Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 2014. évi költségvetés egy választási költségvetés volt, nem voltak benne nagy átcsoportosítások, újdonságok. Mint akkor is elmondtuk, az egyes területeken tapasztalható kicsi, látszólagos javulás azt jelentette, hogy a korábbi évek brutális megszorításait bebetonozta.

A 2014. év előtti években százmilliárdokat vontak ki az oktatásból, az egészségügyből, az aktív munkahelyteremtésből. Ez utóbbi helyét a közmunka vette át. Meg is lett az eredménye: négy év alatt lényegében nem volt növekedés a piaci munkahelyekben, csak a közmunka nőtt 150 ezer főre.

A gödör aljából ebben az évben sem történt elmozdulás a pedagógus-életpálya bevezetésének csonka elkezdésén túl, ám az abban foglalt béremelés is a terhek növelésével járt együtt.

A szociális szférában az évek óta változatlan béreket nem emelték, a fekvő- és járóbeteg-ellátásra szánt keretet 15 milliárd forinttal csökkentették még ekkor is.

Mindezt egy olyan gazdaságpolitikai környezetben, ahol egy többévnyi gazdasági stagnálás közepette - főként az egykulcsos szja bevezetése miatt, de más adók és a rezsicsökkentés miatt is - egy hihetetlen mértékű újraelosztás valósult meg a szegényektől a gazdagok irányába és az átlagemberektől a Fidesz közeli elit irányába.

Az oktatás, az egészségügy leépítése és a bérek alacsony szintre nyomása közepette is voltak olyan területek, amelyek persze nem szenvedtek hiányt. A Miniszterelnökség létszámát a háromszorosára növelték, a stadionépítésekre 84+50 milliárd forint jutott, a fölösleges kiadások első ránézésre is meghaladták a 300 milliárd forintot. És nem volt forrásszűke akkor, amikor a kormány folytatta a túlárazott energiacégek megvásárlását, ez az irányzat mintegy 60 milliárd forinttal teljesült túl, évközben módosítani is kellett a költségvetést.

Túlteljesült a közmunkára szánt keret is, nyáron zárolásokat kellett életbe léptetni. Ez nem meglepő, a választási évben az egekbe tolták a közmunkát, lényegében szavazatvásárlásra használták a költségvetési forrásokat. A választások után pedig azonnal csökkentették a felduzzasztott létszámot.

2014 volt az az év, amikor végleg kiderült: a korábbi fő harc, az államadósság elleni harc elbukott, bár minden év végén trükkök százaival megoldják, hogy a kimutatott adósság az adott kereteken belül maradjon. A 2014 januárjában az oroszokkal kötött 3000 milliárd forint értékű hitel-keretszerződés biztosította, hogy az adósság ismét növekedési pályára álljon.

És most szeretnék reagálni Tállai úr értékelésére is. Tállai úr elég hosszan méltatta a kormány gazdaságpolitikájának a sikerét, a GDP szárnyalását, az ország teljesítményének a javulását. Mi ezt másképpen látjuk.

Az LMP már többször felhívta a kormány figyelmét arra az elhibázott gazdaságpolitikára, amelyben az ipar húzóereje az autógyártás, amikor a kormány elsősorban nem a hazai kis- és középvállalkozásokra épít, amikor a támogatások döntő részét a multinacionális vállalatok kapják, amikor az országot összeszerelő országgá süllyesztik. Az adatok az ország torz gazdasági szerkezetéről beszélnek, a multinacionális cégek és az autógyárak dominanciájáról, a kis- és középvállalkozások kiszolgáltatott helyzetéről. Az ipari termelés 22 százalékát az autógyártás adja. Az autóiparunk teljesítménye a sokszorosa a gyógyszergyártásénak, de eltörpül mellette minden más iparág, így az élelmiszeripar is. Az élelmiszeripar részesedése fele az autóiparénak, pedig kiváló mezőgazdasági adottságokkal rendelkezünk, és élelmiszerre mindig szükség van.

Az autógyártás termelésének több mint 90 százalékát exportálják. Meg kell jegyezni, hogy az 50 legnagyobb magyarországi exportőrből 21 cég jármű­gyártó, gumiabroncsgyártó vagy autókereskedő. Ez is jó indikátora a külkereskedelmünk sérülékenységének. Ráadásul ezek az exportőrök mind külföldi tulajdonú cégek.

Sajnos az utóbbi sok-sok év nem is szólt másról, mint a magyar autóipar bővüléséről, és ehhez a kormány adókedvezmények és támogatások milliárdjait nyújtotta. Súlyos felelősség terheli a kormányt, hogy semmibe vette az autóipari bővülés kockázatait. Az autógyártás rendkívül konjunktúraérzékeny ágazat, az ország kiszolgáltatottságát mind politikai, mind gazdasági értelemben növeli.

Az Audi és a Mercedes például nagyon erősen függ a feltörekvő piacoktól, azon belül is különösen Kínától. Mi lesz, ha ott esetleg kialakul egy nagyobb recesszió, és nem akarnak majd autót venni? Ez bármikor megtörténhet. Ebben az esetben viszont semmi sem lassítaná a magyar gazdaság visszaesését, a külső egyensúly hirtelen romlását. Sajnos mindezt alátámasztja a Volkswagen-botrány is, aminek a hatásai egyelőre felmérhetetlenek.

Egyre szélsőségesebbé vált a kettősség a magyar gazdaságban. Hiába nő dinamikusan a magyar GDP, ez valójában csak az itt működő külföldi nagyvállalatok magasabb profitjában jelentkezik, az egyszerű dolgozók mindebből semmit sem éreznek. A kettősség a gyakorlatban leginkább ott érhető tetten, hogy miközben az Unió egyik legdinamikusabban növekvő gazdasága a magyar, addig mégis évről évre minden mutató szerint egyre súlyosabbá válik a dolgozói szegénység. A GDP növekedéséből a magyar emberek 80 százalékának semmi haszna nincsen. A magyar kis- és középvállalatok nem fejlődnek. Az autóipar köré ugyan kiépült egy beszállítói lánc, de korántsem kellően kiterjedt. A magyar gazdaságfejlesztés szomorú sajátossága, hogy a multicégek 200 milliárd forint körüli adókedvezményt kapnak, miközben a kkv-szektor egymilliárd körül vehet igénybe kedvezményeket, eközben a munkahelyteremtést elsősorban a kkv-któl reméljük.

Összeszerelő ország helyett, autógyárak idecsábítása helyett a magas hozzáadott értéket képviselő ágazatokat kellene támogatni, illetve megtelepíteni Magyarországon. Ehhez az oktatás és az innováció kiemelt támogatására lenne szükség a jelenlegi leépítés és akadályozás helyett. Valódi versenyre lenne szükség, ahol a tehetség és a szorgalom az érvényesülés kulcsa, nem a politikai kapcsolatok.

Összességében tehát a 2014. évi költségvetés a társadalom szétszakadását erősítette a megszorítások bebetonozásával. Végrehajtását pénzügyileg, a korábbi évekhez képest kevesebb módosítással, zárolással megoldották, ám ez az ország fejlődése szempontjából nem jelent túl nagy pozitívumot. A társadalmi és gazdasági tőkék pusztulását nem állította meg, az alacsonyan tartott bérek és megszorítások pedig az idén felerősödő problémáknak - a dolgozói szegénység növekedése, elvándorlás, szakemberhiány, a vidék gyorsuló leszakadása - megágyaztak. Köszönöm a figyelmet.

(11.40)