Dr. Staudt Gábor (Jobbik)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Bár eléggé megfogyatkoztunk erre a napirendi pontra, ami az országgyűlési képviselők létszámát illeti, azért attól függetlenül, hogy támogatásunkról biztosítottuk a kormányt ebben a témában -, mert valóban előremutató javaslatról van szó, és a bizottsági ülésen is elmondtam, hogy az összegző módosító javaslat is csak technikai változtatásokat hozott be a törvénybe, ami egyrészről jó lehet, hogy technikai és nem olyan kardinális módosítások jöttek be, amelyeket esetleg már korábban is a kormány előterjeszthetett volna, ugye, sokszor látjuk azt, hogy bejön egy olyan csomag, amit az utolsó pillanatban valaki a háttérben megír és behoz a bizottság elé, tehát ilyen meglepetés nem volt -, viszont jó értelemben meg szerettük volna, ha meglepetéscsomag is bekerül a bizottság elé.

Arra gondolok, hogy az általános vitában elmondtam, hogy mi az, amit még elvártunk volna ettől a törvénytől, illetve ha az áldozatvédelemről, a sértettekről beszélünk, akkor ez még mindig nagyon kevés, amit itt előterjesztettek. Javarészt egy európai uniós irányelv átültetése történik meg, ami kicsit késve, de legalább beépül a magyar jogrendbe. Én nem szeretnék részleteibe belemenni, talán csak két dolgot emelnék ki a hosszú javaslatból. Az, amit államtitkár úr is mondott, hogy az áldozat és a sértett, attól függ, melyikről beszélünk, és az elkövető ne találkozhasson, vagy minimálisra csökkentsük a találkozási lehetőségüket, nagyon fontos a mai körülményeket, büntetőjogi és nyomozati körülményeket ismerve.

Sok esetben egy komoly stresszt kell elszenvednie annak, akinek újabb olyan vallomást kell tennie sértettként, ahol esetleg az elkövető is jelen van. Sokszor egyébként a fenyegetése is megtörténik ezeken az alkalmakon, akár, mondjuk, a bírót és a nyomozó hatóság tagjait is megfenyegethetik az elkövetők. Ezek nem is extrém példák a magyar közbiztonságot ismerve. De az, hogy a sértettet megpróbálják arra rávenni, hogy esetleg módosítsa a vallomását, elég gyakori sajnálatos módon.

Tehát ez önmagában egy jó cél. Nem is olyan régen bevezettük a magyar jogrendbe, hogy bizonyos bűncselekmények esetében lehessen értesítést kérni, ha az elkövető szabadul a börtönből, akár előzetesben, akár kényszergyógyítás alatt volt egy intézményben. Most ez tovább bővül, hogy ezt minden esetben lehet kérni. Ez is egy jó dolog, és ez is maximálisan támogatható. Tehát a csomag, ahogy elmondtam, jó. De kimaradt belőle, és államtitkár úrnak szeretném még egyszer elmondani, és ezt meg fogom tenni addig, amíg ez nem történik meg, az a valódi, teljes reparációra törekvés, ami jelen pillanatban az államot és a kormányt sajnos nem jellemzi.

(Földi László elfoglalja a jegyzői széket.)

Ha valaki sértetté, áldozattá válik, sok esetben nem tudja megkapni azt a számára a polgári bíróságok által megítélt kártérítést, ami gyakorlatilag az ő életét vagy visszalendíthetné valamelyest a kerékvágásba, vagy az elszenvedett sérelmeket reparálhatná. Sok esetben ezt azért nem tudja megkapni, mert az állam, mondjuk, a bűnügyi költségek tekintetében elviszi az elkövetők összes vagyonát, lefoglalt vagyonát. Már többször kértem valami módosítást, több javaslatot is benyújtottunk, a büntetőeljárási törvény módosítását vagy akár határozati javaslatot, de mindenképpen valami megoldást kell erre találni. Esetleg egy keretet jelölünk ki, és abból vagy arra kvázi lehetne benyújtani igényeket. Nem jó szó a pályázat ebben a körben, de mindenki érti a lényegét, vagy akár az igazságügyi miniszter a ranghelyen egy döntésével cserét engedélyezhet, ami azt jelenti, hogy a bűnügyi költségek elé kerül a megítélt polgári igény. Hangsúlyozom, hogy erre a mai jogrend szerint még az igazságügyi miniszternek sincs jogköre, még ha a legjobb szándéka fennáll is, hogy adott esetben azt mondja, hogy az állam viseli a bűnügyi költségeket, viszont a lefoglalt vagyon menjen a sértetteknek, áldozatoknak vagy akár a túlélő gyermekeknek, túlélő házastársnak. Tehát ezt valamilyen módon reparálni kell.

Azt sajnálom egyébként, hogy államtitkár úr nem marad a posztján, mert azért ezekről lehetett szakmai vitát folytatni. A ’90-es években, illetve a XX. század pártjainál egy elfogadott retorika volt a háttérben, hogy a szakértelem bolsevik trükk. Nem szeretnénk, ha a Fidesz, a Fidesz-kormányzat, élén Orbán Viktorral ezt a mentalitást folytatná. Tehát államtitkár urat arra kérem, hogy próbáljunk ebben egy szakmai megoldást találni, amíg még ebben a pozícióban van, és egyébiránt örülünk neki, hogy ameddig itt volt a parlamentben, addig ezeket a szakmai vitákat le lehetett folytatni. Annak nem örülök, hogy ebben a témában nem tudtunk előrelépni, tehát az igazságügyi miniszter úr fülét is fogom rágni, de még próbáljuk meg, akár az új büntetőeljárási törvény módosítása kapcsán ezt beemelni és valamilyen módon reparálni. Mert azt kell mondjam, hogy ameddig csak eljárási garanciákat adunk, addig tulajdonképpen lehet, hogy egy jó irányba tettünk lépéseket, lehet, hogy az emberek életét, a sértettek életét könnyebbé tettük, de valódi repa­rációra nekik nem nyílik lehetőségük.

És arra is szeretnék emlékeztetni itt utolsó gondolatként, hogy amíg bizonyos esetekben egy kormányhatározattal osztottak ki pénzeket, ez egyébként pont a cigánygyilkosságok ügyében volt, és nem azt mondom, hogy ne adjunk, ha valaki rászorul, de ne a kormány döntse el egyedi határozatokkal, hogy melyik sértettnek jár valamiféle kártérítés a be nem hajtható kártérítések közül, vagy a kormány mikor segít és mikor nem.

Ez a kettős mérce kialakulásához vezet, ez senkinek jó, ezért szeretném, ha ezt az állapotot, amíg tudjuk, főleg a büntetőeljárás kodifikációja során, ha erre lehetőség van, megszüntetni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)