Sallai R. Benedek (LMP)

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nyitrai Zsolt képviselő úr részbeni megszólítására szeretném azt elmondani, hogy valóban az van, hogy nagyon sok dologban egyet tudunk érteni a jogszabály-módosító javaslat céljaival. Én mindössze annyit mondtam, hogy mindez nem elegendő, tehát ha néhány dologban megteszünk határidő-hosszabbításokat, akkor azzal nem értünk el kellő célt. Az, amit elmondott a miniszter úr a felvezetőjében, ennél lényegesen többre kell hogy mutasson.

Annak, hogy a közigazgatás valóban jól és hatékonyan működjön, feltétele többek között, hogy a szakszerű, Alaptörvényben foglaltakat érdemben érvényesíteni tudó jogi szabályozás valósuljon meg, és ez nemcsak a határidőkben kell hogy érvényt kapjon. A végrehajtást biztosítani képes intézményrendszer és a felkészült hivatali apparátus éppúgy fontos lenne. És azért fontos, hogy erről beszéljünk, mert a felvezetőmben, illetve az első megszólalásomban elmondtam azt, hogy hogyan változott a közigazgatási apparátus az elmúlt öt évben, illetve hatodik évben, mert 2009-től voltak a statisztikák, amiket idéztem; hogyan duplázódott meg a kormányzatnak dolgozók száma, hogyan növekedett meg annak a költségvetése, amit erre kell fordítanunk.

Ugyanakkor tipikus példa a földhivatali eljárásoknál, hogy hogyan hosszabbodtak meg akár tízszeres időre az eljárások.

Jelen pillanatban van, hogy egy-másfél évet kell várni egy-egy esetben - mondjuk, osztatlan közös tulajdon esetében - a tulajdonjogi bejegyzésre, ami elképesztően szélsőséges példa. Ilyen esetekben nyilvánvalóan arra is szükség van, hogy ilyen helyeken a kormányzati szándék meglegyen az apparátus növelésére, míg azokat a politikai vízfejeket, amelyek a minisztériumokban létrejöttek, jelentős mértékben csökkenteni kell.

Jobbikos képviselőtársaim már említették a Rogán képviselő úr számára létrehozott minisztériumot; nem is arról van szó, hogy egy pluszminisztériumot teremt, hanem hadd mutassak rá arra, hogy maga a központosítás hogyan járul hozzá a bürokráciához.

Természetvédelmi intézményrendszerből jövök alapvetően, és most látjuk azt, hogy a nemzeti parkoknál szerte az országban tíz nemzeti parki igazgatóság van, be kell küldeni egy fővárosi központosított kommunikációs rendszerbe azt, hogy mit akarnak elmondani. Ez a kommunikációs rendszer dönt arról, hogy ha átadás van, bármilyen fejlesztés átadója van, akkor milyen politikusok vegyenek ebben részt, a kommunikáció rendjéről.

Az ilyenfajta központosítás, ha ilyen jogszabály-módosítás van ezzel párhuzamosan, működésképtelenné teheti a rendszert. A központosítás nem szolgálja feltétlenül a bürokráciacsökkentést, mert emberek sokaságának többletterheket okoz, ami ugyanúgy vissza tudja lassítani ezt a folyamatot.

(13.20)

Tehát a Nyitrai Zsolt képviselőtársam által elmondottakkal egyetértve örülök azoknak a törekvéseknek, amelyek öt év késéssel vagy a beígérthez képest öt év késéssel megtörténnek, de nem tudok mindegyiknek örülni, illetve jó néhány esetben azt látom, hogy nagyon-nagyon hiányosak. Márpedig ha most hiányosak, akkor mikor fogunk azokkal foglalkozni, amikről az előbb beszéltem? Mikor fogunk a mezőgazdasági támogatási rendszer egyszerűsítésével foglalkozni, ha most nincs itt? Ha már megvan a 2016-os költségvetés, mikor fogunk az intézményi rendszerrel foglalkozni? Most Nyitrai képviselő úrnak próbáltam reagálni, de igazából szót azért kértem, mert az előbb próbáltam képviselni az LMP álláspontját.

