Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Engedjék meg, hogy úgy kezdjem a mondandómat, hogy Varga miniszter úr elkerülte ma a parlamentet. Nem véletlenszerűen, mert neki voltak az elmúlt időszakban olyan kinyilatkoztatásai, amelyek kapcsán most egyfajta szembesítést lehetett volna tenni. Ide küldte Tállai államtitkár urat, aki mondott egy magas ívű kormánypárti beszédet, majd Tállai úr itt hagyja a parlamentet, és Banai Péter Benő államtitkár urat hagyja maga után, aki majd megpróbálja az ellenzék által feltett kellemetlen kérdéseket megválaszolni. (Dr. Hargitai János: Nem lesz nehéz neki!) Nincs ezzel baj, csak az, tudja, hogy egyik nem jön ide, másik mond valamit, a harmadik meg, ha nem is az ellenkezőjét annak, de adott esetben attól eltérőt mondhat a parlament falai között. Tehát nincs egy folyamata a történetnek.

A másik része a dolognak a bevezető gondolatok kapcsán, hogy amikor a 2014-es költségvetési zárszámadási dolgokról beszélünk, nyilván lehet ezt úgy is tekinteni, hogy egy adott esztendő történését nézzük meg, lehet úgy is, hogy kicsit elébe megyünk a dolgoknak, meg lehet úgy is, hogy kicsit utána is nézünk, hogy mi következik. Ha ’14-et nézzük, elmondom azt is, hogy azt hogy látjuk. Ha picit bővítjük az időhorizontot, akkor szeretném önöknek jelezni, senki ne szenvedjen szelektív amnéziában, hogy például a 2010-es kormányváltást megelőzően 2008-ban volt egy pénzügyi gazdasági világválság. Annak bizony sajnos Magyarországra nézve is voltak negatív hatásai. Minden vonatkozásban. Tehát a viszonyítási alapokat, a cövekeket úgy szeretném leverni, hogy az korrekt legyen. A viszonyítási alapokat nem mindig egy előző kormány legrosszabb feltételrendszer keretei közötti évéhez kell megtenni, hanem attól eltérő időszakban, akkor korrekt egy kormánypárt, és a saját viseltetését is érdemes összehasonlítani a kormányzás kezdeti és adott esetben a mai időpontokban zajló folyamatokkal.

Ennek tükrében, államtitkár úr, ha már ön mondta, azzal kezdem a mondandómat, hogy államadósság. Azt feszegette előbb ön, azt mondta, hogy szinten tartás. (Banai Péter Benő: Csökken!) Dehogynem! Nem, nem, nem csökkentést mondott, nézze majd meg a jegyzőkönyvben, ön a szinten tartást mondta, de szeretném jelezni, hogy még rosszabb lett volna, ha azt mondta volna, amit most mutatott. Merthogy ön is tudja, hogy 2010-ben az államadósság mértéke 20 ezer milliárd forint környéki összeg volt, alatta inkább, és azt is tudja, hogy most 2015-öt írunk, amikor is 25 ezer milliárd forint feletti az államadósság összege, 5000 milliárd forinttal több. Mondhat ön bármit! Ötezer milliárd forinttal több. Tudja, mennyi az? Az 5 millió ezermillió forint! (Sic!) Érti! Csak azért mondom, mert a számok önmagukért beszélnek. Másrészt azt is szeretném hozzátenni, hogy ha államadósság, akkor 2010 után ez a kormány mintegy 3000 milliárd forintnyi magánnyugdíjpénztári megtakarítást elkobzott az emberektől. Ennek a felhasználása tekintetében utána lehetne nézni, hogy mi történt, mondjuk, milyen részvények vásárlására került sor nagyságrendileg, 500 millió forint értékben MOL-részvények, azokat milyen árszinten vásárolták, és ma mit képviselnek ezek a részvények. És akkor meg kell nézni, hogy a felelős gazdálkodást tekintve hogy néz ki ez a történt.

Nem akarom más példák sokaságát mondani. Ezeket csak jelzésértékkel azért mondtam, mert ha ezt a 3000 milliárd forintnyi elkobzást alapul veszem, meg az 5000 milliárd forintnyi növekedést hozzáteszem és a 2011-12-ben kivetett adótöbbleteket a korábbi esztendőhöz, ami 2 és félezer milliárd forintot tesz ki, akkor már 10 ezer milliárd forintnyi többletteherrel nézünk szembe, és közben az államadósság meg növekedési trendet, tendenciát mutat. Hát, ennyit az államadósságról. Meg annyit, hogy egy mondatban el lehet mondani, hogy 2013-ról 2014-re nulla egész akárhány tized százalékkal csökken az államadósság. Persze, ez is egy mondat, ami helytálló, meg az is helytálló, amit az előbbiekben szépen folyamatosan elmondtam, hogy milyen többletterhek kivetése, milyen pénzek elkobzása mellett nő 5000 milliárd forinttal az önök kormányzási időszakában az államadósság.

