Benke József (TISZA)

BENKE JÓZSEF (TISZA): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ez valószínűleg tényleg az első felszólalások estéje lesz, így ezért elnézést kérek, de nem tudok szó nélkül elmenni Szalai Piroska szavai mellett, mert én az az ember vagyok, aki Dél-Somogyból jött, és képviselőtársam mondta, hogy hozzuk ide a magyar valóságot. Itt van. Jó?

Mi a feleségemmel egy harmadik generációs vállalkozást működtetünk még, még ameddig működik, meg ameddig tudjuk ezt így vinni. Viszont nagyon gyakran szemtanúi vagyunk annak, amikor bejönnek az üzletünkbe, és sajnos nem tudnak megvásárolni az emberek ‑ és nagyon sokan vannak ‑ egy darab almát. Nézegetik, tapogatják, fogdossák, és nem tudják megvenni. Családok, idősek, bárki lehet. Ez egy óriási mutató, bármilyen statisztikai mutatóhoz viszonyítva.

Nacsa Lőrinc képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy miért kell. Mert munka van. Én azt gondolom, hogy az uniós pénzek hazahozatala az egy dolog, hogy az Unióból eljön. Van annak egy levezető szakasza, ahogyan az egyéb dolgoknál is, minden egyéb munkánál van, ami kivezeti.

Én úgy gondolom, hogy itt is ugyanolyan munkák vannak, ami az uniós pénzekhez tartozik és hozzákapcsolódik, és az, hogy be tudjon épülni a magyar gazdaságba, fel tudja lendíteni Dél-Somogyot, tudjon oda elmenni, hogy ott az ottani emberek is ugyanúgy megkapják azokat a fejlesztési forrásokat, amelyekre szükségük van. Úgyhogy én csak ennyit szerettem volna mondani, és köszönöm a szót. (Taps a TISZA padsoraiban.)