Dr. Orbán Balázs (Fidesz)

DR. ORBÁN BALÁZS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Először is az uniós pénzek felhasználásával kapcsolatos vitához szeretnék hozzászólni. Az a probléma, hogy az az állítás, amelyet önök megfogalmaznak, ellene mond a saját miniszterelnökünk állításának. Ugye, azt a tényt azért egy parlamenti vitában érdemes felidézni, hogy a jelenlegi miniszterelnök, Magyar Péter volt az, aki azt mondta, hogy az nem elfogadható, hogy az európai uniós intézmények, brüsszeli intézmények zsarolják Magyarországot különböző pénzügyi és egyéb jogi eszközökkel. Ez a politikai krédójának a megjelenést követő pár hónapban az alapját adta. Nyilvánvalóan most másképpen beszél, de ezt a véleményt, ezt a megközelítést nem lehet eltagadni. Nyilvánvalóan ez igaz volt akkor is, és igaz most is, teljesen függetlenül attól, hogy önök mennyire próbálják politikai kommunikációval átírni.

Mint ahogy hallottam itt Gerzsenyi Gabriella képviselő asszonynak a felszólalását, ugye, Kollár Kinga képviselő asszonytól is hallottunk ezzel kapcsolatos véleményeket, aki arról beszélt pár évvel később, hogy milyen eredményes volt az a nyomásgyakorlási eszköz, ami arról szólt, hogy Magyarország kerüljön rosszabb pénzügyi állapotba, és ez a kormánnyal szembeni ellenszenvet milyen sikeresen növeli, és hogy ez mennyire javítja a TISZA Párt győzelmi esélyeit.

Tehát csak azt szeretném önöknek mondani, hogy az, hogy pontosan ki hogyan járt el ebben a kérdésben, és az elmúlt két évben az uniós források megszerzéséért ki pontosan mit tett, azt a történelem picit másképpen fogja szerintem megítélni, mint ahogy itt a fanfárok közben elmondott felszólalásokból látszik.

Gerzsenyi Gabriella képviselő asszonynak ‑ itt a kollégáim jelezték és kérték, hogy reagáljak rá, az Európai Néppárt, bár ez egy európai pártkérdés, majd vitatkozunk rajta Brüsszelben, de ‑ annyit azért elmondanék, hogy a Fidesz és a KDNP is kilépett az Európai Néppártból. Természetesen való igaz, hogy korábban az Európai Néppárt tagja volt, de azért léptünk ki onnan, és azért lépett ki a KDNP meg a Fidesz is, mert az a politikai irány, amit az Európai Néppárt képvisel, az elfogadhatatlan. Jelen pillanatban is az Európai Néppárt tartja fönn a brüsszeli mainstream koalíciót. Ők azok, akik miatt Ursula von der Leyen még mindig az Európai Bizottság elnöke tud lenni. Ha az Európai Néppárt nem támogatná Ursula von der Leyent, akkor tudnánk olyan bizottsági elnököt választani, aki jó döntéseket hoz, például Magyarországgal kapcsolatos pénzügyi tárgyalások tekintetében, a háború ügyében, a szankciók ügyében, nem kellene a migrációs paktumot végrehajtani, ami az Európai Néppárt projektje.

(12.10)

És nem kellene azokat az ideológiai bornírtságokat hallgatni és azoknak megpróbálni megfelelni, vagy megpróbálni őket kicselezni, amelyekkel kapcsolatban itt folyamatosan beszélgetünk. És önök pedig ebbe az Európai Néppártba ennek ismeretében beléptek, és büszke tagjai! És amikor az Európai Parlamentben bizalmatlansági szavazás van, akkor azt az Ursula von der Leyent ön is, személyesen, meg képviselőtársai megszavazzák. Minden alkalommal. Azért nem tudtuk leszedni eddig, annak ellenére, hogy Magyarország érdekeivel ellentétes döntéseket hozott.

Mercosur-megállapodás; csak hadd hozzak ide egy példát! A magyar agrárium ügye. Ment a népszínház Brüsszelben is, és azok után pedig megszavazták Ursula von der Leyen helyben maradását. Kérdezném a magyar agrárium itt jelen lévő képviselőit a kormánypárti frakcióban, hogy ez vajon szolgálja‑e Magyarország érdekeit. Szerintem nem. Tehát ennyit az Európai Néppártról és a viszonyról, meg az uniós pénzek felhasználásáról.