No, de ne ragadjunk le egy tételnél, az államadósságnál! Nézzük azt, hogy 2014-et érintően valójában milyen folyamatok zajlottak! Szerencsések vagyunk 2014 tekintetében. Úgy összességében Magyar­országra gondolok. Szerencsések vagyunk, mert gyakorlatilag ebben az esztendőben az EU-s pénzkifizetések csúcsra járatottak voltak. Igaz, hogy választási év is volt, de egye fene, az a lényeg, hogy szerencsések vagyunk, csúcsra járatott pénzügyi kifizetések vannak, mintegy 2000 milliárd forintos nagyságrendű kifizetés. Nem véletlenszerű, hogy a beruházások tekintetében egy kézzelfogható nagyságrendű növekedés következik be. Hál’ isten! No de azért szeretném mondani, hogy az önök által sokat szapult Európai Unió forrásainak felhasználása hozza mindezt.

Szerencsések vagyunk! Szerencsések vagyunk, mert a mezőgazdaság egy jó évet tud maga mögött 2014-ben. Részleteket nem kell mondanom, ugye, önök is tisztában vannak ezzel. De ha kell, beszéljük meg tételesen! Szerencsések vagyunk, mert pénzpiaci bőséggel találjuk magunkat szemben. Gyakorlatilag ebben az esztendőben szinte mindenki a pénzvilágban adja a pénzét az elhelyezés tekintetében. Óriási a szerencsénk. Óriási a szerencsénk, mert ebben az esztendőben az olaj és a gáz világpiaci ára gyakorlatilag megfeleződik. Ugye, tudja, Banai Péter Benő államtitkár úr, hogy az olaj és a gáz világpiaci árának megfeleződése milyen mértéket jelent, mondjuk, a GDP-növekedés tekintetében? Ha nem tudja, majd segítek a következő hozzászólásomban.

Azt szeretném mondani, hogy mindezekkel együtt tehát, amikor ilyen nagyságrendű, hál’ isten, európai uniós források bevonását tudjuk megtenni, amikor a mezőgazdaság egy kedvező évet tud maga mögött, amikor pénzpiaci bőség van, amikor az olaj és a gáz világpiaci ára megfeleződik gyakorlatilag, akkor 3 és fél százalékos GDP-növekedés nem tekinthető túlságosan nagy eredménynek. Ebben a kormányzati munka, szerepvállalás nem túl fényes. Ez olyan sok külső hatás eredménye, amely kedvezően hatott 2014-ben Magyarországra. Bárcsak így lenne ez minden esztendőben!

(13.00)

Na, de hát nézzük a folyamatát a történetnek! Nézzük a folyamatát! Mi történik 2014 után, mert hogy fenntartható-e mindaz, amiről beszélünk 2014-et érintően, ez a kérdés valójában. 2014 után az történik, hogy lassul a gazdaságunk. Lassul a gazdaságunk, gyakorlatilag 2015-ben oda érünk, hogy 2015 második negyedévében 2,4 százalékos a növekedés, a régió utolsó helyére kerülünk. Odaértünk, hogy míg a cseheknél 4,4 százalékos, a románoknál 3,7 százalékos, vagy épp a szlovákoknál 3,1 százalékos a növekedés, addig Magyarország sereghajtóvá válik, és 2,4 százalékos növekedés van. És mi várható 2016-ra vonatkozóan? Még további lassulás.

Na, szóval, én azt szeretném mondani, államtitkár úr, hogy egy kormány akkor végzi jól a tevékenységét - és önök most már hatodik esztendeje kormányoznak -, hogyha folyamatában, trendjelleggel egy olyan állapotot tud életre hívni, ami fokozatosan és egyre erősödő, amely a GDP-növekedés tekintetében évről évre, ’14-15-16 és az elkövetkezendő esztendők viszonylatában egyre nagyobb mértéket ölt.

Tállai államtitkár úr sikeres gazdaságpolitikáról beszélt, növekvő pályáról. Ez az a növekvő pálya, amit én az előbbiekben érzékeltettem, gyakorlatilag az irány a lejtő, tehát egy negatív növekedés, csak azt a negatív szót felejtette el államtitkár úr.

1,8 százalékos fogyasztásnövekedésről beszél az államtitkár, mármint Tállai államtitkár úr, a bérek növekedéséről, amit persze ön is hangoztatott az előbb. Akkor most szeretném a figyelmébe ajánlani a következőket. Nem Gúr, nem, nem, NAV, Nemzeti Adó- és Vámhivatal, ugye, ismeri ezt az intézményt, amit most újragombolnak majd. Tállai államtitkár úrnak még több ismerete kell hogy legyen e tekintetben, de biztosan ön is meg tudja oldani ezt a kérdést, amit én most felteszek önnek.

