Kalázdi-Kerekes Kinga (TISZA)

KALÁZDI-KEREKES KINGA (TISZA): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Hát, a felszólalásom előtt az járt a fejemben, hogy vajon érdemes‑e elsorolnom újra ugyanazokat a tényeket, számokat, amiket szerettem volna, EU-statisztikákat, OLAF-jelentéseket a rendszerszintű korrupcióról, amit önök műveltek az elmúlt 16 évben, de képviselőtársaim ezt megtették előttem a mai viták folyamán, és az ellenzéki padsorokban ülő fideszes, KDNP-s képviselők pedig teljesen immunisak a tényekre továbbra is, úgyhogy nem is szeretném ezt így nagyon kinyitni.

Engedjék meg, hogy egy kicsit személyesebb, saját perspektívából közelítsek! Előre is elnézést kérek, ha egy kicsit távolról kezdem a történetemet, de ígérem, hogy pontosan oda fog megérkezni, ahová kell. Megnyugtatom Hidvéghi Balázs képviselőtársamat, nem lesz teátrális. Ez itt nem színház lesz, ez az elmúlt 16 év lenyomata, és aztán Nacsa képviselő úr pedig majd elmondhatja, hogy tényleg sikerült‑e oda költeni az uniós pénzeket, ahova kellett volna.

Négy fiam van, közülük kettő már elmúlt húszéves. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy abban a történelmi szerencsétlenségben volt részük, hogy a NER laboratóriumában nőttek fel, ott szocializálódtak, ott kezdték tanulmányaikat. Ez a két fiú évekig kabátban ülte végig a téli tanórákat, mert a patinás gimnáziumuknak nem tellett fűtésre. S miközben a kormányzati plakátokról az ömlött ránk, hogy Magyarország jobban teljesít, a tankerület a szülőkkel próbálta kifizettetni a gázszámla egy részét ‑ a 2020-as években, Európában.

Önök szerint ez kormányzati siker? Mialatt önök VIP-páholyokból nézték a guruló labdát ‑ igen ‑, miközben a hírhedt háztáji elit Adria-szerte, és ki tudja, merre jachtozott, magánrepülőkkel repkedett, közpénzmilliárdokból szabta magára a kastélyokat, mi otthonról vittük a plédet az iskolába.

De menjünk tovább! A kisebbik fiam, Máté, egy évig nem tanult idegen nyelvet, mert egyszerűen elfogytak a nyelvtanárok az iskolából. Az idősebb fiam, Marci osztályában kéthavonta váltották egymást a matematikatanárok, mert a pedagógusok tömegesen hagyták el a pályát. Apróság, nem igaz? A 2020-as években, Európában.

Reggelente egyébként a híres vagy inkább hírhedt Vác-Budapest-vasútvonalon jártak volna iskolába ‑ volna, mert szinte mindennap késések, üzemzavarok, műszaki hibák voltak. Nálunk ezek nem rendkívüli események, hanem a mindennapi rögvalóság volt ‑ a 2020-as években, Európában.

Máté fiam megunta ezeket a reggeli túlélőtúrákat, és beköltözött egy budapesti kollégiumba. És hogy mibe csöppent? Egy hatvanas évekbeli lepusztult, laktanyaszerű épületbe: kifeküdt matracok, leszakadt szekrényajtók, dohos szobák, csöpögő csapok várták. Ja, és a kazán szeszélyei szerint vagy volt meleg víz, vagy a jéghideg zuhany edzette a jövő generációját ‑ a 2020-as években, Európában.

Pedig lehetett volna ez másképp is, kedves fideszes képviselőtársaim. Az elmúlt 16 év egy jelentős részében annyi uniós pénz zúdult Magyarországra, hogy egy egész országot lehetett volna újjáépíteni. Volt itt lehetőség, pénz és paripa, csak a prioritások voltak máshol. A 2014-2020-as uniós ciklusban dőlt például az EFOP-pénz az oktatásba, önök pedig hozták a formájukat, a források jelentős részét sikeresen átcsatornázták a haveri cégeknek, az alapítványi hálózatok feneketlen zsebeibe, milliós tételekből megrendezett mini sportnapok, papíron létező digitalizációs csodák, csillagászati áron számlázott kamutanulmányok, túlárazott felnőttképzések. Ez volt az önök nagy teljesítménye.

Nem csoda, hogy az Európai Bizottságnál is betelt a pohár, és a 2021-2027-es ciklusra olyan szigorú szupermérföldköveket mértek ki ránk, mint senki másra. És mit látunk ma? A leköszönt kormány képtelen volt teljesíteni ezeket a korrupcióellenes és jogállamisági kritériumokat. Nemhogy megállították volna a zuhanást, de még löktek egyet az országon a gazdasági és morális szakadék felé.

Most pontosan két és fél hónapunk van arra, hogy eltakarítsuk az elmúlt évtizedek kormányzati romjait. Rendkívül intenzív parlamenti munkára van szükség. Ahogyan ma már többször is és hosszan beszéltünk róla, el kell fogadnunk többek között azt a korrupcióellenes törvénycsomagot, amely az alapfeltétele annak, hogy a nyár végéig végre hazahozzuk Magyarország számára a több mint 16 milliárd eurót. Pontosan ezért égetően fontos a Schummer képviselő asszony által benyújtott házszabály-módosítási javaslat a kivételes és sürgősségi eljárások tekintetében.

És kikérem magamnak a frakciónk nevében is, hogy a Fidesz rendeleti kormányzása után önök ezt ehhez hasonlítják. (Nacsa Lőrinc nemet int.) De ne mutogasson, hát ezt mondta el! (Taps a kormánypárti sorokból. ‑ Nacsa Lőrinc: Nem ezt mondtam!) De ezt mondta!

(18.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Személy szerint nekem ez a tét duplán számít, mert van még két kisfiam. Ötévesek, még óvodába járnak, de hamarosan iskolába mennek, én pedig nem fogom hagyni, hogy az ő jövőjüket is ugyanazok a hibák határozzák meg. Azt szeretném, ha ők már egy fejlődő, emberséges országban élhetnének, és egy európai színvonalú oktatási rendszerben nevelkedhetnének, ahol valódi lehetőségeik vannak itthon és Európában egyaránt. Egy olyan országot szeretnék örökül hagyni rájuk és az ő gyermekeikre, amire méltán büszkék lehetnek.

Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa ezt a rendkívül fontos és sürgető házszabály-módosítási javaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a TISZA soraiból.)