I/374

SZABADI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Magyarországot régen a feltalálók országának nevezték, sajnos manapság már nem teljesen van ez így. Felsorolni is nehéz, mennyi magyar találmány, fejlesztés, világpiaci márka futott be nemzetközi sikert, és így a gyártó- és exportkapacitáson keresztül járult hozzá Magyarország gazdasági-társadalmi felemelkedéséhez az elmúlt 150 évben.

Az utóbbi években azonban Magyarország Európa egyik legszegényebb, legelmaradottabb országává vált, egyfajta tehetségtemető lett belőle ‑ ezt szakemberek fogalmazták így meg, és tőlük vettem át. Korábbi felszólalásaimban kifogásoltam, hogy az Orbán-kormányban nem volt senki, aki rendszerszinten értett volna a kutatás-fejlesztés területéhez, és átlátta volna, hogyan működik egy hatékony, felülről nyitott piac és igényvezérelt innovációs ökoszisztéma, hacsak nem Rogán Antal nagy feltalálóra gondolunk ebben az esetben. Na de ennek eredményeképpen például a KFI-szektor egyik legfontosabb mérőszáma, a belföldi és külföldi szabadalmi bejelentések száma tekintetében Európában a huszadik helyen vagyunk, de ha lokalizáljuk egy kicsit és szűkítjük a teret, mondjuk, Kelet-Európában, ott a negyedik helyen állunk. A Szellemi Tulajdon Világszervezetének ‑ WIPO ‑ adatbázisa szerint 2025-ben Magyarországról mindössze 169 PCT nemzetközi szabadalmi bejelentést nyújtottak be, míg a hasonló lélekszámú Ausztriából kilencszer, Svédországból huszonháromszor, Svájcból harmincszor többet. Ezek az adatok jól mutatják az adott ország innovációs képességét, gazdasági fejlettségét és életszínvonalát.

Tanács Zoltán miniszterjelölti meghallgatásán számos területen sok ígéretes elképzelést és tervet hallottunk, amivel egyet is értünk, feltűnő volt azonban számunkra az, hogy a TISZA Párt programjához hasonlóan csak nagyon szűken érintette a legfontosabbat, a hatékony tudás- és technológiatranszfer, a kutatás-fejlesztési lánc és a magyar termékfejlesztési bázis kiépítését, ami az ország gazdasági felemelkedésének kulcsát jelentené. Álláspontunk szerint kevés lesz, hogy megpróbáljuk lemásolni a svájci vagy más országok modelljeit, mert a jelenlegi magyarországi viszonyokat ismerve azok eleve kudarcra volnának ítélve. Kérdezem ezért tisztelt államtitkár urat ‑ látom, ő fog tudni válaszolni nekem ‑ azzal kapcsolatban, hogy van‑e már konkrét elképzelés a minisztériumban arra vonatkozóan, hogy milyen jogi, pénzügyi, pályázati feltételek és keretek szükségesek ahhoz, hogy egy ötletből a kutatás-fejlesztési lánc öt lépcsőfokán keresztül sikeresen lehessen a világpiacra lépni és magyar világpiaci márkát építeni. Várom szíves válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)

BICSKEI LÁSZLÓ tudományos és technológiai minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon köszönöm a kérdését. A Tudományos és Technológiai Minisztérium megalakulása óta intenzív párbeszédet folytatunk hazai kutatóintézetekkel, egyetemekkel, vállalkozásokkal, befektetőkkel és az innovációs ökoszisztéma különböző szereplőivel. Teljes az egyetértés abban, hogy Magyarországon a tudás és a tehetség megvan, a probléma, hogy a kutatási eredményeinkből nem lesznek szabadalmak, sikeres vállalkozások, piacképes termékek. Abban is erős volt a visszajelzés, amit az előbb miniszter úr is mondott, hogy ilyen jellegű párbeszéd a szakma és a kormányzat között eddig nem nagyon volt.

Mielőtt rátérnék a stratégiánk főbb pilléreire, szeretnék arról is egypár szót mondani, hogy milyen állapotban vettük át ezt a területet. Ahogy ön fogalmazott az előbb: az Orbán-kormányban nem volt senki, aki rendszerszinten értett volna a kutatás-fejlesztés területéhez. Maradéktalanul egyetértek a véleményével. Mindannyian láttuk az elmúlt évek elhibázott kormányzati koncepcióit, hogy az Orbán-kormány összeszerelő üzemként tekintett erre az országra; hogy a GDP 1,3 százalékát költötték kutatás-fejlesztésre, míg az európai átlag 2 százalék, az európai élvonal 3 százalék fölött van, a világ élvonala még efölött is van. Ráadásul ennek az 1,3 százaléknak a 70 százaléka magánfinanszírozásból volt. És nemcsak az európai átlagtól vagyunk lemaradva, hanem a környező országoktól is, ahogy ezt ön is kiemelte.