Hogyha a bérek növekedéséről beszélünk, akkor hogy alakulhat ki egy országban - Magyarországról beszélek - egy olyan helyzet, amely tekintetében a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kimutatásai alapján, az adóbevallások figyelembevételét érintően, az 1,3 milliót meghaladja azoknak a száma, akik minimálbért vagy kevesebbet keresnek? Hogy alakulhat ki az a helyzet, hogy ugyanezen adóbevallások mérlegelését követően az a helyzetkép tárulkozik elénk, hogy 2,2 millió ember a létminimum alatti összeget keres? Ja, hát persze, hogy ma már a létminimum összegét is el kívánják tagadni, már ezt is likvidálják, hogy ne legyen még összehasonlítási alap sem a korábbi időszakhoz és bármely időszakhoz képest, ez meg szégyenletes.

És hogyan alakul ki az a helyzet, mondjuk, úgy öt év távlatában, a hatodik évre kormányzásuk időszakát érintően, ahol például a legsanyarúbb sors keretei között lévő, munkaerőpiacon jelen lévő emberek - közfoglalkoztatottakról beszélek - azt kell hogy megéljék, hogy 2010-hez képest, amikor 60 200 forint nettó pénzt kaptak a zsebükbe, a kezükbe, most 52-53 ezer forintot kapnak, ami persze, hogyha az öt év átlagában vett inflációt figyelembe vesszük, akkor 40 ezer forintot ér. Magyarul: ez a kétharmados kormány, amelyre oly büszkén tekintett és mondott néhány gondolatot a munkásságáról, ez azt hívta életre, hogy ezek az emberek, ez a több százezer ember gyakorlatilag a munkájának eredményeképpen megszerzett fizetését, jövedelmét úgy tudja leképezni, hogy ez a pénz az öt évvel ezelőtti pénznek a kétharmadát éri. Ezzel megy be a boltba vásárolni.

Hogyan tudja megmagyarázni azt a helyzetet, hogy miközben plakáthegyekkel terítik be ezt az országot - ez igaz 2014-re is, meg ha szinte bármely esztendőt figyelembe vesszük -, és arról beszélnek, hogy újra nő a minimálbér, az a helyzet áll elő, hogy a munkaadók és a munkavállalók nagyobb járulékterhet, mértékadó módon nagyobb járulékterhet kell hogy fizessenek? Ez összességében mintegy 32-33 ezer forinttal több járulékteher, miközben az öt év, közel hat év elteltét követően az a nettó pénz, amit kézbe vesznek a minimálbéres emberek, 5 ezer forinttal kevesebbet ér, mint 2010-ben.

Ön is tudja, de elmondom önnek, ön olyan végzettséggel bír, amely kellő alapot jelent ahhoz, hogy tudja követni a logikáját a történetnek. 2010-ben 60 200 forint nettót vettek kézbe ezek az emberek, ma 68 775 forintot. Ez mintegy 13 százalékkal több nettóban. Azt is tudja, hogy a ’10 és a ’15 közötti időszakban az infláció mértéke 18 százalékot ölelt fel, ha visszaszámolja, akkor pedig azt is tudja, hogy ez a 68 775 forint ilyeténképpen 2010-hez viszonyítva mintegy 55 ezer forintot ér. Ez az önök híres minimálbér-emelése? Nem, ez hírhedt minimálbér-emelés.

Tudja, ez az, amikor hülyének nézik az embereket, becsapják őket, és közben azt próbálják velük elhitetni a propagandagépezeten keresztül, hogy jobban élnek. Ez a szégyenletes. Valójában azt kellene tenniük, hogy ebben a jövedelmi kategóriában létező emberek számára két kézzel segítséget nyújtanak, és arra törekednek, hogy az általuk megszerzett fizetések, ezek a pénzek többet érjenek, mint öt évvel ezelőtt.

Persze, mondhatnánk a közszolgálati foglalkoz­ta­totti kört is, akiknél soha nem látott eset fordult elő a rendszerváltás pillanatától kezdve. Márpedig az, hogy nem volt olyan kormány, még az első Orbán-kormány sem, amelyik esetében az alatt a négy esztendő alatt a köztisztviselői illetményalap ne emelkedett volna. Most, a második és a harmadik Orbán-kormány időszakában, azaz hatodik esztendeje ez az illetményalap egyetlenegy fillért nem változott, 38 650 forint ez az illetményalap. Példátlan, hogy két kormányzás időszakában, a négyéves ciklus időszakában ez változatlan.

Ezzel csak azt akartam mondani, és közben, mint mondtam, a létminimum összegét már nem is akarják kimutatni, el akarják tagadni, ezzel csak azt akartam érzékeltetni a bevezető gondolatokban, itt az első 10-15 percben, hogy van miről számot adniuk az elkövetkezendő időszakban. Beszélhetünk konkrétabban majd 2014-ről is. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)