K/60

SZABADI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Én a miniszter úr bizottsági meghallgatásán is feltettem ezt a kérdést, de nem kaptam rá választ. Tulajdonképpen arról van szó, hogy tavaly szeptemberben az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottságának ülésén egyedüli magyar képviselőként Borvendég Zsuzsanna állt ki a kárpátaljai magyarok érdekeiért, miközben miniszter úr olyan javaslatokat támogatott az Ukrajnával kapcsolatos uniós együttműködés keretében, ami a kárpátaljai magyarok ukránosítását segítheti elő.

Miről is van szó? Európai parlamenti képviselőként azt a kérdést tette fel a Bizottságnak, hogy miképpen tud a Bizottság támogatást adni abban, hogy a nem ukrán anyanyelvű, de Ukrajnában élő kisebbségek diákjai az ukrán nyelvet minél jobban elsajátíthassák. Eszerint miniszter úr azt szeretné, hogy a kárpátaljai magyar gyermekek minél jobban tudjanak ukránul, és nem a nyelvhasználati jogokért szólalt fel. Egyedül a Mi Hazánk európai parlamenti képviselője beszélt a kárpátaljai magyarság jogfosztottságáról és arról, hogy az ukrán rezsim oktatási és anyanyelvi jogaikat súlyosan sérti, mivel az ukrán oktatási törvény ötödik osztálytól kizárja az anyanyelven való tanulás lehetőségét a nemzeti kisebbségek számára.

Kérem tisztelt miniszter úr válaszát azzal kapcsolatban, hogy tisztában van‑e azzal, hogy az ukrán nyelvtörvény milyen brutálisan korlátozza az őshonos nemzeti közösségek nyelvhasználatát, ki fog‑e állni az elszakított magyarság jogaiért, vagy belesimul‑e az EU által megkövetelt fősodratú véleménybe, amely Ukrajnát feltétel nélkül támogatja. Kiáll‑e a kulturális autonómia biztosításáért a felvidéki magyarok számára és a magyar nyelv hivatalos nyelvként való elismeréséért Szlovákiában? Várom szíves válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk képviselői részéről.)

TARR ZOLTÁN társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm a kérdést. Akkor is nagyon kellemetlennek éreztem ezt a kérdést, már nem a magam, hanem az ön szempontjából, meg a kollégái szempontjából. Fura abban a világban élni, amiből, az ember azt hitte, április 12-én elléptünk, amikor önök egy ilyen valóságfelhőt próbáltak fújni, és abban értelmezik a világot.

Nem beszéltem a magyar kisebbség ukránosításáról. A megszólalásom arról szólt, pontosan a magyar és más nem honos kisebbségek nyelvi és kulturális érdekeinek védelme érdekében, hogy hogyan tudja biztosítani az ukrán állam, hogy az ukránt mint idegen nyelvet tanítsák ezeknek a gyermekeknek. Nagy probléma ugyanis, hogy elvárják tőlük, hogy tudjanak ukránul, ugyanakkor nem adják meg azokat a feltételeket, amelyek között ők az anyanyelvük megőrzése mellett és megőrzése érdekében az ukránt mint idegen nyelvet tudnák elsajátítani.

Sajnálom azt is, hogy aztán ebből a kijelentésből, mint ez velem nem először fordult elő, egy politikai hadjáratot igyekeztek gyártani a Fidesz-KDNP hathatós támogatásával. Azt is nagyon sajnálom, hogy ezt az ügyet is csak arra tudták felhasználni, ahogy ezt most is teszi, hogy saját önös politikai céljaikat szolgálják, és álságos módon szavazatszerzésre fordítsák. Pontosan az, amit ön mond, nem áll meg. Tehát sem önök, sem az elűzött kormány nem állt ki a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatáért. (Szabadi István ingatja a fejét.) De ez így van! Az előző kormány vezetője volt az, aki támogatott egy nyilvánosan és egyértelműen magyargyűlölő, magyar sírokon tapodó Simion nevű román elnökjelöltet. Ő volt az, aki nem szólalt fel… (Szabadi István közbeszól.) De igaz! Ő volt az, aki nem szólalt fel a felvidéki magyarság jogainak védelme érdekében.

Olyanokat kér rajtunk számon, amelyeket az önök támogatásával…