K/104

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Örömmel hallottam az előző fejezetben, amikor elhangzott a nyugdíjak kérdésköre, azt hiszem, az a 2,5 millió nyugdíjas polgártársunk, akik végigdolgozták az életüket, megérdemlik, hogy a kormány megbecsülje őket, megérdemlik, hogy az emberek megbecsüljék őket. Örömmel hallottam, hogy nyugdíjemelésre is készülhetnek a nyugdíjasok. Ez jó hír mindenképpen.

Szerintem az, amit önök ígértek a választási kampányban, és ami ma is több ízben elhangzott itt: egy igazságosabb, emberségesebb Magyarország, egyfajta emberközpontúság, ezért szavaztak többek között önökre ilyen sokan, és én ezt meg is értem, gratulálok is ehhez. Azonban fontos lenne megérteni egy problémát a nyugdíjasokon belül is, hiszen eléggé összetett a nyugdíjasvilág, vannak valóban 140 ezer alatti nyugdíjak, kisnyugdíjasok, nekik igencsak nehéz a megélhetésük.

De legalább ilyen fontos megérteni azok problémáját, akik 50, 60 vagy akár 70 évet együtt éltek le házastársként, és özveggyé válnak, egyedül maradnak. Nekik el kell viselniük a gyászt, a tragédiát, ebből fel kell állniuk, hogy még legyen értelme az életüknek a hátralévő néhány évre vagy évtizedre, pluszban egzisztenciális problémát is meg kell élniük, hiszen kiesik a házastársuk teljes nyugdíja. Ez ma Magyarországon úgy van rendezve, hogy 30 százalékát kapja meg elvileg az özvegy a volt házastársa nyugdíjának. Németországban ez 70 százalék. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy valóban nagyon sok nyugdíjasnak, aki egyedül maradt, nagyon komoly gondot jelent a gyógyszerek kiváltása, a rezsi fizetése, és ha a gyerekei, az unokái nem segítenek, akkor az jelentős probléma mindannyiuk számára.

(18.50)

Ezért én arra kérném önöket, hogy fontolják meg ‑ különös tekintettel arra, hogy a nyugdíjrendszert áttekintik ‑, hogy az özvegyi nyugdíj rendszerét is átnézik, és ha lehet, ha a gazdaság lehetővé teszi, akkor emeljék meg. Arra kérem önöket, hogy erre különösen fókuszáljanak. Nem tudom, a miniszter úrnak mi erre a válasza. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

KÁRMÁN ANDRÁS pénzügyminiszer: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Biztosíthatom önt arról, hogy a TISZA-kormány a „Működő és emberséges Magyarország” programban vállaltakhoz tartja magát, és ebben világosan kimondtuk, hogy olyan országot építünk, ahol a nyugdíjak méltó megélhetést biztosítanak, és senkit nem hagyunk magára idős korában.

Felszólalását és kérdését hallgatva, hogy készülnek‑e olyan intézkedések, amelyek végre valódi segítséget jelentenek a nyugdíjasok ezen körének, kicsit árulkodónak gondolom, hiszen ezzel a kérdéssel ön gyakorlatilag elismeri, hogy az elmúlt 16 évben a nyugdíjasok ezen körének a helyzetével nem nagyon foglalkoztak. (Taps a TISZA soraiban.)

Valóban, Magyarország az Európai Unióban a GDP arányában az egyik legkevesebbet fordítja öregségi nyugdíjakra, és miközben az uniós átlag 9-10 százalék körül alakul, Magyarországon ez az arány 7,5 százalékról 6 százalékra csökkent az elmúlt 16 évben. Ez jól mutatja, hogy az alacsony nyugdíjak oka általában nem egyszerűen az ország alacsony gazdasági teljesítményéből következik, hanem egyben egy tudatos politikai döntés eredménye is volt, hiszen a Fidesz-kormány az elmúlt másfél évtizedben a nyugdíjasoknak a közös nemzeti jövedelemből egyre kisebb részt juttatott.

Ahogy az imént is elmondtam, a nyugdíjintézkedések közül az első feladatunk az lesz, hogy jelentősen emeljük az öregséginyugdíj-minimumot és a legalacsonyabb nyugdíjakat, és ennek következtében az özvegyi nyugdíjak is magasabbak lesznek a jövőben. A célunk tehát, hogy olyan országot építsünk, ahol a nyugdíjak méltó megélhetést biztosítanak minden jogosult számára. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a TISZA soraiban.)