Mi a megállapodás tárgya? Tehát azért azt mindannyian, különösen azok, akik az Európai Unió működésével kapcsolatban személyesen is megismerkedtek az elmúlt években, és részt vettek ezeknek a folyamatoknak, az intézményekkel való párbeszédek lefolytatásában, pontosan tudják, hogy nem az a lényeg, ami ebben a 110 oldalas jogi dokumentumban van, hanem az a lényeg, hogy mi az, ami nincs benne. Merthogy pontosan tudjuk, hogy Brüsszel mindig kér valamit. Brüsszel mindig elmondja, hogy politikailag össze nem kapcsolható dolgokat nem kapcsolunk össze, aztán utána a színfalak mögött pedig összekapcsolja őket. És néha belátunk a függöny mögé, amikor Ursula von der Leyen bizottsági elnök asszony Magyar Péter mellett azt mondja, hogy hát persze, hogy a migrációs paktum is része a dolognak.

Amikor az Európai Parlamentben, amikor a baloldali frakciók nyomása alatt van, elmondja, hogy ja, igen, Magyarországnak egyébként a genderügyekben is kell majd teljesítenie. Amikor egyébként kijönnek az országspecifikus ajánlások, amelyek persze nem kötelező erejű dokumentumok, de valahogy mégiscsak arról van benne szó, hogy a nyugdíjrendszert hogyan kell átalakítani, az egészségügyet hogyan kell átalakítani, hogyan kell egy magyar versenyképességet romboló vállalati adórendszert kialakítani, azokban ilyen országspecifikus ajánlások vannak.

És érdekes módon, amikor a színfalak mögött elindulnak a tárgyalások, akkor ezekre az összefüggésekre és ezekre a pontokra mutogatnak azért cserébe, hogy az egyébként Magyarországnak járó, még akkor is járó, ha ezekben a pontokban nem enged, még akkor is jár Magyarországnak ez a pénz, a Magyarországnak járó forrásokat le tudjuk hívni.

A harmadik ilyen pont, amit az ellenzéki frakciók mindegyike kritizált, ez az Integritás Hatóság. Az elmúlt napokban, a törvényjavaslat benyújtását követően gyakorlatilag bokán lőtték magukat, ugyanis a vagyonnyilatkozatok benyújtásakor kiderült, hogy Kapitány István miniszter úr olyan hibát vétett a vagyonnyilatkozatában, ami az új javaslat szerint börtönbüntetéssel fenyegetett.

Hát van ennek értelme? Nem lehet, hogy valójában ez egy olyan eszköz, amit föl lehet politikusokkal szemben használni? Mindegy, hogy melyik oldalon vannak a politikusok. Kormánypárti, ellenzéki politikussal szemben is fel lehet használni. Nem lehet, hogy ez egy picit túlzás? Nem lehet, hogy Apáti képviselő úrnak meg a többieknek van igazuk, hogy ismerjük, egy szomszéd országban a magyar közösségekkel szemben hogyan járt el a DNA, a hasonló ügynökség? Máshogyan használták? De ugyanezekre a hivatkozásokra, ugyanezekre a megfogalmazásokra ugyanilyen jogokat adtak, ugyanígy brüsszeli követelésre annak az intézménynek, és mi történt vele? Csökkentette a korrupciót Romániában? Hát, nem hiszem. Kérdezzék meg a határon túli magyar képviselőket! Mindegy, hogy a Fideszre vagy a TISZA-ra szavaztak, kérdezzék meg őket, hogy mit gondolnak a DNA működéséről.

Tudják mit? Mindenkit, aki határon túli, erdélyi, és a Fideszre szavazott, ne kérdezzenek meg! Keressenek olyan embert, aki a TISZA-ra szavazott, és azt kérdezzék meg, azt az embert, aki a TISZA-ra szavazott, és önöket támogatja. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Kevés van.) Nem sok van, de van egy-kettő. Őket kérdezzék meg, hogy ők mit gondolnak arról, hogy a korrupcióellenes ügyészség vajon segítette‑e a magyar közösséget, vagy politikai fegyverként használták‑e a magyar közösséggel szemben. És valójában egy nagyon komoly szuverenitási probléma, mert ki tudja, kicsoda az, aki a szálakat a háttérben mozgatja, és ki, mire használja ezt az intézményt. Itt van a szomszéd országban magyar emberekkel, rossz példa. És önök vágtatnak bele, vágtatnak bele ebbe a helyzetbe. Pár éven belül, teljesen mindegy, hogy ki lesz kormányon, ez mindenki ellen fog fordulni.

