A/160

DR. PANYI MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Miniszter Úr! Nyolc hete önök megnyerték az országgyűlési választásokat, 53 százalékot szereztek, 47 százaléka viszont a megjelent választópolgároknak nem önökre adta le a voksát. Ez ténykérdés. Mégis önök a választásokat követően azonnal megtámadták az összes demokratikusan megválasztott alkotmányos szerv vezetőjét. Útjukban állnak, erőszakosan akarják eltávolítani őket, ahogy ezt egy pártállamban szokás.

Majd pedig célpontba vették az önkormányzatokat. Bihari Zoltán TISZA-s képviselő úr ‑ itt ül ‑ nyilvános interjúban beszélt arról, hogy a TISZA-ban arról szól a gondolkodás, hogy a polgármesteri ciklusokat kettőre korlátozzák, de akivel együtt lehet működni, azok akár maradhatnak is. A mai napig elérhető ez az interjú, nyilvános, ezt mondta a képviselő úr. Útjukban állnak, valószínű, a népszerű polgármesterek, tehát el akarják őket távolítani, ahogy ez egy pártállamban szokás.

De mégis van itt még két olyan ügy, ami miniszter úrra szabott, hiszen ön nagyon szereti a transzparenciát, az átláthatóságot, és szeret vizsgálódni. Hiszen azt látjuk, hogy az elmúlt egy hónapban a kormányzati működés alapja az, hogy alapvetően párt-, magán- és céges e-mail-címekről kérnek be a kormányzatot érintő gazdasági és kormányzati anyagokat, sokszor olyan anyagokat, amelyek szenzitív információkat tartalmaznak vagy tartalmazhatnak.

A kérdésem az, hogy ön folytatja‑e ezt a gyakorlatot, tervez‑e esetleg vizsgálatot ezzel kapcsolatban, és készít‑e erről jelentést, hiszen ez a kormányzati transzparenciát, átláthatóságot alapvetően befolyásolja. Szintén ez a jelenség pártállamokban szokás.

És szintén szeretném megkérdezni, hogy ön is alkalmazza‑e azt a gyakorlatot, amelyben tíz perc alatt mondanak fel egyébként 10-15 éve a közigazgatásban dolgozó nem döntéshozó, egyszerű adminisztrátoroknak, titkárnőknek. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. RUFF BÁLINT GYÖRGY, a Miniszterelnökséget vezető miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Már régóta vártam, hogy beszéljek önökhöz. (Derültség a kormánypárti sorokban.) Egy hónapja vagyok itt, és ön az első, aki kérdez. 2,5 millió ember szavazott önökre nyolc héttel ezelőtt, őket tisztelem meg, hogy válaszolok önnek.

És kezdem az elején. (Balla György: A kötelességed végzed! ‑ Moraj a kormánypárti sorokból.) Őket tisztelem meg. Tehát, ahogy a miniszteri meghallgatásomon elmondtam, a gyásznak vannak fázisai: tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás. Ahogy látom, egy hónapja önök még a tagadás állapotában vannak. Még mindig. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ön a Miniszterelnökség államtitkára volt egy olyan országban, egy olyan kormányban, amely 16 éven keresztül négyszer kétharmaddal kormányzott, és ebből 6 éven keresztül ‑ 6 éven keresztül! ‑ rendeleti kormányzással. Ön idejön és ahelyett, hogy elgondolkodna azon, hogy ezzel az országgal mit műveltek az elmúlt 16, de különösen az elmúlt 6 évben, olyanokat kérdez tőlem, amit nem tudok hova tenni sem, hogy ön mit akar tőlem megtudni. Mire kíváncsi? Hogy van‑e pártállam Magyarországon? Ön kérdezi ezt (Magyar Péter nevet.) 16 évnyi Fidesz után? Ön kérdi ezt tőlem? (Taps a kormánypárti padsorokban.)

És gondolkodtam azon, hogy vajon hol láttam ezt már. Hosszú a memóriám sajnos, sokat dolgoztam tanácsadóként (Dr. Juhász Hajnalka: Nagy sikerrel!) ‑ nagy sikerrel, bizony ‑, és emlékszem arra, és ezért most visszamegyek egy pillanatra a tanácsadói szakmámba, hogy segítsek önöknek meg a 2,5 millió embernek, akik most már nem szavaznának önökre, inkább csak 1,8-1,7 millióan, de akkor mondok valamit.

