A/264

PÓCS JÁNOS (Fidesz): Én nem nyilatkoztam. Bocsánat, csak én nem nyilatkoztam, hogy nem kérek személyes válaszadást.

DR. ORBÁN ANITA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Tudja, mikor lett volna itt az ideje a bocsánatkérésnek? Az elmúlt 16 évben bármikor. (Taps a TISZA soraiból.) És az azóta eltelt két hónapban is. Amikor önök 16 éven keresztül csak rombolták és verték szét a gyermekvédelem rendszerét; amikor több mint háromszáz gyerek ragadt kórházakban hónapokra, nemritkán évekre, akiknek semmi keresnivalójuk nem volt ott; amikor az önök igazságügyi minisztere, Tuzson Bence azt mondta, hogy a Szőlő utcai ügyben nincs kiskorú érintett; amikor önök kegyelmet adtak egy pedofilnak; amikor az Európai Unió országai közül az önök kormányzása alatt Magyarország fordította az összes állami kiadás arányában az egyik legkevesebb állami forrást szociális védelemre; amikor önök megakadályozták azt, hogy civilek ajándékot vigyenek gyermekotthonba. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: TISZA-s civilek!) És ön kérdezi, hogy mikor lesz bocsánatkérés? A miniszterelnök bocsánatot kért május 9-én olyanért, amit nem követett el. Ő kért bocsánatot a bicskei és a Szőlő utcai áldozatoktól, a gyermekvédelmi rendszer elszenvedőitől. És ön továbbra is gyermekvédelmi álbotrányról beszél?!

Képviselő Úr! A felszabadított nyomozó hatóságok majd elvégzik a dolgukat, és akkor majd meglátjuk, hogy milyen álbotrány/botrány van, és kinek kell bocsánatot kérnie. Fel fogják tárni a tényeket, megállapítják a felelősséget ott, ahol azt a bizonyítékok indokolják. Aki bűncselekményt követett el, felelni fog. Aki eltussolt egy bűncselekményt, az is felelni fog. Aki tudatosan valótlant állított, annak is vállalnia kell a következményeket.

És gondolom, ha itt lenne a miniszterelnök úr, akkor úgy fejezné be, hogy addig is jó vergődést! (Taps a TISZA soraiból.)

PÓCS JÁNOS (Fidesz): Köszönöm. Miniszter Asszony! Öntől is méltatlan a tizenhatévezés, mert feltételezem, hogy a 16 évben legalább háromszor ön is a Fideszre szavazott, mert része volt a rendszernek.

Én azt szerettem volna kérni a miniszterelnök úrtól, hogy nem olyan nagy dolog bocsánatot kérni. Megmutatom, ez még nekem is megy: Kedves Házelnök Asszony! Szeretnék öntől tisztelettel bocsánatot kérni azért, hogy videózás és a telefontok kézben tartása miatt a miniszterelnök önt háromszor a nagy nyilvánosság előtt megalázta. Tetszik látni? Ennyi! Lehet itt bocsánatot kérni.

Ha a miniszterelnök itt lenne, akkor egy dolgot szeretnék tőle kérni: amikor találkozik Marci bácsival, a testvérével, akkor ‑ bár nekem nincs olyan ékes hangom, mint neki ‑ énekelje el (Énekelve:) „A börtön ablakába nem süt be a nap”. Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

DR. ORBÁN ANITA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Most hívták fel a figyelmemet: nem tudom, hogy „álbotrány” vagy „állbotrány”? (Közbeszólás a TISZA soraiból: Az „ál” egy „l”!) De feltételezem, hogy az egy „l”-es álbotrányról beszélünk.

Kettő. Nem tudom, képviselő úr, hogy kamerák vagy rögzítők vannak a szavazófülkékben, hogy ön honnan tudja ilyen nagy magabiztossággal, hogy én mikor és hova szavaztam. Úgyhogy érdekelne erre egy viszonválasz. (Taps a TISZA soraiból.)

Keverjük ‑ én azt gondoltam, hogy itt a gyermekvédelmi álbotrányról beszélünk, ön pedig a telefontok kapcsán szeretett volna bocsánatot kérni a miniszterelnök úrtól. (Pócs János: Nem! A házelnök asszonytól kértem bocsánatot! Tessék figyelni!) A telefontokos játszmát már kigondolta, amikor ön az azonnali kérdést leadta két nappal ezelőtt? Akkor már kigondolta, hogy lesz egy ilyen telefontokos történet, és majd azt belekeveri itt, hogy nem kér bocsánatot? Köszönöm szépen. (Pócs János: Bocsánatkérésből példát mutattam! Dr. Panyi Miklós: Ma kell leadni! ‑ Taps a TISZA soraiból.)