Rétvári Bence (KDNP)

RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Lannert Judit miniszter asszony most nincs itt, de az elmúlt hetekben, az elmúlt napokban többféle iskolatípusba járó diáknak és diák szüleinek üzent, hogy a kormány mást gondol az ő iskolájukról, az iskolájuk szerkezetéről, fenntartójáról, mint ami az elmúlt időszakban volt.

Lassan véget ér az iskolai év, ezen a héten még mennek iskolába a gyerekek, de többféle iskolatípus is van, ahol a szülők a folyosón arról beszélgetnek, hogy vajon mi lesz másként szeptembertől vagy egy év múlva, mint ami most van az ő iskolájukban. Bizonytalanság van az iskolai folyosókon, mert nem tudják az emberek, pontosan mire gondol a miniszter asszony. Nagyon sok kérdést kinyitott, nagyon sok mindenkit ez bizonytalan helyzetbe hoz, elbizonytalanít, de nem tudják, hogy pontosan mik a tervek.

Az első ilyen volt a kistelepülési iskolák kérdése, ahol elmondta, hogy hatékonyabban kell megszervezni az oktatást, és ez nyilvánvalóan megint azt a kérdést hozza elő, mint ami 2010 előtt is oly sokszor felmerült az akkori liberális vezetés alatt, hogy a kistelepülési iskolák megmaradnak‑e, vagy nem. Mi a „Magyar falu” programból nagyon sok ilyen kistelepülési iskolát újítottunk föl és korszerűsítettünk.

Aztán üzent azoknak az iskoláknak, amelyek olyan településen vannak, ahol két iskola van egy településen. Mondta, hogy nem szükséges szerinte sok helyen az, hogy két iskola legyen egy településen, hanem össze kell vonni. Ő ezt integrációs okokból mondta, hogy ne az legyen, hogy az egyik fele a településnek az egyik iskolát választja, a másik a másikat, tereljék őket össze, legyenek egy iskolában. Azok a települések is aggódnak, azok a szülők is aggódnak, ahol két iskola van egy településen, főleg, ha az egyik állami, a másik pedig nem állami fenntartású.

Aztán üzent a hat- és nyolcosztályos középiskolába járóknak, hogy ez a szerkezet nem jó, ennek hibái vannak, de nem mondott semmifajta konkrétumot, hogy pontosan mire gondolt, de az biztos, hogy bizonytalanságba taszította azokat, akik a gyereküket hatosztályos középiskolába íratták vagy nyolcosztályos középiskolába íratták. Vajon végig tudja járni a gyerek ezt? Vagy amikor egy kisebb gyereknél azon gondolkozik, hogy ilyen iskolába íratja, vajon be tudja íratni egy, kettő, három vagy négy év múlva ilyen iskolába a saját gyerekét? Őket is bizonytalanságba taszította a miniszter asszony.

És jöttek utána az egyházi iskolák, itt is elmondta, hogy nagyobb integrációt vár el az egyházi iskoláktól. Értetlenül állunk ez előtt, hiszen nagyon sok egyházi iskola kifejezetten az integrációt, a cigány honfitársaink segítését tartja elsődleges missziójának, feladatának.

(10.10)

Emlékezhetünk arra, amikor pont liberális szervezetek a Huszár telepi görögkatolikus iskolát pont azért vonták perbe és pont azért akarták bezáratni, hogy miért csak felzárkóztató osztályokat indít, miért csak olyan gyerekek vannak az iskolákban, akik többletsegítséget igényelnek. De beszélhetnénk a Kolping iskolákról, amelyek szintén sokszor felvállalják ezt a missziót. A Szondi utcai óvoda, a Salkaházi Sára iskola, tehát nagyon sok egyházi iskolát tudnánk mondani, amelyek kifejezetten abból a célból jöttek létre, hogy mindenfajta gyerekkel, akik többlettörődést igényelnek, azokkal foglalkozzanak. Ezek 2010 előtti hangok.

Tegnap ezt megkérdeztük itt, a parlamentben, talán ön is itt volt, és amit Latorcai Csaba képviselő úr válaszként kapott Kapronczai Balázs államtitkár úrtól, még inkább aggodalommal töltött el mindenkit. Szó szerint idézem, amit ő mondott a tegnapi napon itt a parlamentben: „Óriási problémát jelent a pedagógustársadalomban az, hogy az egyházi intézmények egészen más finanszírozással és többlettámogatásokkal dolgoznak, mint az állami vagy magánfenntartású intézmények. Ez egyszerűen megengedhetetlen, és ez nagyon komoly versenyelőnyt jelent egyébként azoknak az intézményeknek, amelyek ezt a támogatást nem kapják meg.” ‑ nyilván fordítva gondolta, hogy hátrányt jelent azoknak, akik nem kapják meg. Tehát ez még inkább aggodalommal töltött el minket. Ezek is a ’10 előtti hangok.

Van egy finanszírozási rendszer, ezt a vatikáni megállapodás vagy nemzetközi szerződés rögzíti, ez az egyenlő finanszírozás elve: állami, egyházi iskoláknak, intézményeknek ugyanolyan finanszírozásban kell részesülni. Ezt utána a többi egyházra és felekezetre is kiterjesztette a kormány az elmúlt években. Ez egyenlő finanszírozást mutat. Minden év végén, a zárszámadásban van egy kiegyenlítő összeg: amennyivel többet kaptak az államtól, az önkormányzatoktól, a különböző állami alapokból az állami iskolák az alaptámogatásnál, arányosítva annyival többet kapnak az egyházi iskolák is egy összegben, amit a fenntartó utána szétoszt az iskolák között. 2010 előtt is ezt vitatták, akkor is az Alkotmánybíróságnak kellett arról dönteni, hogy ez jár az egyházi iskoláknak az egyenlő finanszírozás elve mellett, és most is úgy látom, hogy ez áll a támadások középpontjában.

Márpedig egyházi iskolába járni ‑ szerintem ezt mindenki vallja ‑ ugyanolyan jog, és ha valaki világnézeti oktatásban szeretné a gyermekét részesíteni, ha ehhez a körülmények adottak, akkor ugyanolyan állami támogatás jár. Nem másodrendű polgár egy egyházi iskolába járó diák, nem kevesebb támogatást kell hogy kapjon, nem több támogatást kell hogy kapjon, ugyanannyi támogatást kell hogy kapjon. Csakhogy miniszter asszony szavai (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és államtitkár úr szavai nagyon nagy aggodalmat okoztak az egyházi iskolába járó gyerekek szüleinek. Köszönöm szépen. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiból.)