Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én onnan kezdeném a törvényjavaslattal kapcsolatos gondolataimat, hogy nyilván nem tudok és nem is akarok eltekintetni attól, hogy öt-hat évvel ezelőtt, amikor 2010-et megelőzően a kormányzásra készültek, hogyan és miképpen vélekedtek bizonyos kérdésekhez hozzáillesztetten. Nem fogok nagyon mélyre menni ezekben a dolgokban, csak jelzésértékkel szeretnék néhány gondolatot mondani.

Az alapígéretek tekintetében önök azt fogalmazták meg, hogy egymillió új munkahelyet fognak teremteni a gazdaságban; önök azt fogalmazták meg, hogy normális megélhetési hátteret biztosító fizetéseket fognak adni az emberek számára; önök azt fogalmazták meg, hogy az adminisztráció, a bürokrácia tekintetében nagyjából 400-500 milliárd forintos nagyságrendű tehercsökkentést fognak életre hívni, ez elsődlegesen természetszerűleg a Magyarországon működő vállalkozásokat, legkiváltképpen a mikro- és kisvállalkozásokat érintette.

Na most, a történet lényege, hogy eltelt öt év, és ebben az öt esztendőben, ha már ezt a három tételt említettem - említhettem volna másik ötöt is -, akkor az tárulkozik elénk, hogy az egymillió új munkahely tekintetében a gazdaságban semmi nem történt, semmi nem született; a közfoglalkoztatásban igen meg a külföldre üldözött - idézőjelbe tetten - gazdasági menekültek százezrei tekintetében, akik persze a statisztikában ott vannak, mintha foglalkoztatottak lennének Magyarországon; nem megyek mélyebben ebbe. A megélhetést biztosító bérek tekintetében meg az történt, hogy a legelesettebbek viszonylatában, mondjuk, a közfoglalkoztatottaknál a jövedelmük egyharmadát elvesztették értékben ezek az emberek, a minimálbéresek is kevesebb értékű pénzhez jutnak hozzá, mint 2010-ben, miközben önök plakáthegyek sokaságát gördítik az emberek elé - hogy ebben botoljanak fel -, mintha jobb lenne a helyzet. Sajnálatos módon ez nemcsak a munkahelyek, nemcsak a bérek vonatkozásában tükröződik ilyeténképpen vissza, hanem ugyanígy a bürokrácia vonatkozásában is. 2010-hez képest nőtt a bürokrácia, nőtt a teher, nőtt az a teher, amely egyébként a versenyképességet korlátozza.

Azt kell mondjam, hogy önök most egy olyan folyamatba kezdtek bele - amelyet persze nem szeretnék elutálni, nem, támogatom, hozzáteszem -, hogy először a pozíciókat jól lerontották, majd a jól lerontott pozíciókból elkezdenek egy picit visszajönni, valami jót tenni - idézőjelbe tetten -, ez még közel sem az, ahonnan elindultak, és meg akarnak dicsőülni. Szóval, azt gondolom, hogy ez ilyeténképpen nem biztos, hogy a legkorrektebbnek tekinthető munkálkodás.

És persze, ha már bürokrácia, akkor a közszolgák dolgai mellett nem mehetünk el szó nélkül. Azok az emberek, akik a köz szolgálatában cselekszenek, azt élvezhették az elmúlt közel hat esztendőben, hogy az önök kormányzása alatt egy mondjuk, változatlan, egyetlenegy fillérrel sem növekvő illetményalappal kellett szembenézniük, ami az illetményük meghatározásának az alapját képezi; tudja, államtitkár úr, 38 650 forint ez az összeg. Azt akarom ezzel mondani, hogy ha már bürokráciacsökkentés és ebből fakadóan terhek csökkentése, akkor ezeknek a terheknek a csökkentéséből felszabaduló források tekintetében mindenképpen érdemesnek tartom szem előtt tartani az önök részéről azt, hogy azok az emberek, akik ebben konkrétan szerepet vállalnak, ennek tételesen haszonélvezőivé is váljanak.

Egy szó mint száz, tehát azt akarom mondani, hogy az ígéretek meg a valóság nagyon messze volt egymástól. Nem megyek bele azokba a részletekbe, amelyeket már képviselőtársaim említettek, hogy söralátét és sok minden egyéb más, de látjuk, hogy mi történt, ötvennél több vagy új adónemet vezettek be, vagy a meglévő adónemek növekvő terheivel párosították mind a lakosságot, mind a vállalkozói szférát. Nyilván leginkább a vállalkozói szférát érintő terhek azok, amelyek bénítják egyébként a gazdasági növekedést, tehát a GDP növekedését, ilyeténképpen van tennivalónk.

