K/322

VITÁLYOS ESZTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az idei rendkívüli aszály és csapadékhiány miatt a magyar állattartók súlyos, azonnali széna- és szálastakarmány-hiánnyal néznek szembe. A gazdák arról számolnak be, hogy különösen az Alföldön és a Duna-Tisza közén jó minőségű szénát gyakorlatilag nem találnak, vagy csak olyan áron, amelyet a kisebb és közepes gazdaságok már nem tudnak megfizetni. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor más térségekben ‑ például a Dunántúlon ‑ szénabálák állnak eladatlanul, mert a fuvarozási költségek és az útdíjak miatt gazdaságtalan a nagy távolságú szállítás.

(16.40)

Ha nincs elérhető, megfizethető széna és szálastakarmány, akkor közvetlen veszélybe kerül a tej-, hús- és tojástermelés, valamint a gazdák egy része már most az állomány leépítését fontolgatja. A szálastakarmány-piac feszültsége tehát nem jövőbeli, hanem azonnali probléma.

A fentiek alapján kérdezem tisztelt miniszter urat, milyen konkrét, azonnal bevethető lépéseket tervez a minisztérium a széna- és szálastakarmány-hiány enyhítésére. Számíthatnak‑e a gazdák államilag koordinált takarmánylogisztikai programra, esetleg célzott fuvar- vagy szállítási támogatásra, illetve olyan országos takarmánycsere-felületre, amely összeköti a hiánnyal küzdő térségeket az eladatlan készletekkel rendelkező régiókkal? Számíthatnak‑e a széna- és takarmányhiánnyal sújtott állattartók speciális, gyorsan igénybe vehető pénzügyi eszközökre, például takarmányvásárlási támogatásra, átmeneti likviditási hitelekre vagy célzott garanciaprogramokra? És ha igen, milyen ütemezéssel? A kormány milyen módon kívánja biztosítani, hogy a magyar gazdák ne kényszerüljenek állománycsökkentésre, pusztán a széna- és takarmányhiány miatt?

Köszönöm szépen előre is megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BÓNA SZABOLCS JÁNOS agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! A kérdésfeltevésben szerintem abban egyetértünk, hogy az aszály okozza a problémát alapvetően, és azt gondolom, hogy a mai nap beszédeinek és beszélgetéseinek és vitájának a margóján én most nem konkrét választ szeretnék önnek adni, hanem arra szeretnék rávilágítani, hogy április 12-én önök miért vesztették el a választást. Nem ezzel készültem eredetileg, csak ez egy nagyon fontos kérdés. (Vitályos Eszter közbeszólására:) Igen!

Stumpf Péter részéről elhangzott az a mondat, hogy a pénz útja megmutatja az értékrendet, és erre szeretnék egy picit rávilágítani. Áder János, aki víznagykövet, és van neki egy Kék Bolygó nevű alapítványa, évente és az elmúlt évben is 18 milliárd forintot kapott ebbe az alapítványba, amit kiegészítettek most a választások előtt 7 milliárd forinttal egy klímarendezvényre, az ő bevallása szerint. Tudja, mennyit költöttek a tavalyi „Vizet a tájba” programra, ami egy nagyon komoly és kiemelt programja volt a kormányzatnak? 4,5 milliárd forintot. És énszerintem ez a legtranszparensebb mintája annak, hogy mi a probléma. Tehát ha az aszállyal foglalkoztak volna, az aszályhelyzet megoldásával foglalkoztak volna, akkor valószínű, hogy nem jutnak oda, és nem olyan választási eredményben részesülnek, mint amiben részesültek.

És akkor elmesélek még egy dolgot. Ópusztaszeren, az első kormányülésen mi lehetőséget biztosítottunk arra az Országos Vízügyi Igazgatóságnak, hogy 2 milliárd forintot használjon föl a tájba történő vízjuttatásra. Ezzel 143 millió köbméterrel több vizet tudtak kijuttatni június elejéig (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mint az azt megelőző évben, úgy, hogy kisebb volt a vízhozama több mint 40 százalékkal a Tiszának és több mint 30 százalékkal a Dunának. Tehát ha foglalkoztak volna ezzel a kérdéssel, akkor valószínű (Az elnök ismét csenget.), hogy nem megmenteni kellene folyamatosan a szereplőket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)