Viszont hadd térjek ki konkrétan egy szakterületre, a környezet- és természetvédelmi igazgatás kérdésére, ami nyilvánvalóan egyike azoknak, amelyek sok aggályt keltenek bennünk. Az előbb elmondtam, amikor Nyitrai úrnak reagáltam, hogy a szakszerű, Alaptörvényben foglaltakat érdemben érvényesíteni tudó jogi szabályozás mellett a végrehajtást biztosítani képes intézményrendszer és hivatali apparátus ugyanennyire fontos, márpedig a környezetvédelmi intézményrendszer az, amely minden esetben sérült az elmúlt időszakban. Azért sajnálatos, hogy ez a három pillér mindegyike, különösen a környezetügy esetében jelentős mértékben meggyengült, szétment az Orbán-kormány elmúlt éveiben, mert a jogszabályi felpuhításával együtt az intézményrendszer életképtelenné válik így. Szakértők széles körét politikai káderekre cserélték le, amit nyilván lehet vitatni, de nem vonom azt kétségbe, hogy Fidesz-szimpatizánsok és fideszesek is lehetnek kiváló szakértői egy-egy szakterületnek (Derültség a Fidesz soraiból. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Köszönjük szépen!), de sajnos az eljárások a környezet- és természetvédelemben most jelen pillanatban nem ezt támasztják alá. Hatósági eljárások sokaságában találunk egyértelmű szakmai hibákat, és például az a Zay Andrea, aki a Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőséget vezette, volt az, aki - most így Kolontár évfordulóján beszélhetünk erről - előtte ott rendben talált mindent. (Dr. Kovács Zoltán: Nem ő volt az!) Azóta ugyanez a felügyelőség volt az, amely azt mondta, az ő hatósága, felügyelősége mondta azt (Dr. Kovács Zoltán: Nem ő volt!), hogy 4 hektár Balatonból való kihasításának nem várható környezetvédelmi érdemi hatása. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ne beszélj összevissza!)

Tehát a jogszabályok felpuhítása, az intézményrendszer szétverése nagyon sok kockázatot okozott idáig is. Most már ott tartunk, hogy szinte minden beruházásra, egy-egy kormányzati szándékra egy-egy új törvény készül, amely mentesíti a beruházót az engedélyezési eljárások nagy része alól, ilyen a városligeti törvény, a Normafa-törvény. Ezek egyedi szabályokat határoznak meg, amelyek nyilvánvalóan csak kockáztatják és növelik a bürokráciát, hiszen más-más eltérő jogi feltételeknek kell megfelelniük ezeknek a beruházásoknak. Számos más esetben még a hatósági döntések esetén is vélelmezhető a hatóság sajátos jogértelmezése, a jog betűjénél megengedőbb hozzáállása gyakran olyan ügyekben is, amelyeknél egyéni haszonélvezőkről és vesztes közérdekről beszélünk nagyon sok esetben. Újból és újból felemlegethetem például Balatonfenyves ügyét.

A környezetért felelős hatóságok és szakhatóságok megszüntetése, összevonása, valamint az ezzel járó szakterületi, szakmai és morális erózió egyenes következmény, és ez az engedélyezési leegyszerűsítés nyilvánvalóan ezért jelent ezen a szakterületen konkrétan további kockázatokat. A hatóságok jogköreinek és a kormányhivatalok sűrítésének a direkt irányítás, az utasítás a lehetősége, és a szabadesés sebességével csökkentik az engedélyezési eljárások alapvetően a közérdekek figyelembevételére való hozzáértést, hiszen bármilyen Natura 2000-es területről, védett területről van szó, az eljárási határidők csökkentése nyilvánvalóan a hatások becslése minőségének a romlásával járhat együtt.