Azt szokták mondani, kutatások is alátámasztják, hogy Magyarországon egy átlagos… - ugye, nincs olyan, hogy átlagos, de ha a vállalkozások sokaságát számba vesszük, akkor egy vállalkozást érintően nagyjából 3 millió forintos bürokratikus teherrel kell számolni egy vállalkozásnak egy adott esztendőben. Azt szokták mondani, hogy egy vállalatvezető esetén a tipikusan csakis ilyen típusú kérdésekkel való foglalkozás - ami tételesen bürokratikus foglalkozásnak tekinthető, ilyen típusú tevékenységgel párosul - nagyjából 70-80 órát emészt fel. Ez 4-5 munkanap… Hogyne, attól több! Ez egy-másfél-két hetes időintervallumot emészt fel az évi tevékenységéből. Hogy ezen változtatni kell, ebben nincs közöttünk vita.

De érdemes azt is megnézni, hogy hogyan és miképpen néz ki Magyarországon a bürokrácia halmozott terhe, és mondjuk, hogyan néz ki a környezetünkben lévő országokban vagy éppen az Európai Unió színpadán. Nagyjából azt kell lássuk, hogy a GDP-nek a vállalkozásokra vonatkoztatottan körülbelül a 10-10,5 százalékos nagyságrendje az a teher, ami a bürokráciából fakadóan ott van a nyakukon. Ez óriási, ez 3000 milliárd forintot meghaladó pénzösszeg. Persze hogy meg kell találni az utakat a tekintetben, hogy itt változások következzenek be, de - bocsánatot kérek a szóhasználatért - nevetségesnek tartom azt, amikor Lázár államtitkár úr arról beszél, hogy 10 milliárd forintos nagyságrendű megtakarításokat akarunk eszközölni. 3000 milliárd forintot meghaladó bürokratikus teher mellett a 10 milliárd forintos nagyságrend, tudják, gyors számítás alapján olyan 0,3 százalékos nagyságrendű megtakarítást jelent.

(13.40)

Igazából lehet sok kis apró tétel tekintetében még jót is tenni, de forrásoldalról meg sem közelíti azt, amiről önök beszéltek 2010-et megelőzően, és nem felejtették el ezt ’14 előtt sem, arról az 500 milliárd forintos nagyságrendről.

Azt kell mondjam tehát, hogy lépni kell ebben az ügyben, lépni kell a versenyképességi hátrányok minimalizálása érdekében, és kiszámítható szabályozási rendszereket kell életre hívni. Tehát akkor, amikor a változás is kiszámíthatatlan, mert hogy változás van, azt szokták mondani, az mindig létező, abban van kontinuitás, folyamatosság, de hogy a változásnak a szabályozhatatlansága, a kiszámíthatatlansága az, amivel a vállalkozások sokasága szembetalálkozik, no, ez nem igazán rendjén tekintendő.

Egy mondattal említettem, én úgy látom, szerintem nem vagyok ezzel egyedül, hogy azok az emberek, akik a jó értelemben vett bürokrácia keretei között végzik a tevékenységüket, tehát adminisztratív feladatok ellátásának sokaságát végzik el, ezek bér tekintetében, illetmény vonatkozásában alulfinanszírozottak. De nemcsak a bér, az illetmény - ez egy nagyon fontos tétel -, hanem a tárgyi feltételek vonatkozásában és a pénzügyi, nem a személyes fize­tések, hanem az egyéb pénzügyi, a dologi költségek ellátása tekintetében sem dicsekedhet a kormány az elmúlt öt évek történésével. Azt akarom mondani tehát, ahhoz, hogy ne a frusztráció, ne a stressz és sok minden egyéb más legyen úrrá akkor, amikor olyan folyamatok kialakításában kell ezeknek az embereknek szerepet vállalni, ami nyilván munkaleterheltség-növekedést is okoz, átmenetileg minden bizonnyal, aztán remélhetőleg meg talán a végcél elérése kapcsán kisebb terhet jelent a számukra, ezeknek a feltételeknek is teljesülnie kell.

Magában a törvénytervezetben azok a tételek, amelyek akár a sommás eljárásra vonatkoztatottan jelennek meg, tehát ha tiszta, fogható tényállások vannak, nincs ellenérdekű fél, hogy ezekben az ügyekben két hónapon belül, 60 napon belül zárni kell a folyamatokat, ezek támogatandók, támogathatók. Azt gondolom, hogy ez egy jó útiránynak tekinthető. Akár a függő hatályú döntések tekintetében is, hogy módosulnak a fellebbezéseket érintő szabályok, lehetőségek, az eljárási határidők számításba vétele, ezek is szerintem olyanok, amelyeket mindenképpen érdemes támogatni. Azokat az ügyeket is, amelyek az engedélymegkérési kötelmekből egy könnyebb irányba mozdulnak el, a bejelentési kötelezettségek felé, szerintem ez is egy jó út, akár az oktatás, a vizsgáztatás, a belső ellenőrzés, sokfajta ügyet érintően, szociálpolitika, ingatlanközvetítés, egyéb más ügyek vonatkozásában.

Azt gondolom, az is jó, amikor a büntetlenség igazolásának a megtétele helyett a bűnügyi nyilvántartásokból való lekérés lehetősége válik biztosítottá, mert ez is rengeteg adminisztrációs tehertől szabadítja meg magát az egyént vagy adott esetben a vállalkozásokat is.