Tehát én óvatosságra intenék mindenkit ezzel kapcsolatban. Természetesen a korrupció elleni küzdelmet, meg a Brüsszel általi olyan elvárásokat, amelyek szuverenitásfeladással nem járnak, mindenki támogatja, azokat csináljuk meg, a pénz jár nekünk. Önök tudják elkölteni, innentől kezdve politikai kérdés sem lesz belőle, tehát azt csináljuk meg! Csak közben gondolkozzunk előre egy picit, mert pár év múlva komoly probléma lesz ebből a dologból.

És végezetül szeretnék beszélni az alapítványok kérdéséről. Először is az egyetemi alapítványok. Kétségtelen, hogy önök most azt hajtják végre az egyetemi alapítványok átalakításával kapcsolatban, amit Brüsszel tőlünk is évek óta kért, tehát az van ebben a javaslatban. Ha meg szeretnék szüntetni a KEKVA-kat, rendben van, mi ezt szuverenitási kérdésnek tekintettük. Ha önök nem tekintik annak, ez szívük joga.

Három dologra hívnám fel a figyelmet, amiről már korábban is többet beszéltem. Egyrészt, hogy a döntő kérdés az egyetemek kapcsán a hosszú távú finanszírozási szerződések, amelyeket idén újra kell kötni. Tehát, hogy az egyetemek mennyi forrással fognak gazdálkodni, ez független attól, hogy KEKVA vagy nem KEKVA, az a lényeg, hogy az egyetemek ne szenvedjenek el, bármilyen nehéz is a helyzet, forráskivonást. Sőt, ha tudják, akkor még több forrást tegyenek bele ezekbe az egyetemi intézményekbe.

A másik, amiről szintén Apáti képviselő úr beszélt, hogy itt stratégiai vagyonelemek vannak. Tehát az, hogy a stratégiai vagyonelemek ne KEKVA-kban, hanem állami tulajdonban legyenek, arra önök mondhatják, hogy most kaptak felhatalmazást a magyar emberektől. Ezt készségesen elfogadom. De arra nem kaptak felhatalmazást, hogy a stratégiai vagyonelemeket privatizálják. Erre vonatkozóan ígéretet nem fogalmaztak meg a választási kampányban.

Tehát azt remélem, ugyanis… Miért mondom ezt el? Azért mondom ezt el, mert az elmúlt 36 évben volt olyan liberális-baloldali kormány, amely ezeket a stratégiai vagyonelemeket értékesítésre szánta és értékesítette, és nagyon komoly szuverenitási problémák voltak belőle, hogy stratégiai ágazatokban nem volt magyar nemzeti tulajdon.

Erre ‑ csak itt most rögzítjük ‑, erre önök azt fogják mondani, hogy nem készülünk erre, ilyen veszély nincsen. Nem tudjuk ezt a vitát eldönteni, a következő négy évben fog ez a dolog eldőlni. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy erre nem kaptak felhatalmazást.

Az ötödik: a nem állami alapítványok. Ott is az ellenzéki képviselő-kollégák már megfogalmaztak erre vonatkozóan szerintem fontos állításokat. Vannak olyan alapítványok, amelyeket ‑ teljesen mindegy, hogy milyen parlamenti többséggel rendelkeznek ‑ nem lehet megszüntetni, mert jogállami, polgári jogi, nemzetközi jogi keretek között ezt nem lehet megcsinálni. Erre vonatkozóan egyébként azt hiszem, hogy alapvetően életképes ‑ konstrukcióját tekintve ‑ a törvényjavaslatban foglalt jogi rendszer, hogy hogyan lehet ezt a szétválasztást és különválasztást értelmesen megcsinálni. Reméljük, hogy ezt a gyakorlatban is jól fogjuk tudni levezényelni.

Annyit azért még hozzátennék, hogy ez az elem egyébként nem szükséges az uniós források lehívásához. Tehát becsomagolták ebbe a törvényjavaslatukba, de a nem egyetemfenntartó vagyonkezelő alapítványok ügye az én tudomásom szerint nem kapcsolódik az uniós források lehívásához, tehát ezzel az összefüggéssel igazából ezt a törvényjavaslatot nem kellene terhelni. Ezt egy külön törvényjavaslatban lehetne kezelni, de most ezt tegyük zárójelbe, és foglalkozzunk azzal, hogy hogyan lehet az abban foglalt szétválasztást egyébként jogilag rendezett és az érintettek érdekeit, nem politikai érintettek érdekeit messzemenőkig figyelembe vevő módon rendezni. Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

(12.20)