Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem győzött meg, képviselő asszony, sőt a gyanakvásom csak fokozódik, az amúgy is híresen gyanakvó természetemben ez a faktor felerősödik. Én értem, tehát jogállását tekintve nyilván nem tehető egyenlőségjel a bevándorlók és a vendégmunkások közé. Még talán az is igaz ‑ bár óvatosan bánnék a szavakkal ‑, hogy a közbiztonsági helyzetet tekintve, a közbiztonságra milyen közvetlen vagy közvetett veszélyt jelent a jelenlétük egy bizonyos létszám-koncentráció felett, de a végeredmény ugyanaz lesz. Tehát én a végeredményt és a közép-, valamint a hosszú távú kifutást vizsgálom.

Ismétlem, Németországban is 13 illedelmesen kopogtató, ha jól emlékszem, török vendégmunkással indult, aztán különböző iszlám területekről megindult a vendégmunkás-áradat milliószám, és most nézzék meg, hogy az illegális bevándorlással karöltve ez a két folyamat hogyan erősítette egymás hatását. Pont a legszerencsétlenebb kombináció jött össze, a legszerencsétlenebből ötvöződtek az őshonos, államalkotó nemzet szempontjából ezek a folyamatok, és nézzék meg, hogy hova jutott ez a történet: kalifátusokat kiáltanak ki, nem tartják magukra nézve kötelezőnek az őshonos, államalkotó nemzet törvényeit, de egyébként ez nemcsak Németországra, hanem másra is igaz.

Gondolják azt végig, hogy Magyarország, amelynek jóval kisebb a területe ‑ 106 éve elrendezték ennek a nemzetnek a sorsát a trianoni békediktátummal ‑, ahol egy fogyatkozó népességről beszélünk, ez a folyamat, ami a nagyobb területű, nagyobb népességű nyugat-európai nemzeteknél még 50-60 év alatt fejtette ki a pusztító hatását, és most kezdi igazán kimutatni, kiadni ez a folyamat az erejét, az Magyarországon jóval rövidebb idő alatt lesz képes ugyanezt a pusztító hatást kiváltani.

Tehát a nemzet megmaradása szempontjából az az egyetlen követhető magatartás ‑ én tudom, hogy elfogadható politikai döntéssel nem lehet egyik napról a másikra, nem lehet egyik hétről a másikra megoldani ‑, hogy folyamatosan, szabad szemmel is jól látható mértékben csökkenteni a vendégmunkások számát, mert a lényegét tekintve ugyanaz lesz majd a vége, mint amit Nyugat-Európában látunk, ahol az illegális bevándorlás és a vendégmunkáshelyzet egyszerre alakított ki egy gyúelegyet. Most még ennek a folyamatnak az elején vagyunk, most még talán megállítható, de amikor azt látjuk, hogy már lehet, hogy nemcsak tíz-, hanem százezres nagyságrendben vannak itt vendégmunkások, akkor nagyon óvatosnak kell lennünk.

Tavaly év végén még a Vállalkozásfejlesztési Bizottság elnökeként több miniszter meghallgatását volt szerencsém levezetni. Megkérdeztem Nagy Márton miniszter urat, hogy szerinte, az ő legjobb tudomása szerint hány vendégmunkás van a 2025. év végi állapot szerint Magyarországon. Ha jól emlékszem, azt mondta, hogy 35 ezer. A következő meghallgatott miniszter Lázár miniszter úr volt, neki is feltettem ugyanezt a kérdést, ő azt mondta, hogy 120 ezer. Tehát ez jóval hibahatáron túli tévedés, és egyébként higgyék el, az a legrosszabb, hogy nem tudjuk pontosan.

Tehát a helyes válasz a c), nem tudjuk pontosan. Bármennyire is kicsi, sajnos nagyon kicsi, 93 ezer négyzetkilométer szép hazánk területe, nem tudjuk, hogy ezen a 93 ezer négyzetkilométeren milyen eloszlásban, milyen koncentrációval, hol, mennyi vendégmunkás tevékenykedik. És akármit is mondunk, először a munkabéreket veri le, utána átalakítja a foglalkoztatási térképet, mert „fogadj lakót, kitúr a házadból” alapon inkább ők fognak munkalehetőséget kapni, mert ők azért jóval alacsonyabb munkabérekkel is beérik, aztán a közbiztonsági helyzetre is veszélyt jelentenek, és közép- és hosszú távon Magyarország demográfiai térképét is át fogják alakítani. Higgyék el, ez lesz ennek a nótának a vége.

Én nem szeretném úgy a halál jégpárnáira lehajtani a fejem, hogy igazam lett, és nem szeretném úgy befejezni ‑ bármikor is kerül rá sor ‑ a politikai pályafutásomat, hogy nem tettem meg minden tőlem telhetőt és elvárhatót annak érdekében, hogy ez ne történjen meg, hogy a jövőben ne ez a forgatókönyv valósuljon meg. És most lehet itt beszélni jogállásról meg viselkedéskultúráról meg közbiztonsági helyzetről, de a végeredménye a folyamatnak ugyanaz lesz.

Kíváncsi lennék ‑ persze, ez egy elméleti fejtegetés ‑, ha visszapörgethetnénk az idő kerekét, és a németek meg a nagy nyugat-európai országok a hatvanas-hetvenes években újrakezdhetnék, akkor vajon hogy alakítanák először a vendégmunkás-politikájukat, utána pedig a bevándorlás-, az illegális vagy a legalizált illegálisbevándorlás-politikájukat. Most még fogható ez a folyamat, és azt is látjuk, hogy nem tudjuk ellenőrizni, hogy pontosan kettő vagy öt év elteltével a vendégmunkások valóban elhagyják‑e szárazföldön vagy légi úton Magyarország területét, de tételezzük fel, hogy elhagyják. A Mi Hazánk Mozgalom munkaügyi politikusa és más politikusai által forgatott, szabadon elérhető videófelvételek bizonyítják ‑ mi megkérdeztünk indiai, pakisztáni meg Fülöp-szigeteki vendégmunkásokat ‑, és röhögve mondták el, hogy persze, hazamennek, tehát ők éppen hazamentek, és néhány hónap, néhány hét, esetleg két-három hónap után jönnek vissza ugyanők, ugyanazok a szereplők, és kezdődik elölről a kettő vagy öt év.

Ismétlem, a Budapest-Belgrád és a Paks II. beruházásnál egy ilyen hétfőről keddre elfogadott megoldás keretében már öt év a foglalkoztatás időtartama, és ott engedélyezték a családegyesítéseket is. Az utóbbira mi szükség volt? Tehát az milyen módon áll összefüggésben a magyar munkáltatók érdekeivel vagy Magyarország gazdasági érdekeivel, hogy ennél a két beruházásnál engedélyezték a családegyesítéseket is? Szólok a TISZA-kormánynak is, ha esetleg nem jutottak volna még ezekhez a fejezetpontokhoz, akkor nagyon gyorsan orvosolják ezeket a problémákat.

Ha tévedek, annak nagyon örülök. Én aztán szíves-örömest kérek elnézést vagy ismerem be bármikor esetleges hibáimat vagy tévedéseimet. Bárcsak tévednék ebben a kérdésben! Csak azért hívom fel erre a szíves figyelmüket, mert ez egy kifejezetten Magyarország érdekeivel ellentétes folyamat, és most még meg lehet állítani, lehet, hogy négy év múlva már nem. Köszönöm szépen.