A/255

TOROCZKAI LÁSZLÓ (Mi Hazánk): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Külügyminiszter Asszony! Hónapok óta zajlik Nagyváradon egy botrányos ügy, amely nem nélkülözi a magyarellenes ‑ hogy mondjam? ‑ jeleneteket sem. Ez a premontrei rendház körül zajló eseménysorozat, amelynek áldozata a rendház apátja, Fejes Rudolf Anzelm apát, akit mostanra sikeresen kilakoltattak a rendházból. Hónapokon keresztül sikerült megakadályozni ezt a kilakoltatási kísérletet, amit egyébként a nagyváradi önkormányzat és a nagyváradi polgármester, egy bizonyos Ilie Bolojan kezdett el, aki aztán Románia miniszterelnöke volt ‑ ő gratulált Magyarország új miniszterelnökének, ezt még maga Magyar Péter említette meg, és azóta furcsa fordulatot vett az ő pályafutása is ‑, de a helyzet az, hogy itt egy nagyon sötét eljárással állunk szemben, aminek valószínűleg van valamilyen üzleti, akár az európai uniós forrásokat is érintő része is, hiszen itt a rendház udvarán, udvara mellett már fölépült egy parkolóház.

Ennek az egész ügynek a keretén belül az apát úr kilakoltatását kétszer meg tudtuk akadályozni azzal, hogy egyszerűen ott voltunk dr. Borvendég Zsuzsanna európai parlamenti képviselőnkkel, illetve Tőkés László püspök úrral, és ezt a kilakoltatást megakadályoztuk. Végül úgy sikerült az apát urat azóta kilakoltatni, hogy hajnalban, amikor nem tudtunk ott lenni, áttörték a 300 éves rendház, a templom falát, lerohanták, és erőszakkal elvitték az apát urat. Ilyen gyalázat utoljára talán csak Ceaușescu rendszerében történhetett meg a magyarokkal a falurombolások idején.

Én május 16-án, tehát több mint egy hónappal ezelőtt külügyminiszter asszonynak írtam egy levelet, amely nyílt levél formájában megjelent akkor az interneten is, és azt kérdeztem a külügyminiszter asszonytól, hogy mit kíván tenni konkrétan ebben az ügyben, és hajlandó‑e végre berendelni Románia nagykövetét, hogy számot adjon erről az ügyről. Köszönöm. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)

DR. ORBÁN ANITA külügyminiszter: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Sajnálattal értesültünk a Fejes Rudolf Anzelm nagyváradi premontrei apátot érintő, május 27-én lebonyolított kilakoltatási eljárásról. Ez a több mint egy éve húzódó ügy azonban sajnos számtalan interpretációt kapott, illetve téves információk sora terjedt el róla.

Magyarország a jogállamiság és a tulajdonjog, valamint a lelkiismereti és vallásszabadság tiszteletben tartása mellett áll minden esetben, határon innen és túl. Úgy hisszük, hogy a vitás kérdéseket a párbeszéd, a kölcsönös tisztelet és a jogi eszközök útján kell rendezni, és békés módon. Ezért bízunk abban, hogy a román hatóságok és a váradhegyfoki premontrei prépostság között rendezett, jogszerű és kompromisszumos megoldás születik az ügyben.

Bár nem államközi ügyről van szó, a magyar kormány minden rendelkezésére álló eszközzel igyekszik elősegíteni a békés megoldást. Ennek jegyében ‑ tekintettel az ügy egyházi vonatkozásaira ‑ azonnal egyeztetést folytattunk Michael Wallace Banach úrral, aki a Szentszék magyarországi apostoli nunciusa, továbbá bukaresti nagykövetségünkön és nagykövetünkön keresztül egyeztettünk a Szentszék romániai apostoli nunciusával. Megerősítést nyert, hogy a román római katolikus egyház folyamatosan nyomon követi az ügy alakulását, és mindent megtesz annak kompromisszumos rendezése érdekében.

A premontrei rend a partiumi térség múltjának, valamint az egyetemes európai kulturális és vallási örökségnek az integráns részét képezi, amelynek megőrzése közös európai érdek. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a történelmi egyházak jogait és intézményeit mindenkor és mindenütt tiszteletben tartsák, összhangban az európai értékekkel és normákkal. A nagyváradi magyar közösség számára az ügy nemcsak jogi (Az elnök csenget.), hanem identitásbeli kérdés is, és a cél a helyi közösség stabilitásának és megmaradásának támogatása Nagyváradon, ami évszázados hagyománnyal rendelkezik a különböző etnikumok és felekezetek közötti békés együttélés tekintetében. (Taps a TISZA soraiban.)

TOROCZKAI LÁSZLÓ (Mi Hazánk): Külügyminiszter Asszony! Két nappal a magyarországi választások után én ott voltam; ott voltam kétszáz nagyváradi hívővel, magyarokkal, akik a sekrestyében imádkozva két nyelven könyörögtek, kérték a román állam képviselőit és a több tucatnyi fegyveres zsandárt, hogy legalább a sekrestyét ne vegyék el, hivatkozva a két világháború közötti, teljesen zűrzavaros időkben keletkezett telekkönyvi kivonatokra. Egyébként Trianon következménye, hogy a román állam a rendházhoz tartozó épületegyüttest el tudta venni a nagyváradi magyaroktól és a premontrei rendtől.

Én végignéztem azt ‑ egészen megrázó volt ‑, hogy a fegyveres karhatalom hogyan lép fel egy apáttal és a nagyváradi magyar hívekkel szemben. Egy ilyen gyalázat után, arra, hogy egy 300 éves templom falát, a rendház falát áttörve hajnalban egy apátot elvisznek, hogy fegyveresen betörtek a magyar nyelvű szentmisére ‑ én ott voltam ‑, hogy a szentmisére fegyveresen több tucatnyi zsandár betört, önnek ez a válasza? Ezek után nem kell berendelni a román nagykövetet? Ezt szörnyű volt hallani, külügyminiszter asszony. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)

DR. ORBÁN ANITA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Képviselő Úr! Minden egyes sugalmazás ellenére az apát ügye nem a magyar-román kétoldalú kapcsolatokban jelentkező probléma. A kormány határozott abban a tekintetben, hogy nem kíván beleszólni más országok belügyeibe, így más ország igazságszolgáltatásának működésébe sem. (Közbeszólás a Mi Hazánk soraiból: Szégyen! ‑ Dúró Dóra: Jézusom! ‑ Toroczkai László: Nem belügyünk?!) Sajnálattal látjuk, hogy egyes magyarországi politikai erők önös érdekeiket nézve politikai tőkét próbálnak kovácsolni egy szomszédos országban zajló ügyből, és kontraproduktívnak tartjuk azt (Az elnök csenget.), hogy a magyar-román, illetve magyar-magyar kapcsolatokat próbálják felkorbácsolni politikai tevékenységükkel. (Dúró Dóra: Betörtek egy szentmisére!)

Ismételten megerősítem, hogy az apát ügyét szorosan figyelemmel követjük. Kiállunk a határon túli magyarság jogbiztonságáért, az egyházak tulajdonjogának sérthetetlenségéért, és bízunk abban, hogy párbeszéd és együttműködés által kompromisszumos megoldás fog születni a kérdésben, mindenféle méltánytalan vagy félelemkeltő fellépés mellőzésével, amely egyben tekintettel van a nagyváradi magyar közösség biztonságérzetére is. Mindemellett természetesen nem hagyjuk, hogy a szóban forgó konfliktus etnikai színezetet kapjon. Köszönöm. (Taps a TISZA soraiban. ‑ Novák Előd: Farizeus szöveg!)

(17.20)