Vargha Tamás (Fidesz)

VARGHA TAMÁS honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Magyarország, bár számos konfliktus látható és érzékelhető a világban körülöttünk is, nincsen a nagyhatalmak ütközőzónájában, és az a döntés, amely várhatóan megszületik csütörtökön, nem is teszi az ütközőzónába Magyarországot.

Talán egyetlen dolog van képviselő úr felszólalásában, kérdésében, amivel egyetértünk. Valóban, a NATO walesi csúcsértekezletén született egy döntés, a keleten található NATO-szövetséges országok kérésére történt, hogy a szövetség fordítson nagyobb figyelmet a keleti tagállamok biztonságára, és így került kidolgozásra ennek az előretolt vezetési irányítási törzselemnek a létrehozása, amely nem hét, hanem nyolc országban települ, hiszen a három balti ország mellett Lengyelország, Bulgária és Románia, mint ahogy a képviselő úr is elmondta, hat ország kérte első körben ehhez a csatlakozását, és ehhez csatlakozott plusz két országként Szlovákia és Magyarország, és erről születik majd döntés most csütörtökön Brüsszelben, a védelmi miniszterek tanácskozásán.

A költségekről is szót ejtett képviselő úr. A Székesfehérváron települő előretolt vezetési-irányítási törzselem költségeinek egy részét valóban Magyarország fogja vállalni, de természetesen a NATO közös finanszírozásából is fog a NATO részt vállalni. Székesfehérváron települ valóban ez a törzselem, amely, szeretném hangsúlyozni, hogy nem előretolt bástya, hanem mintegy 40 tiszt, 20 magyar és 20 NATO-országból érkező tiszt fog itt együtt dolgozni Székesfehérváron, abban a városban, amely katonavárosként, azt gondolom, hogy az elmúlt években kiérdemelte, megérdemelte és megdolgozott azért, hogy ez a nem parancsnokság, hanem törzselem itt dolgozhasson.

A válságoktól függetlenül is a NATO az előretolt vezetési-irányítási törzselem telepítésével egy régi adósságot törleszt, hiszen a keleti országokban, a NATO keleti részein található országokban, az újonnan csatlakozott tagállamokban a csatlakozást követően szinte semmilyen NATO-infrastruktúra nem épült ki; ami természetesen megtalálható más hasonló méretű nyugati tagállamban, az nálunk nem települt, ennek egy kicsi része lehet ez a törzselem, ami most Magyarországra kerül.

Képviselő úr a felszólalásában, úgy tűnik, követte azt az elmúlt napokban a sajtóban napvilágot látott csúsztatást, és magáévá tette ezt a gondolkodást, és összekeverte a ma Magyarországon gyakorlatozó, nem állomásozó, hanem gyakorlatban részt vevő országokat, amelyek nem amerikai irányítással, éppen hogy magyar irányítás alatt, és azt gondolom, hogy ez nagy elismerése a magyar katonáknak, hogy egy magyar tábornok vezeti ezt a gyakorlatot, amelyben nem páncélosok, hanem páncélozott harcjárművek vesznek részt, amelyek természetesen nem Magyar­országon állomásoznak, hanem a gyakorlat idejére érkeztek amerikai katonákkal, kezelőikkel együtt Magyarországra, és a gyakorlat végeztével Magyar­országot el fogják hagyni.

A biztonságpolitika egyik örök kérdése, dilemmája és döntési helyzete, hogy maradjak-e egyedül, védjem meg magam egyedül, legyek magányos farkas, vagy csatlakozzam egy szövetséghez, vállalva azt, hogy a szövetséghez való csatlakozás során a szövetség többi tagjának konfliktusaiban is osztoznom kell, hiszen elvárom az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elv alapján, hogy ha ők osztják az én konfliktusaimat, akkor nekem is osztoznom kell az ő konfliktusaikban.

A NATO is ezen az elven működik: egy mindenkiért, mindenki egyért, és 17 évvel ezelőtt egy népszavazáson Magyarország erről egyértelmű döntést hozott. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)