Ugyanígy a bányászatról szóló ’93. évi XLVIII. törvény módosítása esetében a védett természeti területen, vízbázisvédelmi területen semmi nem garantálja immár a jövőben a környezetvédelmi szempontok érvényesítését, ha az engedélyezés helyett például a bejelentés is elegendő lesz. Nyilvánvalóan ez gyorsít, ugyanakkor ez egyértelműen sértheti a természetvédelmi érdekeket. Ha már környezetvédelmi egyszerűsítésekről van szó, beszéltem idáig viszonylag hosszan arról, hogy miért jók a mezőgazdasági és agrárkönnyítések, és mivel lehetne még tovább könnyíteni az agrártermelőknek, de például a hígtrágya-kezelési eljárásokkal kapcsolatos módosítás kifejezetten kockázatos. Nyilván lehetne itt politikai szólamokat mondani arra, hogy Mészáros Lőrinc sertéstelepe milyen érdekérvényesítő hatással bírhat, meg arra, hogy a Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó új vágóhídi rendszer és sertéstartás a Bonafarmnál milyen hatással bírhat az érdekérvényesítésben, de egy biztos, hogy a hígtrágya kezelésének ilyetén való szabályozásának a könnyítése mindent szolgál, csak közérdeket nem, mert ez egyértelműen azzal jár együtt, hogy plusz környezeti kockázatok jelennek meg mind a vízbázis­véde­lemben, mind pedig az érintett területek esetében. Ez pont olyan, amiről szintén nem nagyon mondhatjuk el, hogy segítené a közérdekek előtérbe kerülését.

Önmagában hasznos az, hogy az ügyintézési határidőket a Ket.-ben meghatározott általános ügyintézési határidőkhöz igazítják. Nyilvánvalóan sok esetben elmondhatjuk, hogy ez jó. Ez kiterjed az előzetes vizsgálati eljárásra, viszont a környezetvédelmi és működési engedélyezési eljárás és a közmeghallgatás esetére is, ahol viszont nem pusztán az állampolgári jogok csökkennek, hanem bizony a környezeti kockázatok is jelentősen megnőnek ezzel a lépéssel.

Érdekes párhuzamként hadd mondjam el, hogy a negyedik környezetvédelmi programban is rögzített környezetpolitikai célok teljesítését például ezek az elvárások csökkentik. Kormányzati előterjesztéssel került elfogadásra a környezetvédelmi program pont az ilyen jellegű beruházásoknál, aminek feltételezhető a környezeti kockázata és hatása, egy preventív szemlélettel közelíti meg a környezetvédelmi program a beruházásokat. Most ezek a határidő-csökkentések veszélyeztethetik ennek a megvalósulását. Szóval, jó volna, ha a bürokráciacsökkentési törekvések olyan módon valósulnának meg, amelyek erősítenék, nem pedig gyengítenék a környezetpolitika rendszerét.

Ha megengedi, államtitkár úr, még néhány konkrétumot hadd mondjak, amelyet részben már előttem szóló képviselőtársaim érintettek. Ilyen például a fogyasztóvédelemről szóló ’97. évi CLV. törvény módosítása, amire Z. Kárpát Dániel képviselőtársam már felhívta a figyelmet, hogy az ilyenfajta bürokráciacsökkentés semmiképpen nem szolgálja az állampolgárok érdekeit. Eddig a kis- és középvállalkozásokon kívül a gazdálkodó szervek kötelesek voltak fogyasztóvédelmi referenst foglalkoztatni, a módosítás szerint ez jövőben nem kötelezettség, csak lehetőség. Ez semmiképpen nem jó, ez nemkívánatos. Nyilvánvalóan itt célszerű az ezzel kapcsolatos módosítót esetleg majd megfontolni. A módosítás csak az ár feltüntetéséről és a vásárlók könyvének alkalmazásáról szól, és a nyitvatartási szabályok megsértése esetén teszi lehetővé az ellenőrzés alapján a hivatalból indult eljárás jogkövetkezményét, és minden más esetben a fogyasztóvédelmi jogsértés lehetőségei csökkennek. Nyilvánvalóan ez sem kifejezetten kívánatos, és ez sem az állampolgárok érdekeit és a fogyasztók érdekeit szolgálja. Törli jelen pillanatban az ágazati jogszabályból a Ket. alkalmazásának a kötelezettségét, és a Fogyasztóvédelmi Hatóság eljárása során ezt kifejezetten problémásnak tekintjük, hiszen minden más esetben pont a Ket.-hez igazítják a határidőket és néhány más dolgot, itt viszont pont ezt csökkentik a fogyasztóvédelemben, ami semmiképpen nem kedvező. (Dr. Kovács Zoltán: Miért?)