De a sok szakmai hiba mellett számos klasszikus NER-es visszaélést is találunk mindenhol. Az NKA-botrányhoz hasonlóan Hankó Balázs a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap úgynevezett miniszteri keretéből évről évre több milliárd forintot osztogatott szét, csak idén, a választások előtt több mint kétmilliárd forint ment ki különböző projektekre, amelyeket most a szakértőink tételesen vizsgálnak, és már több száz millió forintnyi olyan projektet találtunk, ahol szakmailag teljesen megalapozatlan volt azoknak az odaítélése. A szükséges jogi, pénzügyi lépéseket természetesen megtesszük.

De idehozhatnám a HUN-REN Kutatási Hálózat vezetőinek több tíz millió forintos havi bérét és még nagyon sok minden mást, de sajnos nincs időm, hogy mindenre kitérjek. És nagyon szeretném leszögezni, különösen Hankó képviselő úrnak, hogy a közpénz nem ajándék, nem lehet szimpátia alapján osztogatni. Mindenhez megfelelő szakmai előkészítésre, megfelelő mérföldkövekre, teljesítményindikátorokra és szakmai kontrollra van szükség.

A stratégiánkról. Meggyőződésünk, hogy a kutatás-fejlesztésbe való befektetés az egyik legjobb dolog, amit tehetünk a közös magyar jövőnk érdekében. Olyan országot építünk, ahol a tehetséges fiataloknak nem kell külföldre menniük, ha világszínvonalú kutatásokban szeretnének részt venni. Kiemelten fogunk támogatni olyan stratégiai technológiákat, mint a mesterséges intelligencia, a biotechnológia, az egészségipar vagy az űrtechnológia. Célunk, hogy 2030-ra, a ciklus végére elérjük a 2 százalékos GDP-arányos kutatás-fejlesztési támogatást, ’34 végére pedig a 3 százalékot közelítsük. Az is kiemelten fontos, hogy szoros együttműködésben dolgozzunk az Európai Unióval, annak tagállamaival, különösen a V4-ekkel. Az pedig alapvetés, hogy minden kutatás-fejlesztési, innovációs forrást szakmai alapokon, átláthatóan, ellenőrizhetően fogunk tudni csak odaítélni.

Az Orbán-kormány elmúlt 16 éve felelőtlen kormányzásának következményeit nem fogjuk tudni két-három hónap alatt megsemmisíteni, de dolgozunk rajta, emberfeletti erővel dolgoznak a minisztériumban a kollégáim rajta. Biztosíthatom képviselő urat, hogy minden kampányban vállalt ígéretünket maradéktalanul teljesíteni fogjuk, és rövidesen részleteiben is be fogjuk mutatni Magyarország új kutatási-fejlesztési-innovációs stratégiáját. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárt soraiból.)

SZABADI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Bizakodóak voltak azok a hangok, amiket ön elmondott, és nyilván, ha visszatekintünk a múltra, akkor bizony ön is felsorolta, hogy melyek voltak azok a problémák, amelyekkel tartunk itt, ahol most tartunk. Viszont nagy tisztelettel, de azért nem fogom elfogadni a válaszát, mert kevés konkrétum volt benne, tehát nem volt például az, hogy konkrétan hogyan és miként képzelik el bizonyos területek rendbetételét.

A hazai innovációs ökoszisztémát mi, a mi hazánkosok egy teljesen új, átlátható szervezeten, a magyar innovációs egyetemen és termékfejlesztési központon keresztül működtetnénk, amivel elkerülhetnénk, hogy a nagyszerű magyar találmányokat, fejlesztéseket szándékosan bedöntsék, vagy esetleg kiárusítsák ‑ és nem véletlenül mondtam ezt a szót. Mondok egypár példát: az elmúlt években erre a sorsra jutott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) például a Péterváry oldalcsúszó zongoraszék vagy a Páli-féle neuroprotézis, és még sorolhatnám. Köszönöm szépen. Tehát nem fogadom el a választ. Köszönöm. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)