzal is, hogy az európai uniós munkaerőpiac jelentősen elszív embereket; most a számokkal nem akarnék vitatkozni, de több százezer ember hagyta el Magyarországot, ráadásul olyan képzett, mobil, nyelveket beszélő munkaerő, akire itthon jelentős mértékben szükség lenne. Hiszen miközben sok helyütt hallunk a munkanélküliségről, aközben azt is halljuk, hogy szakmunkásból, megfelelő képzettségű munkaerőből kevesebb van, tehát már-már kialakult sok helyütt az úgynevezett strukturális munkanélküliség, és arról halljuk panaszkodni a nagy cégek vezetőit, hogy nem találnak megfelelő mennyiségű képzett magyar munkaerőt.

Emellett már öt éve hallgatjuk, hogy a szakképzésben is mindent fantasztikusan helyre tesznek, rendbe tesznek, de azt látjuk, hogy nem találkozik ez a kormányzati kezdeményezés és politika a cégeknek az igényeivel, hiszen nekem a cégvezetők mindig azt mondják, hogy nekik rugalmas, képzett munkaerőre van szükségük. Tehát szinte kevésbé fontos az, hogy milyen szakmai tárgyat oktatnak - persze ez se igaz így, ebben a formában -, de az nagyon fontos, hogy képes legyen az adott munkaerő arra, hogy fejlődni tudjon, hogy magáévá tudja tenni az adott cégen belüli szükséges újításokat vagy az ottani tudást. Ezért mondjuk azt, és megint nemcsak én mondom, Czomba államtitkár úr ugyan már nem államtitkár, ha jól emlékszem, de mégiscsak mondott ő is olyat, hogy már-már ez a fajta közfoglalkoztatás, közmunkások rendszere bizony inkább akadálya annak, hogy a valós gazdaságban munkahelyek jöjjenek létre, és azt gondolom, hogy ebben az államtitkár úrnak valóban volt igaza.

És azért sem jó ez az irány, és a fenntarthatósághoz tenném ezt hozzá, mert én egyáltalán nem örülök annak, hogy Magyarország lassan egy összeszerelő üzem lesz, és hogy a magyar kormánynak a politikája pusztán arra irányul, hogy minél kevésbé intelligens társadalmat hozzunk létre, minél kevesebb rugalmas, jól képzett munkaerő legyen Magyar­országon, márpedig nekünk - mert ugye, a miniszterelnök sokszor beszél róla, csak nem csinálja - valóban egy tudásra épülő gazdaságot kellene létrehozni, ami olyan iparágak magyarországi fejlesztését, telepítését, vonzását teszi lehetővé, ami tudás­intenzív iparágakat jelent, hiszen ezek azok, amelyek hosszú távon nemcsak a munka árát vagy a munkaerő árát veszik figyelembe, hanem azt is, hogy milyen hozzáadott értéket tudnak produkálni.

Volt már szó, egypár mondatban beszéltem a befektetésekről; a befektetői környezet továbbra sem kedvező Magyarország számára, és a külföldi működő tőke beáramlásáról nem lehet beszélni, mert ha jól emlékszem, akkor 1 milliárd körüli kiáramlás történt ebben az évben is, és a jövő évre is nagyjából ezt vizionálják az elemzések.

Egy mondatot azért, a személyi jövedelemadóról még talán nem sokat beszéltünk: mi továbbra is azt mondjuk, hogy ez egy igazságtalan adórendszer, ami most van, arról nem is beszélve, hogy több adót fizetünk ma, mint 2010-ben, amiről Manninger Jenő képviselőtársam beszélt. Azt már meg se említve, hogy a miniszterelnök azt ígérte, hogy egy söralátétre majd el fog férni mindenféle adóbevallás, ehhez képest 30-40 új adónemet vezetett be a kormány, ráadásul 2-3 hetente, havonta változnak vagy az APEH-állásfoglalások, vagy valamilyen új szabályok jönnek, és már a legnagyobb adótanácsadó cégek sem tudják lekövetni azt, hogy mit miért változtat a kormány, és annak a változtatásnak egyáltalán mi az értelme. Úgyhogy egészen biztosan ebben is a stabilitás fontos lenne.

Az egészségügyből, oktatásból, nyugdíjból, szociális ellátásból ezermilliárdos nagyságrendben vettek ki forrásokat. Ugyan a fideszes képviselőknek biztos meg van tiltva, hogy ezt a szót használják, de ezt hívják megszorításnak, ezermilliárdos nagyságrendben vettek el pénzt a közszolgáltatásokból, és az adórendszerrel is és ezzel a költségcsökkentéssel is tulajdonképpen azokat hozzák még nehezebb helyzetbe, akik amúgy is a társadalomnak a rosszabb helyzetben, a kisebb keresetből, kisebb jövedelemből élő részét jelentik. Ezért mondjuk azt, hogy önök a kiváltságos kevesek kormánya, a gazdagok kormánya, nem pedig azoknak akarnak segíteni, akik valóban nagyobb szükségben élnek.

Romlott Magyarország versenyképessége, minden évben egy-két hellyel hátrébb csúszunk, de ugyanaz igaz, hogy a korrupciós listán is Magyar­ország vagy stabilan őrzi a rossz helyét, vagy pedig hátrébb kerül. Tegnap hallottam egy megdöbbentő mondatot Lázár miniszter úrtól, lehet, hogy az államtitkár úr tud erre válaszolni. Lázár miniszter úr azt mondta, hogy az állam rossz gazda, ezért el kell adni a földeket. Na de akkor, kérem, az energiaipari szektorban meg jó gazda az állam? A közszolgáltatásoknál jó, ha az állam a tulajdonos? Ott nem lopja ki a fideszes menedzsment a pénzt a cégből? Csak éppen az erdőgazdálkodásnál meg a mezőgazdaságnál lopják ki a fideszes menedzsmentben a pénzt? Tehát jó lenne, ha ez úgy történne, hogy valami konzekvencia, valami kontinuitás vagy valamilyen vörös fonal lenne abban, hogy miről beszél a kormány, mert látható módon mindig a saját gazdasági érdekei, a fideszes haverok érdekei alapján határozzák meg ezeket a kérdéseket.

Utolsó mondatként, mert nagyon kevés időm maradt: Bangóné Borbély Ildikó beszélt az átláthatóságról, szerintem önök nem akarnak átláthatóságot sehol se. És egy mondat a végére: a bevételi oldal is bizonytalan, és erről még az Állami Számvevőszék is beszélt, hogy majdnem 47-50 százaléka a bevételeknek kockázatosnak minősül szerintük. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát ezért is mondom azt, hogy a „de” szócskának ebben van létjogosultsága, és szerintem az ellenzéki kritikáknak is. Köszönöm a türelmet, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)