(17.40)

2010-ben, amikor a Szocialista Párt elvesztette a választást, a nagy Szocialista Pártból kis párt lett, és a miniszterek, államtitkárok beültek ‑ úgy, mint önök ‑ egy kis frakcióba, vártak, néztek, pfujoltak akkor még önökre, a fideszesekre: majd visszajövünk fél év múlva, úgyis meg fognak bukni, nem értenek hozzá. Ugyanezt csinálják önök.

Ahhoz, hogy változzanak egy kicsit, először nézzenek magukba, számoljanak el az országgal, hogy mit műveltek ezzel az országgal, 16 év alatt hogyan lopták el, hogyan (Vitályos Eszter: Lejárt az idő!) fosztották ki ezt az országot. És majd ha ez megvan (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát. ‑ Vitályos Eszter: Lejárt az idő!), és bocsánatot kértek…

DR. PANYI MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót. Ez miniszter úr első hozzászólása volt. Ez az a műfaj, amikor az országgyűlési képviselők, akiket megválasztottak, egyébként azoknak a választópolgároknak, akiket ön meg akar tisztelni, válaszol azokra a kérdésekre, amiket mi felteszünk. (Dr. Ruff Bálint György: Válaszoltam!)

Én három konkrét kérdést tettem fel. (Magyar Péter közbeszól.) Az egyik az, hogy a polgármesterek ciklusát tervezik‑e korlátozni, ahogyan erről az önök képviselője nyilvánosan beszélt egy mai napig elérhető interjúban. Emellett olyan gyakorlatot folytatnak, hogy nem kormányzati e-mail-címekről, hanem magán- és párt-e-mail-címekről irányítják az országot. Ez aggályos. Kérem, válaszoljon!

A harmadik pedig: az ön minisztériumában például mennyire elterjedt az a statáriális jellegű kirúgás, hogy 10-15 éve a közigazgatásban dolgozó ‑ egyébként saját bevallásuk szerint is TISZA-szimpatizáns ‑ egyszerű iktatókat, titkárnőket kirúgnak? (Magyar Péter közbeszól.)

Én ezeket a kérdéseket tettem föl. Miniszter úr, kérem, a jelenről beszéljen, ne pedig a múltról! Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

DR. RUFF BÁLINT GYÖRGY, a Miniszterelnökséget vezető miniszter: Tagadás, még mindig abban vannak, uram! (Derültség a TISZA padsoraiból.) Nem baj, nem baj! Addig jó, amíg ebben vannak, ebben a tagadásban. Higgyék el, hogy minél többet tagadnak, annál kisebb lesz a frakciójuk!

Csak hogy válaszoljak egy kérdésére: én személy szerint senkit nem rúgtam ki. Amiről ön beszélt, senkivel nem beszélgettem el ‑ mit mondott? ‑ tízperces dologban. Sőt, a Miniszterelnökségen olyan emberek fognak magasabb pozícióban dolgozni, akik az önök minisztersége alatt vagy önök alatt is dolgoztak. Senkit nem rúgunk ki azért, hogy milyen volt a politikai hovatartozása, aki nem bűnöző. (Pócs János: Külügyminisztérium?)

És mondok még egy dolgot. Mondok még egy dolgot! Önök összevissza beszélnek… (Folyamatos közbeszólások a Fidesz soraiból. ‑ Magyar Péter: Nyugi!) Összevissza beszélnek, hogy mi… Hadd mondjam el! Hadd mondjam el! Tudom, a tagadás nehéz. Tényleg nehéz. Nehéz! (Magyar Péter: Nehéz!) Bármennyire is szeretnék, bárhányszor mondják el (Vitályos Eszter: Idő!), bármennyiszer próbálják a választóikat hazugságokkal… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Hadd mondjam még ezt végig! Olyan szívesen… (Moraj a Fidesz és a KDNP padsoraiból. ‑ Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Nem! ‑ Ülj le!) Ebben az országban a hatalmi ágak szétválasztása van érvényben. Hiába kenik ránk, hogy mi vagyunk azok, akik bármifajta lépéseket tesznek vagy ítélkeznek, az ítélkezésnek megvannak a maga szakosított szervei, de egy dologról biztosíthatom önöket: ha majd dolgozni fognak, akkor majd dolgozni fognak. Köszönöm szépen. (Taps a TISZA padsoraiból. ‑ Pócs János: A Külügyből 200 fiatalt rúgtak ki…)