Szintén kockázatos a nemzetgazdasági szempontból… (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.) Államtitkár úrnak, ha esetleg majd nem a zárszóban, a motyogás helyett esetleg rendes vitában próbál reagálni, azt megköszönöm, csak beszéd közben nem tudok a motyogására figyelni, ezért a megértését kérem. Ha a vitában részt vesz, tudok majd én is viszonválaszolni.

Tehát a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény módosítása is rejt szerintünk kisebb kockázatot, hiszen a kiemelt ügyek estében megszünteti a határidő hosszabbításának a lehetőségét, és nem biztos, hogy ez szerencsés lehet, hiszen ebben is lehetnek olyan kockázatok, amelyeket jó lenne megelőzni.

A jobbikos képviselőtársaim esetében szoktak felmerülni mindig a hitelekről szóló jogszabályokkal kapcsolatos dolgok, de miután ezt most kihagyták, hadd említsem meg, hogy a fogyasztóknak nyújtott hitelekről szóló 2009. évi CLVII. törvény módosításában is van egy olyan módosítás, amely szerint a fogyasztói kölcsönszerződést jelzálog vagy ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízing esetében 7 nappal a szerződéskötés előtt rendelkezésre kell bocsátani. A módosítás szerint ez alatt az idő alatt a fogyasztó elfogadhatja az ajánlatot, tehát hamarabb létrejöhet a szerződés. Ez szerintünk lényegében felülírja az eredeti szabályt, és a banki gyakorlatban azt eredményezheti, hogy ténylegesen nem kapják meg előre a tervezetet az ügyfelek, ami szintén az ügyfeleknek okozhat sérelmet.

Még egy dolgot hadd említsek meg, ami szintén a környezet-egészségügy kapcsán valamilyen szinten kapcsolódó, ez a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás, valamint gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvény módosítása kapcsán van egy ilyen pont, amely az egészségügyi kamarák etikai eljárásának a határidejét módosítják. Ezt nem nagyon látjuk, hogy most ebbe az egész rendszerbe miért kell beleiktatni, részben egy nagyon szűk szegmenst érint, részben pedig pont egészségügyi szakdolgozói érdekeket sérthet, hiszen ha gyakorlatilag felgyorsítjuk az eljárást, akkor az etikai bizottságok szakszerű, körültekintő döntését veszélyeztethetjük. Legutóbb a Sándor Máriát érintő ügyben jelentős mértékben szerintem sérült a jó erkölcs és a morál. Ennek a gyorsítása további aggályokat kelthet.

(13.30)

Mindezen módosító indítványok benyújtására sor fog kerülni. Mindezek nyilvánvalóan nem veszélyeztetik azt, hogy azokat a korábban elmondott pozitívumokat, ahol látjuk a jogalkotó jó szándékát, elősegítsük. Viszont azt kérjük, hogy ha már egy csomagban van előttünk ez a jogszabály-módosítási rendszer, akkor értsék meg azt, hogy ezeknek a módosító javaslatoknak az elfogadása hozzájárulhat ahhoz, hogy az egész jogszabályt el tudjuk fogadni, mert ezek nélkül sajnos csak egy egyveleg marad ez a tervezet.

Kérjük, hogy a környezet-egészségügyi és környezet- és természetvédelmi vonatkozású jogszabályoknál fontolják meg azokat a javaslatokat, hogy a bürokráciacsökkentés milyen veszélyeztető tényezőkkel járhat együtt. Köszönöm szépen, elnök úr.