A/328

MUHARI GERGELY (TISZA): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! A nyár ezen időszakában az egész éves kemény munkát megszakító feltöltődés, pihenés ideje jön el ‑ legalábbis azoknak, akiknek van erre lehetőségük.

Sok magyar család viszont most is azt számolja otthon, hogy az iskolakezdés közeledtével mekkora anyagi terhet ró rájuk az augusztusi felkészülés. A megannyi iskolaszer, füzetek, tolltartók, az új tornacipők, ruhák megvásárlása olyan anyagi nehézséget jelent, hogy sok szülő örül, ha nem kell kölcsönkérni rokonoktól, barátoktól. De sokak számára még így is lehetetlen mindent kigazdálkodni. Tudom, mert szociális munkásként láttam testközelből. Ebben a helyzetben a legfontosabb cél, hogy egyetlen rászoruló magyar gyerek se élje át azt az érzést, hogy ami a padtársának jut, az neki nem. Nem hagyhatjuk őket magukra.

Ezért azt kérdezném a tisztelt államtitkár asszonytól, hogy a transzparens és kiszámítható kormányzás érdekében milyen szempontrendszer garantálja az új támogatás elosztásának igazságosságát, és várhatóan hány olyan, nehézségekkel küzdő magyar gyermek kap most érdemi támaszt, akik a korábbi rendszer elavult statisztikáiban teljesen láthatatlanok maradtak. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a TISZA soraiból.)

DR. BARNA-SZABÓ TÍMEA szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az iskolakezdés minden család számára jelentős kiadást jelent, a szerényebb jövedelmű háztartások számára azonban sok esetben komoly anyagi megterhelés. A TISZA-kormány egyik alapelve a társadalmi szolidaritás. Ezt az előző kormány elfelejtette, és igyekezett elfeledtetni a társadalommal is. Pedig lehajolni azért, aki elesett, az nem szégyen, hanem egy erős társadalmi alap. Mi ebben hiszünk és ezért dolgozunk, annak ellenére, hogy csak sürgető ügyeket örököltünk.

Önök letolták magukról a rászoruló gyermekek problémáját. A családpolitikájuk elsősorban azoknak adott, akik alapból nem feltétlenül szorultak rá, és megfeledkeztek vagy akár hatalomtechnikai megfontolások miatt tudatosan nyomorban tartották a társadalom egy részét. Az állami gondoskodásban lévő gyermekeket sem védték meg, lemondtak róluk, az egészet kriminalizálták, eltűrték, hogy önkényuralom alakuljon ki a gyermekotthonokban. Ezt mi megszüntetjük.

Tudtuk, hogy nem várhat tovább a segítségnyújtás, így büszkén jelenthetem ki, hogy most, augusztus végén a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülőknek, a tartósan beteg, fogyatékkal élő vagy SNI-s gyerekeknek, a Dobbantó- és Műhelyiskola-programban részt vevő fiataloknak, az egyszülős családoknak, a gyermekvédelmi szakellátásban vagy nevelőszülőknél nevelkedő gyermekeknek, valamint az árvaellátásban részesülőknek érkezik az iskolakezdési támogatás, ez közel 400 ezer gyereket jelent.

Remélem, ezt a felsorolást a kedves Fidesz-KDNP-s képviselő urak és hölgyek jól megjegyezték, mert ők voltak azok, akik az elmúlt 16 évben magukra lettek hagyva, és nem kaptak semmilyen segítséget. (Zsigó Róbert: Nem így van!) Köszönöm szépen. (Taps a TISZA soraiban.)

MUHARI GERGELY (TISZA): Tisztelt Államtitkár Asszony! Örömmel veszem tudomásul, hogy valódi segítséget kapnak azok a családok és gyerekek, akik igazán rászorulnak. Ez is megmutatja, hogy a kormányzati munka az eddig megszokottól eltérően nem üres ígéretek kiplakátolásából áll, és az igazi, emberközpontú támogatási rendszer kialakítása csak elhatározás kérdése. De ez csak az út eleje, nem a vége. A célkitűzésünk, hogy a segítség ne csak gyors, hanem további törvények kidolgozásával hatékonyabb is legyen. Köszönöm megtisztelő válaszát. (Taps a TISZA soraiból.)

DR. BARNA-SZABÓ TÍMEA szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Ahonnan én érkezem, ott hálásak az emberek, de a múlt héten itt, Budapesten is megállított egy édesanya, aki a fogyatékkal élő gyermekét egyedül neveli, és még sosem kapott ilyen jellegű támogatást. Ez egyébként a határon belül élő gyermekekről elmondható, hogy a 2008 óta meg nem emelt családi pótlékon kívül semmit nem kaptak támogatásként. Nálunk ez most megváltozik. Az ilyen benyomások hatására, mint amit az édesanya mondott, én örülök, hogy elé tudok állni, és tudom azt, hogy a jó úton járunk. Köszönöm szépen. (Taps a TISZA soraiból.)