Azt gondolom, az sem baj, ha bővül a vámhatóság ellenőrzési jogköre. De szeretném mondani, nem az ellenőrzési jogkör bővülése a legfontosabb, hanem az, hogy például ma is akkor, amikor rátekintünk az adó- és a vámhátralékokra, az én ismereteim szerint ez 2300-2500 milliárd forintos nagyságrendű, hogy akkor abból mi az, ami vissza tud fordulni, ez a lényege a történetnek; nem az ellenőrzési jogosítványok erősítése, hanem az, hogy annak a következményeképpen a feltárt, meglévő hátralékok befizetése hogyan és miképpen történik meg.

Azt szeretném mondani, hogy amit én picit tisztázatlannak vagy bizonytalannak érzek, az a határozathozatal nélkül történő bírság kiszabása, ez alapvetően a közúti forgalomra igaz. Ezt nem látom, ha ebben államtitkár úr segítene, hogy összefoglalójában egy-két mondattal megerősítené, hogy hogyan és miképpen gondolják ezt el, azt megköszönném. Illetve a másik ilyen kérdéses felület a számomra, és ma már többször elhangzott, a fogyasztóvédelmi referensek alkalmazásának az eltörlése, ami meggyőződésem szerint az ügyfelek, az emberek érdekeinek a sérülésével párosul.

Ez a törvénytervezet úgy en bloc, ha jól számoltam, 110 törvénynek a módosításával párosul. A 110 törvény módosítása kapcsán az összhang az, amire a figyelmet szeretném felhívni és egy példával alá is támasztani. Ez a törvényjavaslat a 29. §-ában módosítja a büntetés-nyilvántartási törvény 68. §-a (8) bekezdésének egy alpontját, majd ez a törvénytervezet a 157. §-ában pedig átírja a büntetés-nyilván­tartási törvény 68. §-ának az egészét. Ugye, államtitkár úr, érzi az összhang hiányát? Ez csak egy példa volt arra vonatkoztatva, hogy talán érdemes lenne áttekinteni, pontosítani mindazt, amit papírra vetettek eddig.

Ha szűkszavúan szummázni kellene a dolgokat, akkor azt szeretném mondani: az egyszerűsítés, a gyorsítás, az emberek és a vállalkozások érdekeit szolgáló intézkedések üdvözlendőek és támogatandóak. A személyi, a tárgyi és a pénzügyi feltételek szükségessége elengedhetetlen. A mindennapok tapasztalatai, elmúlt öt év, közel hat év és a törvénytervezet optimizmusa egymással nincs szinkronban. És a közszolgálati bérek tekintetében szeretném újólag megerősíteni azt, hogy ha bármilyen ered­ményt elérünk, akkor ennek az elérésének a profitjából, a hasznából azoknak, akik a bürokrácia alanyaiként vannak jelen, igenis, haszonélvezőként jelen kell lenniük.

Felvetette Lázár miniszter úr, hogy mit is kapnak az emberek a befizetett adójukért. A mély bugyrokban nem szeretnék eltévedni, de tudjuk, hogy mit kaptak akár az egészségügyi ellátás, akár az oktatás vonatkozásában vagy az állami szolgáltatás tekintetében. Túl sok jóról nem tudnék beszélni, ezért nem megyek mélyre. Említette azt is, hogy mik a fő prioritások. Itt egyetlenegyet vennék ki abból a négyből, az az európai uniós források kérdésköre. Itt arra szeretném buzdítani a kormányt, hogy a közbe­szerzési logikát úgy illessze ezekhez a folyamatokhoz, hogy az minél inkább a korrupciómentesség kiala­kulását eredményezze.

Még egy dolgot említett, amire szeretnék egy rövid visszajelzést tenni, az a kormányhivatalok és a járási hivatalok életre hívása. Azt szeretném mellette mondani, hogy persze vigyázni kellett volna, mond­juk, azokra a szakigazgatási szervekre, munkaügyi hálózatra, de a NAV-on keresztül is gondolok, ame­lyeknek nem politikai feladatokat kell ellátni, hanem az emberek érdekeit kell szolgálni. Szeretném, ha az elkövetkezendő időszakban is ilyeténképpen való­sulna meg mindez. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a 10 milliárd forintos megtakarításról beszélni amellett, hogy önök 500 milliárd forintot mondtak a választásokat megelőzően, ez némi cinizmust jelent, legalább azt vállalják, amit hirdettek s azért küzd­jenek, hiszen ez az ötvened része annak, mint amit önök ígéretként megfogalmaztak. Egy szó, mint száz, közigazgatási életpályával biztatni viszont azokat, akiknek hat éve nem adtak semmit, szerintem megint csak a cinizmus kategóriája.

Végső gondolatom, elnök úr, az pedig az, nagy tisztelettel azt szeretném kérni, hogy ha az ellenzék oldaláról vannak módosító javaslatok, jobbító szándékú javaslatok, akkor legyen fogadókész a kormány erre, mert meggyőződésem, hogy igen, a patkó mindkét oldalán együtt gondolkodva többre vagyunk képesek, mint önök; látható ez a letett papírból is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)