K/319

DR. BIHARI ZOLTÁN (TISZA): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tudják önök, hogy mekkora a magyar víziközmű-hálózat? Közel 170 ezer kilométer. Ez Magyarország egyik legnagyobb és legértékesebb épített nemzeti vagyona.

(17.50)

A Fidesz 16 évnyi kormányzása alatt azonban ennek a vagyonnak a megőrzése látványosan háttérbe szorult. Az Orbán-kormány saját adatai szerint a 98 ezer kilométeres ivóvízhálózatból mintegy 40 ezer kilométer vezeték cserére érett. A gerincvezetékek több mint 30 százaléka elöregedett és azbesztcementből készült. A következményeket az emberek naponta tapasztalják. Magyarországon átlagosan napi 257 csőtörés történik, egyes térségekben a hálózati veszteség meghaladja az 50 százalékot. Országosan naponta mintegy 350 ezer köbméter kezelt ivóvíz vész el, ami közel Budapest vízigényével egyenértékű. A legmegdöbbentőbb adat azonban az, hogy a Víz Koalíció tanulmánya szerint a jelenlegi felújítási ütem mellett a teljes hálózat rekonstrukciója 280 évig tartana. Megismétlem: 280 évig. Tehát Magyarország 2026-ban ott tart, hogy a saját ivóvízhálózatának rendbetételéhez közel három évszázadra lenne szükség. A saját választókerületemben több településen is volt az elmúlt héten vízkorlátozás, főleg csőtörés miatt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A probléma nem az, hogy nincsenek terveink. A kérdés az, hogy rendelkezésre állnak‑e azok a források, amelyekkel a felhalmozott problémák valóban kezelhetők. Ezért arra kérem a kormányt, hogy tájékoztassa a tisztelt Házat, mekkora a magyar víziközműrendszer tényleges rekonstrukciós igénye, milyen európai uniós források állnak rendelkezésre, és milyen hazai források szükségesek ahhoz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy ezt a nemzeti vagyont megőrizzük a következő generációk számára. Köszönöm. (Taps a kormánypárt soraiban.)

DR. BÖGI VIKTÓRIA élő környezetért felelős minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! A kérdés nagyon aktuális egyébként, és sajnos a számításai nem tévednek vélhetően a 280 évet illetően, de hogy a kérdésekre konkrét válaszok szülessenek: jelenleg az első kérdésnél, tehát a tényleges rekonstrukciós igénynél a szennyvíz, és tudom, hogy ön az ivóvízre kérdezett, tehát az ivóvíz és a szennyvíz együttesen körülbelül 5000 milliárd forintot igényelne, hogy rendbe tegyük ‑ ez mind a felújítási, mind a beruházási igényeket magában foglalja.

Víziközműrendszer: milyen uniós források állnak rendelkezésünkre? Itt vannak már megjelent pályázatok, illetve tervezetten megjelenő pályázatok. Mind a két esetben egy-egy szennyvíz- és egy-egy ivóvizes pályázatról beszélhetünk. Sajnos lecsökkent ennek a forrása, ugyanis a korábbi KEHOP-os programozási időszak egy része a KEHOP Pluszban lett befejezve, emiatt elég jelentősen lecsökkent a most rendelkezésünkre álló forrás, és jelenleg 133,15 milliárd forint az, ami elérhető. Ami tervezetten megjelenő kiírás lesz, azt víziközmű-hálózatok átalakítására, hatékonyságnövelésre lehet majd fordítani, illetve lesz egy szennyvízelvezetés és -tisztítás témában kiírandó pályázat is. Jelenleg pedig hasonló van folyamatban, de ott egyik részben nagyobb, másik részben kisebb összeg.

Mi az, amire szükségünk van? A hazai rendelkezésre álló források három lábon állnak tulajdonképpen: a Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alapból, a nem lakossági víziközműdíjakból származó bevételből és a rezsicsökkentett lakossági díjakból, de még így is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), emellett is 150 milliárdos központi költségvetési támogatás szükséges, hogy fenntartsuk a rendszert. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárt soraiban.)